Már túl egy edzőtáboron? Hogyan halad a felkészülésed a 2022-es szezonra?

Igen, Tatán az olimpiai edzőtáborban kezdtem meg az első felkészülést. Mostanában fárasztó napjaim vannak, de szépen haladunk, minden héten egyre jobb állapotban érzem magam. Volt egy kis szünet, amit főleg pihenéssel töltöttem, biztatóan nézek a jövő év elé.

A nemrég véget ért idényben már az első versenyeden megdobtad a 61.69 méteres szezoncsúcsod. Mi volt az oka, hogy a későbbi versenyeken már nem tudtál ennél nagyobbat dobni?

Ez igazából egy kicsit összetett kérdés, a téli dobó országos bajnokság után nem sokkal hazaköltöztem Szlovéniából. Amikor beindultak a hazai versenyek, minden hétvégén versenyeztem, de volt olyan, hogy egy héten belül többször is dobnom kellett, ezáltal egy kicsit túlversenyeztem magam, de muszáj volt az olimpia miatt, hogy sikerüljön a kijutás. Éppen ezért nem volt egy kimondott formaidőzítés, nem tudtam rápihenni az egyes versenyekre. Ennek ellenére többször is sikerült 60 méter felett dobnom.

Melyek voltak a kedvenc versenyeid a 2021-es esztendőben?

A két Magyar Nagydíjsorozat és az azokon aratott győzelmeim mindenképp a kedvenceim közé tartoznak.

Kérlek mesélj a tokiói olimpiáról! Milyen érzés volt ott lenni az ötkarikás játékokon?

Az olimpia nem úgy sikerült, ahogyan gondoltam volna, de mégis értékes tapasztalattal bír a számomra. Rengeteget lehetett belőle tanulni annak ellenére is, hogy nem a saját elvárásom szerint zártam a versenyt. 57.39 méterrel a 25. helyen végeztem a selejtezőben, ennél sokkal jobb teljesítményre vagyok képes.

Hogyan lettél atléta? Miért pont az atlétikára esett a választásod?

Régebben versenyszerűen úsztam, de ahhoz, hogy egy magasabb szintre lépjek benne, ahhoz fel kellett volna költöznöm Budapestre. Ezt annyira fiatalon még én és a szüleim sem szerették volna. Közben atlétikában is indultam diákolimpiákon, aminek hatására végül elkezdtem atletizálni.

Mindig is a gerelyhajítás volt a versenyszámod, vagy mást is kipróbáltál előtte?

Szinte minden számot kipróbáltam, az ugrásokat, a futásokat és a többi dobószámot is megnéztük, de a gerelyhajítás volt az, ami a legjobban megfogott. Mikor eldobtam az első gerelyt, már akkor nagyon tetszett, ahogyan szállt – ez a mai napig nem változott, továbbra is szeretem, amit csinálok.

Melyik volt eddig pályafutásod legjobb és legrosszabb pillanata?

Egy évvel azután, hogy edzőváltáson estem át és Varga Lőrinccel kezdtem el dolgozni, 2015-ben a junior Európa-bajnokságon negyedik lettem Svédországban. Ez nem volt könnyű, hiszen egy új edzővel való közös munka első időszakában össze kell hangolni a mozgást az iránymutatása szerint, ami mindig egy kis időt vesz igénybe. Éreztem, hogy egyre jobban mennek az edzések, amikor pedig valami nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük, akkor mindig megbeszéltük Lőrinccel, hogy az Eb-re jobb lesz. Már a selejtezőben egyéni csúcsot dobtam, amit a döntőben tovább javítottam. Emlékezetes verseny volt.

A legrosszabb pillanat talán az volt, amikor 2018-ban megsérült a vállam. Nem jön jól, ha az embernek az a testrésze sérül, amit az a munkájában a legjobban használ. Sokat szenvedtem vele, hogy újra lehessen hajítani.

Miért döntöttél úgy 2018-ban, hogy Szlovéniában folytatod a felkészülést?

A vállsérülésem volt a fő oka, itthon nem találtam semmilyen helyet rá, ahol meg tudták volna gyógyítani. Ezért Szlovéniára esett a választásom, megpróbáltam, hátha ott sikerült. Ez több szempontból is jó döntés volt.

Mennyit adott hozzá a felkészülésedhez a kint lét?

Önállóságot adott a számomra, a mentalitásom is jó irányba változott, sok barátra tettem szert, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Celjében Andrej Hajnsek készített fel, akivel más alapokra épült a munka, másként volt a rendszer felépítve, máson volt a hangsúly. Ő inkább a mennyiségi munkára ment és nem a minőségire.

A legutóbbi télen úgy éreztem, hogy kihoztam a maximumot belőle. Mivel a vállproblémám volt az egyik ok, amiért kimentem és az elmúlt, és ezért jobbnak láttam, hogy ismét itthon készüljek. Jelenleg három város között mozgom, Tószegen lakom, Debrecenbe járok egyetemre, Szolnokra pedig edzésekre.

Hogyan telnek a hétköznapjaid, amikor nem az atlétikai pályán vagy?

Mivel egy-két napot leszámítva szinte minden nap két edzésem van, ezért a legtöbb időt valóban a pályán töltöm. Fontos a pihenés a számomra, ilyenkor a kutyámmal sétálok, meglátogatom a keresztlányom, és a családommal is próbálok együtt lenni.

Ahogyan azt te is kiemelted, az idén debütáló Magyar Nagydíjsorozat mindkét állomásán megnyerted a gerelyhajítást. Mekkora segítség nektek atlétáknak, hogy már három nagyobb hazai nemzetközi versenyen indulhattok el?

Nagyon nagy segítség a számunkra, hogy magyar nézők előtt erős nemzetközi mezőnyben versenyezhetünk. Az USA-ból, Lettországból, Horvátországból, a világ minden tájáról érkeznek atléták, így még jobban felkeltheti a sportág az emberek figyelmét. Örülök, hogy beindult ez a versenysorozat, jó, hogy ezek a versenyek vannak.

Milyen céljaid lesznek a jövő évre? Alakul már a versenynaptárad?

Bizonyos fő célok már megvannak, az oregoni világbajnokság és a müncheni Európa-bajnokság lesznek a fő versenyeim, ahol a legnagyobb dobásra készülök, a felkészülési versenyek még nem biztosak.

Mit gondolsz, milyen hatása lehet a 2023-as budapesti világbajnokságnak a sportág hazai népszerűségére? Mik lesznek a céljaid a világbajnokságon?

Nagyon nagy dolog, hogy Magyarország meg tud rendezni egy atlétikai világbajnokságot. Aki ezen a versenyen ott tud lenni, annak ez egy óriási ajándék lesz. Egy életben egyszer vagy egyszer sem adódik meg, hogy egy világeseményt hazánkban rendeznek meg.

Ez egy csoda, amivel élni kell, a magyar közönség extra erőt adhat a számunkra, és a családunk is kint szurkolhat majd nekünk. Számomra borzasztóan fontos lesz ez a verseny, a legjobbat akarom kihozni magamból, meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán