Pál Robin szubjektív Szarajevóból

Október első hétvégéjén Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban versenyzett a 16 fős U20-as válogatott csapat, melynek én is tagja voltam.Utunkat péntek reggel 7 órakor kezdtük meg. A 16 fős csapat mellett volt még 3 edző és persze 1 sofőr is. Egy kis busszal mentünk, ami nem volt valami kényelmes, de nem is volt olyan rossz.

1-2 óra után betettünk DVD-ket, amivel azért annyira nem volt unalmas az út. Mohácson csatlakozott hozzánk Kovács Zoli és edzője Filákovity István, azaz Fila bá.

Mikor elértük Szarajevót, egy kis dugóba keveredtünk, ami nem jött túl jól, mert már így is eléggé fáradtak voltunk. Legalább másfél órát bolyongtunk a fővárosban, mire végül megtaláltuk a szállásunkat. Az időjárás nagyon rossz volt, zuhogott az eső és hideg is volt. Elfoglaltuk a szobánkat, én Galambos Tibivel voltam egy fedél alatt.

A szoba nagyon jó volt, az ágy rendkívül kényelmes, semmi panasz nem volt. Lementünk vacsorázni, ami svédasztal szerű volt, így annyit ettünk amennyit csak akartunk. Ezután elnéztünk Tibivel egy Szupermarketba, ahol bevásároltunk innivalót és egy kis harapnivalót is. A szobában aztán még dumáltunk kicsit és zenét hallgattunk, így jól telt az éjszaka is.

Másnap reggel 8 órakor reggeliztünk, mely reggeli ugyancsak svédasztalos volt. Jól bekajáltunk, majd utána visszamentünk a szobába és még 9-től egészen 11.30-ig visszafeküdtünk aludni Tibivel. Délben lementünk ebédelni, ami finom volt és utána volt egy csapatértekezlet, amely során kiderült, hogy Umit Tan, a legnagyobb ellenfelem magasban, - aki a Junior Európa bajnokságon Novi Sad-ban 225 cm-es teljesítménnyel a második helyen végzett – nem jött el erre a versenyre, így valójában nyitott volt az utam a győzelem felé.

A 13 órás busszal sokan kimentünk a pályára, de volt, aki csak a 14 órással jött ki. Megnéztük a versenypályát, majd „átcuccoltunk” a bemelegítő pályára. Ott mindenki időrendjéhez mérten elkezdte a bemelegítést. A verseny 15 órakor kezdődött.

A magyar csapat első embere Szabó Barbi volt, aki pontban ekkor kezdte meg magasugrás versenyszámát. Mivel én nem láttam, ezért csak edzőktől informálódtam arról, hogy 173 cm-en kezdett majd a 176 cm-t is magabiztosan teljesítette, ezzel megnyerve a versenyt. Tóth Janka gerelyhajításban az első dobásával érte el a legjobb eredményét, mely 43.91 m volt. Ezzel nagy harcban szerezte meg a 2. helyet végül, az első hely korán eldőlt, Jelasic 50 méter feletti dobása után.

15.30-kor következett Pálfy Brigi 100 méter gátfutásban. Az idény utolsó jelentős versenyén a 14.51 mp jónak számít, bár ő nem volt elégedett vele. Ezzel az eredménnyel a 3. helyet szerezte meg. Brigi futamával egy időpontban vette kezdetét Galambos Tibi hármasugrása. Sajnos a melegítésnél már probléma volt a jobb térdével, ezért nem úgy sikerült a versenye, ahogy szerette volna.

Személyesen azt mondta nekem, hogy 2 ugrás után a harmadikat jobb lábról ugrotta, amely teljesen berogyott és csak nagy fájdalmak árán tudott elugrani róla. 14.28 méteres eredménye messze elmaradt a vártnál, ő sem volt természetesen elégedett vele, de ha hozzávesszük, hogy becsületesen és fogcsikorgatva végigcsinálta a versenyt, akkor büszkék lehetünk rá, mivel ezzel az eredménnyel is a 3. lett végül. Reméljük, a térdsérülése nem fogja akadályozni őt a sikeres jövő évi felkészülésben.

15.50-kor jöttek a férfi gátasok, a magyarok képviseletében Koroknai Tibivel. Egy nagyon jól sikerült rajt után együtt ment a mezőnnyel, majd az utolsó három gátról sokkal gyorsabban jött le, és végül 4 századdal megelőzve a bolgár ellenfelét, megnyerte a versenyt. Ideje 14.27 mp, mely ilyen hidegben egy remek eredmény. Pontban 4 órakor elrajtolt a női 400 méter, ahol Lóránd Lilla remekült futott, és végül 55.62 mp-es remek eredménnyel a 2. helyen ért célba.

Mire engem bevezettek a magasugráshoz, éppen Kovács Zoli készült a maga 400 méterére. Okosan versenyzett, egy laza 200 méter után megnyomta a felső kanyart és a célegyenesbe már elsőként futott be, onnantól senkinek nem volt már esélye vele szemben. Magabiztos győzelem és 47.67 mp-es eredmény.

Eközben már én is elkezdtem melegíteni. A pálya rendkívül gyors MONDO pálya volt, így a nekifutásom 2-3 lábfejjel hátrébb is került. 195 cm-en melegítettem, elég könnyedén. Tíz perccel a magas előtt Czebei Réka elkezdte az 1500 méterét, ahol bátran versenyzett, és egy idényvégi jó eredménnyel, végül a 3. helyet szerezte meg (4:38.70). 16.30-kor 175 cm-en elkezdődött a magasugrás, ahol még nem voltam érdekelt, mivel én 195 cm-en kezdtem csak el a versenyzést.

Ezzel egy időben Nguyen Anasztázia sprintelt egy szép 12.19 mp-et 100 méteren, és az elvártnak megfelelően győzött. Bekecs Bia is ekkor kezdte el versenyét, mely sajnos nem úgy sikerült, ahogy ő azt tervezte. A rohammal voltak problémák, mely belépéshez vezetett, de az idő sem volt kegyes hozzá. 526 cm-es eredménnyel a 7. helyen végzett, de az egy pont is pont, hisz gondoljunk bele, ha ez nincs, akkor a végelszámolásban nem nyer a magyar csapat. 16.40-kor Hernádi Gabi és Lengyel Roli is beszállt a versenyébe, ami inkább Gabira igaz, mert Rolinak nem tartott sokáig, mindössze 10.94 mp-ig. 5. lett végül a nagyon szoros 100 méteres futamban.

Körülbelül 190-195 cm-nél járt a versenyem miközben hallottam, hogy bemondják angolul – Hernádi Gábor 69.92 m – aminek nagyon megörültem, ezen a napon csak „Maci” ért el egyéni csúcsot. Az aranyérem is jogosan került a nyakába. Én 195 cm-en, elég lazán beszálltam, és azzal a lendülettel ki is húztam magam 2 méterről. 16.50-kor kezdődött a 3000 méter síkfutás, ahol Gregor Laci nagyon ügyesen és megfontoltan versenyzett. Az előre megkapott rajtlista alapján egy török versenyző rendelkezett 2 mp-el jobb egyéni csúccsal,mint amit Laci tudott, így végig mögötte futott. Mint várhattunk 130-al a vége előtt kilépett a török mellől, és nagy magabiztossággal zsebelte be a 7 pontot (8:35.82).

 Eközben én újra porondra léptem és a 203 cm-t is magabiztosan abszolváltam. Rögtön ki is hagytam a 206 cm-t, de mivel a horvát ellenfelem is kihagyta, ezért megbeszéltük, hogy ugrunk 209-re. Ő leverte elsőre, én viszont átugrottam, bár nem volt egy tökéletes ugrás. A horvát leverte háromszor, így csak egyedül maradtam versenyben. 212 cm-re emeltettem a lécet, melyre az első 2 ugrásomnál nem állt össze a nekifutás és a végé is hibáztam technikailag, viszont a 3. kísérletemnél szinte hozzá sem értem a léchez, mégis valahogy leesett. Sajnáltam nagyon, de a győzelem megvolt és ez most sokat számított. Év vége fele a 209 egy közepes, de elfogadható eredmény.

17.05-kor Gyürkés Viki újra megcsillogtatta futó tehetségét. 800 méteren rögtön a rajt után az élre állt és végig vezetve 2:14.97-es idővel nyerte a versenyt. A nap utolsó egyéni versenyszáma a férfi 800 méter volt. Kállay Dani csakúgy, mint a nőknél Viki, Ő is az élre állt rögtön és nagy önbizalommal nyert, egy majdnem versenycsúccsal (1:51.96). A nap végén még volt egy vegyes váltó, ahol mi a bolgár csapattal alkottunk egy csapatot. A váltások nem voltak valami szuperek, de ez valójában csak egy gála volt, ahol a mi kombinált csapatunk végül a 3. helyen végzett.

A dobogósok mind kaptak érmet, nagyon jó hangulatban telt ez a délután. Visszabuszoztunk a szállásra, ahol megfürödtünk és lementünk vacsorázni. 21 óra környékén elkezdődött az eredményhirdetés. A „spiriev” táblázat alapján a legjobb férfi eredmény Kovács Zoli 400 (47.67mp) métere volt, amelyért pénzjutalomban részesült. A díjazottak közt volt még Koroknai Tibi és Kállay Dani is.

A lányoknál a szerb távolugró Ivana Spanovic eredménye számított a legjobbnak (6.39m), viszont itt is volt két magyar díjazott Lóránd Lilla és Nguyen Anasztázia személyében. A legjobb csapatnak járó kupát mind a fiú mind a lány csapatunk egyaránt elnyerte. A díjak után kezdődött a bankett, mely sok kulisszatitkot tartogatott, ezért ezek maradnak is örökre titokban. ;)Másnap reggel 6.30-kor keltünk és bepakoltunk a táskánkba, majd levittük az autóbuszba, és elmentünk reggelizni. A reggeli után elbúcsúztam a szerb versenytársaimtól, akikkel nagyon jóba lettem, és indultunk haza. A hazaúton megnéztünk legalább 5-6 filmet, de így is hosszú volt a majdnem 11 órás hazaút. Az edzők elégedettek voltak velünk, nagyszerű volt a csapat. Végezetül annyit, hogy örültem, hogy ennek a csapatnak a tagja lehettem, és remélem jövőre ugyanitt Szarajevóban ismét versenyezhetek majd. Gratulálok a csapatnak, és igen „már megint mi voltunk a legjobbak”!!( Pál Robin írása)

Csapatképek: Pálfi Brigitta fotóiból