Scheidler Géza: Mindent alá kell rendelni a budapesti világbajnokságnak

Scheidler Géza

Scheidler Gézával, a Magyar Atlétikai Szövetség nemrég kinevezett sportszakai igazgatójával a korábban a magyar atlétikában betöltött szerepéről, a tokiói olimpia tanulságairól, és a 2023-as budapesti világbajnokságig előttünk álló két év fő irányvonalairól beszélgettünk.

Mikor nevezték ki? Hogy érzi magát eddig ebben a feladatkörben?

Augusztus első felében jött a felkérés, ami után gyakorlatilag egy hét alatt el tudtam dönteni, hogy elvállalom a munkát. Hivatalossá szeptember 1-jén vált a megbízatásom a sportszakmai igazgatói pozícióban.

Nyilván mikor az ember egy ilyenbe beleugrik, akkor a kihívást és a megtisztelő részét látja a feladatnak. Az első bő másfél hónapban már a munka mennyiségét és szerteágazó mivoltát is megtapasztalhattam. Sejtettem, hogy nagyon sok olyan eleme lesz, amivel meg kell birkózni, így most még nagyobb kihívásnak tartom a munkát, mint előtte, de jól érzem magam.

Korábban milyen szerepet vállalt a magyar atlétika világában?

Testnevelő-edzőként kezdtem, rögtön atlétaedzőként, ahogy elkezdtem tanítani. Ezután az AC Bonyhádnál előbb vezetőedző lettem, majd 15 éven át voltam szakosztályvezető. Tanítványaim közül Bartha Dávid a 4*400 méteres váltó tagjaként ott lehetett a 2012-es Európa-bajnokságon, de rajta kívül voltak korosztályos válogatottjaim rúdugrásban, súlylökésben, gerelyhajításban, diszkoszvetésben és magasugrásban is.

A Magyar Atlétikai Szövetségnél a Kölyökből Atléta Program országos koordinátoraként tevékenykedtem, tavaly óta pedig a rúdugró szakág koordinátori szerepében is dolgozom. Ezekkel a munkákkal fokozatosan közelítettem az atlétika háttértámogató részéhez.

Pontosan mit csinál egy sportszakmai igazgató?

Nagyon komplex a terület, sok kapcsolódási ponttal az atlétika különböző szegmenseihez. Azokat a humán és anyagi erőforrásokat, amik fellelhetők, kell jó irányba vezetni úgy, hogy az interferenciának az egymást erősítő oldalai jelenjenek meg.

Ez nem könnyű, az atlétika egy olyan nagyon kényes műszerhez hasonlítható, mint azok a régi órák, amiket régi mesterek készítettek és rengeteg fogaskerék van bennük, az óra pedig azért működik tökéletesen, mert a fogaskerekek tökéletesen össze vannak hangolva.

Nem egy olyan rendszerről van szó, amibe nagyon könnyű belenyúlni. Bármihez hozzányúl az ember, az mindig visz valamit magával. Ráadásul ez egy egyéni sportág rendkívül erős személyiségű emberekkel, akik mind az önmegvalósításra törekednek. A versenyzők, edzők egytől-egyig nagyon karakteres és markáns személyek. Nagy kihívás, hogy amikor „beülünk egy hajóba”, akkor mindenki a saját stílusában, de egy ritmusban evezzen, ami végül viszi a hajót előre.

Hol található a szervezetben az ön pozíciója?

Jelenleg a MASZ sportszakmai igazgatói pozíciója egy jó értelembe vett függőségi viszonyban van a Kiemelt Atlétikai Programmal. Most a 2023-as budapesti világbajnokság miatt minden onnan fűződik le. Nem lehet, hogy a fő irányvonalakról való gondolkodásban eltérő dolgok legyenek. A kapcsolatom Spiriev Attilával, a KAP vezetőjével kiváló, sokéves jó együttműködésünk kamatozni tud, sok szegmenst meg tudunk beszélni és egyeztetni tudunk úgy, hogy az egyes területek önállósága is megmarad.

Hogyan látja a Kiemelt Atlétikai Program első egy évét?

Ami nagy előrelépés az előtte lévő időszakhoz képest, hogy óriási előnyt jelent, hogy olyan hazai versenyeket tudunk kínálni az atlétáinknak, amelyek sokkal jobb lehetőséget biztosítanak számukra az egy-egy világversenyre való kvalifikációhoz, mint ha utazgatni kellene a nagyvilágban, és úgy becsöppenni a mezőnyökbe, amelyek nem irányíthatóak.

Jelenleg minden nehézség elhárult, hogy az atléták a saját szakmai útjukat bejárják edzőtáborokban, felkészülésben és a versenyeken is. Ma egy kiemelt atléta mögött olyan háttér van, amelyben minden adott az eredményes szerepléshez. A verseny óriási, a világ nagyon sok országában nagy erők mozdulnak meg az atlétika mögött. Nagyon nehéz kijutni egy-egy világversenyre, akik ezt szinttel tudják megtenni, ők egytől-egyig világklasszisok.

Ön szerint mik voltak az okai annak, hogy Tokióban egyetlen atlétánk sem tudott döntőbe jutni?

Valóban ki lehet jelenteni, hogy a döntős helyezések tekintetében nem volt sikeres az olimpia számunkra, de ha jobban mögé nézünk a dolgoknak, akkor az is egyértelmű, hogy három nagyágyúnk is egy rendkívül rossz csillagállásból indult neki a felkészülésnek. A súlyos sérüléséből visszatérő Baji Balázsnál már az nagy szó volt, hogy ott tudott lenni a kijutás határán. Halász Bence szintén egy műtéten esett át a télen, aminek következtében négy hónappal kevesebb felkészülési idő állt rendelkezésére, ezért nem tudott olyan erőállapotba kerülni, amivel sikerült volna bejutnia a döntőbe. Márton Anita pedig gyermekáldásnak örvendett, így ő még több időt hagyott ki. Azt gondolom, ezek nem vitatható, objektív gátló tényezők.

Krizsán Xénia aranyéremmel és egy csodálatos magyar csúccsal jött el májusban Götzisből, de az olimpián nem az a forma jött össze neki, mint az osztrák versenyen. Ilyen előfordul egy atléta életében. Rajtuk kívül szinte mindenki jobb helyezést ért el az olimpián, mint az a ranglistás pozíciójuk, amivel kiharcolták a kvótát. Azon kell dolgoznunk, hogy minél több versenyzőnk odaérhessen a döntőbe és a dobogóra.

Melyek voltak azok az eredmények 2021-ben, amelyek mégis bizakodásra adhatnak okot?

A magyar atlétika legpozitívabb eredménye idén az volt, hogy Európa 20 legjobb csapata közé be tudtunk kerülni. A magyar csapat megnyerte a B-ligát a Csapat Európa-bajnokságon, ami nem volt egyszerű. Ebben a csatában zömében fiatal versenyzőink vettek részt, ami bizakodásra akad okot a jövőre nézve is.

A megrendezett korosztályos versenyekről a fiatalok kivétel nélkül érmekkel tudtak hazatérni, az U23-as Eb-n két arany, az U20-as Eb-n egy ezüst, az U20-as vb-n két bronz volt a magyar csapat mérlege. Az utánpótlás magyar rekordok is szép számmal dőltek meg, ami szintén azt mutatja, hogy van erő a magyar atlétikában.

Hogyan látja a budapesti világbajnokságig hátralévő két szezont?

Mindent alá kell rendelni a 2023-as világbajnokságnak, mert ez egy páratlan lehetőség. Az ilyen dolgok közé tartozik már a jövő évi versenynaptár összeállítása is. Ebben azok a versenyek kerülnek előtérbe, amik a kvalifikációt és a minél sikeresebb szereplést segítik.

A kiemelt atléták felkészülése és edzőtáboroztatása az elsődleges, de a többieket sem felejtjük el.

Mennyire van most jó hangulat és együttműködés a magyar atlétikában ahhoz, hogy végig lehessen vinni egy sikeres vb-szerepléshez elengedhetetlen közös stratégiát?

Egy jól sikerült tokiói olimpia után könnyebb lenne. Akkor már látnánk, hogy ezek az utak jól működnek és eredményesek. Most mindenkiben van egy egészséges önkritika, mert nem jöttek ki jól a dolgok. Tudunk objektív érveket tenni mind edzők, mind szakmai vezetők részéről ezek mögé. Ez azt sugallja, hogy sok olyan beszélgetést kell megejtenünk, amiben megállapítjuk, hogy mi lesz a legjobb az atlétáinknak a következő időszakban.

Nagyon fontos számomra a nyitottság, ezért arra fogok törekedni, hogy aki felkeres engem, vele azonnal megpróbáljam megbeszélni a problémákat és észrevételeket. Rengeteg egyeztetés és jó értelembe vett vita szükséges ahhoz, hogy szakmailag a legjobb döntéseket hozzuk meg.

Melyek lesznek a legfontosabb irányvonalai a jövő évnek?

A 2022-es évnek két nagy irányvonala lesz. Az egyik a müncheni szabadtéri Európa-bajnokság, ahol nagyon jól le tudjuk majd mérni, hogy mire leszünk képesek egy évvel később Budapesten. Ott mind a felkészülést, mind magát a versenyt lehet tesztelni. A két város közötti távolság szinte elenyésző, ugyanabban az időzónában, majdnem teljesen ugyanazokban az augusztusi napokban rendezik majd, mint a budapesti vb-t. Ilyen szempontból az oregoni vb nekünk most egy másodlagos történet lesz, az Eb-re kell fókuszálnunk.

A másik fő irányvonal a következő nemzedéket adó U18-as korosztályra fut ki, nekik lesz egy U18-as Eb és egy EYOF is. Itt már láthatjuk, hogy kik lesznek azok, akire majd a jövőt építjük.

A kettő között pedig lesz egy U20-as világbajnokság, ebben a korosztályban is vannak tehetséges versenyzőink, akik számára a jövő évi kolumbiai esemény egy jobb mérőszám lesz, mint az idei Nairobiban megrendezett. Kenyában nem vett részt minden nagy nemzet a vb-n, ami nem csökkenti azoknak az eredményeit, akik ott dobogóra tudtak állni, de Caliban jobban le tudjuk majd mérni az ő tudásszintjüket is. Izgalmas évek előtt állunk.

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán

Back to Top
 
 

Közösségi oldalaink:




© 2024 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.