Klekner Hanga négy versenyen indult a fedett pályás szezonban, és mindegyiket megnyerte, méghozzá nem is akármilyen teljesítménnyel. Nyíregyházán sorozatban harmadik fedett ob-címét gyűjtötte be, a másik három megmérettetésén pedig élete három legjobb eredményével zárt. A DSC-SI rúdugrója a legutóbb Eszéken, szűk egy héttel ezelőtt 4.42 méteres fantasztikus ugrással tette teljessé remek szereplését.

Hanga, gratulálunk a 4.42 méteres horvátországi győzelmedhez. Milyen volt a verseny?

Jó volt nagyon, végül csak hárman indultunk a versenyen, így a végén egyedül kellett megint ugranom. De össze tudtam szedni magam, örülök neki, hogy az utolsó fedett pályás versenyen ki tudtam hozni ismét, ami bennem volt. Bebizonyítottam, hogy nem csak véletlen volt a 4.41 méteres ugrás még február elején.

Valóban nagyon szép ugrásokkal jelentkeztél már az itthoni fedett pályás versenyeken is (4.41, 4.35, 4.20). A jól sikerült felkészülésed eredményei ezek a teljesítmények?

Kulcsfontosságú szerepe van benne, igen. Tavaly januártól kezdve kb. júniusig fájt elég rendesen az Achillesem és a mandulaműtétem emiatt is történt. Ezzel szemben most végig tudtam csinálni a felkészülést úgy, hogy nem voltam sérült, így most kijött belőlem, ami már tavaly is bennem volt.

Össze tudtunk rakni mindent, edzőtáborban is voltunk, és fejben is stabilabb is voltam. Az a nehéz, hogyan motiváljam magam, hogyha már biztos elsőként kell ugranom, de szerencsére ez fedett pályán sikerült, oda tudtam tenni magam. Garamvölgyi Petra sokszor ugrott velem 4.15-re, szóval nem voltam teljesen egyedül, így volt egy kis versenyhangulat is.

Ha így folytatod, szépen lassan a felnőtt magyar csúcs is a látókörödbe kerül. Mennyire érzed közelinek Szabó Zsuzsanna (4.51 fedett), illetve Molnár Krisztina (4.55 szabadtéri) rekordjait?

Ezt nehéz megmondani, a szabadtér kicsit más, mint a fedett pálya. Technikai szempontból vannak lépések, amiket még nem tettem meg fedett pályán. A lényeg, hogy stabilizálódjon ez a mostani formám, és abból könnyebb lesz majd egy nagyobbat ugrani. Mivel még nagyon a pályafutásom elején járok, ezért mondhatni egy teljes életem van megugrani a csúcsokat, nem érzem frusztráltnak magam.

Mi vár rád ezután? Gondolok itt célokra, edzőtáborokra, versenyekre…

Most pihenek egy kicsit, majd április környékén edzőtáborba megyünk, ha minden igaz Montegordóba, kezdődik a felkészülés szabadtérre. Sokkal többet fogunk ugrani, már alig várom, hogy kint lehessünk a jó időben. Ha olyan lesz, mint a 2018-as dél-afrikai edzőtábor, akkor nagyon jól kijöhetek belőle. Ott egy olyan inspiráló közegben edzhettem, akik eléggé benne voltak az elitben.

Ha jól tudom, nem csak a pályán volt sűrű időszakod.

Igen, a BME-re járok pszichológia mesterszakra, kognitív és neuropszichológiai specializáción.

Hogyan tudod az élsportot és a tanulást összeegyeztetni?

Nagyon változó, itt mesteren 14-en vagyunk már csak ezen a specializáción, ezért nincsenek csoportok, amik közül lehet választani. Szinte minden kurzuson csak egy időpont van, így ebben alkalmazkodnom kell. Például a pénteki napjaim eléggé sűrűek, de nem panaszkodom.

Szinte még csak most kezdődött a profi pályafutásod, de azért megkérdezem: a remélhetőleg minél hosszabb karriered után is ebben szeretnél majd elhelyezkedni?

Inkább a sportpszichológia érdekelne, azért is választottam ezt az mestert, hogyha legalább két évig kell még tanulnom előtte, akkor olyat hallgassak, ami szintén érdekel. Még másfél évem van belőle, és utána jöhet a sportos szakirány. Úgy gondolom, hogy ez az én utam.

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán