A március első hétvégéjén lezajlott, a 21 fős magyar csapat számára egy bronzérmet és összesen hat döntős szereplést hozó fedett pályás Európa-bajnokság után a hazai sportsajtó szakíróit kértük meg, hogy véleményezzék a Torunban látottakat.

Székely Dávid, az M4 Sport csatornaigazgatója:

“Nagyon örülünk, hogy a 2019-es világbajnokságot követően újra egy ilyen rangos atlétikai versenyt tudtunk közvetíteni az M4 Sporton. Mindig irigykedtünk azokra a szomszédos országokra, amelyek népes csapattal vettek részt a különböző viadalokon - ez most már a magyar válogatottról is elmondható.

A legnagyobb előrelépést az jelenti, hogy az idei magyar válogatott már jóval több versenyzőre támaszkodhat, mint az előző évtized közepén: az érem, a döntős helyezések ügyességi és futószámokban is komoly eredménynek számítanak. Mindez nagyon bíztató az idei olimpiára, még inkább a 2023-as budapesti világbajnokságra nézve. Örülünk, hogy az odáig tartó út minden fontos lépését megmutathatjuk a közmédia különböző felületein.”

Vincze Szabolcs, a Nemzeti Sport szakírója:

"Ami szerintem a legfontosabb volt ebben az Európa-bajnokságban, hogy egyáltalán megrendezték akkor, amikor még a legstabilabbnak gondolt országok is visszalépnek. Ha voltak is kisebb hibák Torunban, azokat messze feledtette a rendezők bátorsága, hogy nem sajnálták az időt és az energiát. Vállalták a torna megrendezését úgy is, hogy tudták, mi vár rájuk az állandó tesztekkel, ellenőrzéssel és az ezekkel járó mérhetetlen szervezőmunkával. A sajtó kiszolgálása például remek volt, nagyon jól lehetett dolgozni.

Magyar szempontból, amit láttam ebben az Eb-ben, az a lehetőség a továbblépésre. Nem volt rossz torna ez, de kiemelkedő sem, viszont az, hogy régen látott nagy csapattal, 21 sportolóval utazhattunk ki, köztük pedig volt egy érmes és összesen hat döntős, bizakodásra ad okot. Ráadásul úgy, hogy lehetett volna ennél több is, vagyis a potenciál még több magyar sportolóban megvan. Sokan most debütáltak, de ha ezt a gárdát sikerül egyben tartani, kiegészülve új sportolókkal 2023-ra ütőképes válogatott lehet."

Ambrus Gábor, az MTI sportszerkesztőségének vezetője:

„Magyar szempontból sikeresnek mondható az Eb, egyrészt a nagy létszám, másrészt az éremszerzés miatt. Ugyanakkor az is látható, hogy a csapat mintegy harmada tudta felvenni a versenyt a nemzetközi mezőnnyel. De jó jel, hogy akiktől a leginkább jó teljesítmény volt várható, azok hozták magukat.

Általánosságban jellemző volt az Eb-re, akárcsak a fedett szezonra, hogy az atléták ki voltak éhezve a versenyzésre, úgymond kipihentebben álltak rajthoz és ez rengeteg kiváló eredményben megmutatkozott.

Úgy is elkönyvelhető az Eb, hogy megtörtént egy végleges őrségváltás: az eddig is jeleskedő kis nemzetek (Hollandia, Belgium, Portugália) jobbnak bizonyultak a sportág nagyjainál (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország) – ami lehet bíztató Magyarország számára.

Emellett a fiatalok tehetségek már nem csak megvillantják tudásukat, hanem simán ’besöprik’ az aranyakat (pl. Duplantis, Ingebrigtsen, Nedasekau, Mahuchikh).”

Szabó Gábor, az Eurosport vezető kommentátora:

„Mint, ahogyan azt lassan tíz esztendeje minden világverseny után a zárónapon elmondom - már persze amikor elmondhatom, az utóbbi időben picit ritkábban :) - a magyar atlétikán látszik a komoly szakmai munka, érződik, hogy a lehetőségek jóval nagyobbak, mint korábban.

Jó látni, hogy egyre nagyobbak a csapatok, hogy egyre több a fiatal, hogy van látszatja azoknak az adófizetői forintoknak, amit a társadalom a sportágra fordít. Nem kis dolog ez 2021 Magyarországán, és kifejezetten biztató a 2023-as vb előtt.”

Juha Pál, a DIGI Sport szerkesztő-riportere:

„Nyerő szám a 21, ahogyan a versenyzők is mondták, remek érzés úgy kiutazni egy Eb-re, hogy népes magyar csapat vehet részt. Ráadásul nemcsak részvételről, hanem eredményességről is beszélhetünk. A bronzérmes Krizsán Xénia fantasztikus volt, és ahogyan Gyulai Miklós elnök a hazaérkezéskor a DIGI Sportnak elmondta, akár Márton Anita magasságába is odaérhet, ez pedig nem kis dicséret. Szóval érdemes lesz figyelni többpróbázónkat a szabadtéri versenyeken is.

Én régóta kiemelt figyelemmel követem Illovszky Dominik futásait, akinek sikerült úgy felnőtté válnia, hogy továbbra is remekül teljesít, a világ legjobb U20-as futói között van. Ha a 60 méteres előfutamában nincs három rajt, talán az egyéni csúcsához közeli időt is elérhetett volna - de bőven lesz még ideje javítani, hiszen nagyon fiatal. Boros Bence elődöntője és 6.67-es ideje előtt le a kalappal, kíváncsi leszek, mire megy majd szabadtéren a hosszabb távokon. Xéniához hasonlóan az ő pályafutásukat is nagyon érdemes lesz követni. De bárki találhatott magának új kedvencet, hiszen például gátfutásban, magasugrásban, középtávfutásban is voltak remek magyar eredmények.”

Szalay Péter, SzPress Sporthírszolgálat:

Elöljáróban egy összehasonlítás. A fedettpályás Európa-bajnokságnak népessége szerint egy Debrecen méretű város adott otthont. A szembetűnő különbség az, hogy a 200 ezer lakosú Torun Lengyelország 17. legnépesebb városa, miközben Debrecen a magyar rangsorban Budapest mögött a második helyet foglalja el. Már csak ezért is elismerés jár a lengyel házigazdának, akik a megszokottnál szerényebb megoldásokat választva is egyenlő esélyt biztosítottak az atlétáknak.

A színvonal nem volt egységesen magas, de több kiugróan jó teljesítménynek és párharcnak köszönhetően a toruni EB így is jól népszerűsítette az atlétikát. Többen is a világ idei legjobb eredményével rukkoltak ki, ahogy például a holland Visser a 60 női gáton, valamint a fehérorosz Nedasekau a férfi magasugrásban. Számomra két francia, a 60 gátas Belocian és a hétpróbázó Mayer szereplése is élményt jelentett.

A Magyar Atlétikai Szövetség nem állította túl magasra a mércét a nagylétszámú csapat előtt, de túl alacsonyra sem. Az egyéni csúcsokat döntő Krizsán Xénia hozta a beharangozott érmet, és a várt döntős helyezések sem maradtak el. Komoly lelki terhet jelenthetett a versenyzők és az edzőik számára a vírusfertőzés miatt az Európa-bajnokságról lemondani kényszerülő két atléta és a mesterük kiválása, általánosságban pedig az is, hogy a felkészülés hasonló ok miatt most sokkal nehezebb volt a szokásosnál.

Mint újságíró, örömmel tapasztaltam, hogy a szövetség lendületes és folyamatos kommunikációval tájékoztatta az atléták közösségét, ezzel szintet lépett, amit jó lenne tartani.