Tóth Anna: El sem tudom hinni, hogy valóra váltottam az egyik gyermekkori álmom

Tóth Anna
Tóth Annával, az U20-as világbajnokságon 100 méteres gátfutásban bronzérmet nyerő fiatal atlétával beszélgettünk a Kenyában szerzett élményeiről.

Gratulálunk Anna a nagyszerű eredményhez! Hogy érzed magad? Össze tudod számolni, hogy hány gratulációt kaptál az elmúlt két napban?

Nagyon szépen köszönöm. Még annyira hihetetlennek tartom ezt az egészet, annyira boldog vagyok, hogy tényleg a felhők felett érzem magam. Szinte lehetetlennek tartom, hogy megszámoljam az összes gratulációt, annyi mindenki írt és szurkolt, és ez akkora örömmel tölt el, hogy leírhatatlan.

Hogyan sikerült végig koncentrálnod a döntőben, amikor sorra borultak a riválisaid? Láttad, hogy mi történik körülötted?

Igen, sajnos mindent érzékeltem és ki is zökkentett a ritmusból egy pillanatra, de szerencsére fejben gyorsan tudtam kapcsolni, és a végét jól összeszedni, ami szerintem sikerült is. De a gátfutás az sajnos ilyen. Nagyon sajnáltam az ellenfeleimet, akik elestek, tényleg nagyon tehetséges atléták, de ez bárkivel előfordul, még a legjobbakkal is.

Számítottál rá, hogy ennyire fiatalon ennyire elől fogsz végezni?

Egyáltalán nem gondoltam, hogy ez fiatalabb korosztályosként sikerülhet az U20-as mezőnyben. Talán ezért is tartom ilyen hihetetlennek.

Minden magyar csapattag kijött szurkolni, mindenki videózott és valahogy elfelejtődött a zászló. De őszintén álmomban se gondoltam volna, hogy kelleni fog. De megoldottuk közösen, együtt és ez a lényeg.

Már a péntek is remekül sikerült a számodra, amikor új egyéni csúcsot futottál. Hogyan sikerült ennyire jó formába kerülnöd a világbajnokságra?

Az idei szezonban az alapozás nagyon jól sikerült, és nagyon kemény volt az elmúlt évekhez képest, aminek meg is lett az eredménye. Sajnos a szezon elején, tavasszal volt egy sérülésem, ami miatt pár hétig nem tudtam edzeni. De minden erőmmel azon voltam, hogy újra formába tudjak kerülni. Talán még az Európa-bajnokságon nem voltam teljesen százszázalékos, de most a világbajnokságon sikerült száztíz százalékon teljesítenem, és nagyon-nagyon örülök ennek. Sőt, el se tudom hinni, hogy megcsináltam azt, ami pici korom óta az egyik álmom.

Mennyiben volt más számodra ez a vébé, mint egy hónapja az Európa-bajnokság? Tallinnban is remekül versenyeztél.

Az Európa-Bajnokság fantasztikus volt. Imádtam minden percét. Tallinban a célom az egyéni csúcs megdöntése volt, és valójában a három futásból kétszer is sikerült a korábbi egyéni csúcsom alá mennem, ami óriási örömmel töltött el, és nagyon sok önbizalmat adott. Talán abban tudok különbséget tenni az Európa-Bajnokság és a világbajnoksághoz között, hogy megszokottabbá vált a nemzetközi mezőny. De szerintem nem csak rajtam, hanem az egész csapaton érzékelhető volt, hogy sokkal lazábbak, felszabadultabbak vagyunk az Európa-Bajnoksághoz képest.

Hogy tetszett Kenya és az esemény maga? Az alapján, amit az Instagramon láttunk, nagyon egymásra talált a magyar csapat.

Ezelőtt még soha nem jártam életem során Afrikában, szóval nagyon kíváncsi voltam, hogy Kenya fővárosa, Nairobi milyen élményeket tartogat a számunkra. Teljesen más a kultúra, az életvitel, valójában minden, de nagyon élveztem ezt az új környezetet. Az atlétikai stadion pedig álomba illő volt, meseszép, a versenyrendezés is nagyon profi volt. Az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk.

Már évekkel ezelőtt kialakultak barátságok a válogatott kereten belül, de évről évre egyre szorosabb baráti kapcsolatokat építünk fel, azt hiszem nagyon egymásra találtunk. Nagyon megszerettem az egész csapatot.

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán

Back to Top
 
 

Közösségi oldalaink:




© 2024 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.