Labdarúgónak készült, mégis élvonalbeli ugró lett belőle. Később edzőként, majd szakosztály- és sportvezetőként tevékenykedett, valamint ő volt a kitalálója, majd versenyigazgatója a nemzetközi szinten is elismerést szerzett Ugrógálának. Angyal János március 8-án ünnepelte 70. születésnapját, ebből az alkalomból beszélgetett a kiváló sportemberrel a Nógrád sportja  újságírója..

– Hogy került a képbe az atlétika?

– Az 1960-as római olimpiáról szóló közvetítést hallgatva megérintett az atlétika szele. Történt ugyanis, hogy a férfi magasugrás legbiztosabb esélyesét, a 222 centiméterrel világcsúcstartó amerikai John Thomast meglepetésre legyőzte a grúz Savlakadze és a még csak 18 éves Brumel is. Még másnap kipróbáltam, hogy én mekkora magasságot tudok átugrani.  A kertünkben két napraforgószárba öt centinként szögeket szúrtam – ezek voltak az állványok – és a harmadik napraforgószárat keresztbe téve meg volt a léc is. Az első próbálkozásom során 13 évesen, kezdetleges átlépő technikával átugrottam a 120 centit, „alig” egy méterrel elmaradva az akkori világrekordtól. A „sikeren” felbuzdulva elolvastam mindent, ami a magasugrással kapcsolatban a kezembe került, és a kertben folytattam az edzéseimet.

– A legnagyobb sikereit mégis hármasugróként érte el. Hogyan jött a váltás?

– Ekkor már Szepesi Antal volt az edzőm, az ő tanácsára és irányításával elkezdtem tanulgatni a hármasugrás technikáját, Bolyki István nyomdokain. A váltást sikeresnek mondhatom, hiszen Nógrád megyében elsőnek jutottam túl a 15 méteren. Komlón nyertem vidékbajnokságot, többször voltam dobogós, míg az országos bajnokságok döntőinek állandó résztvevője voltam. Egyéni csúcsom, a 15,32 méter (1974. 09. 12., Salgótarján – a szerk.) itthon még ma is jó eredménynek számít. Abban az időben kiváló hármasugróink voltak – Kalocsai, Cziffra, Ivanov és Katona személyében –, ezért úgy döntöttem, hogy inkább az edzői pályát választom.

Elvégeztem a TF-et és 1974-től 1989 végéig az SKSE, későbbi nevén az STC vezetőedzője voltam, főfoglalkozásban. Csodálatos évek voltak, kiváló kollégákkal, nagyszerű versenyzőkkel figyelemre méltó eredményeket értünk el.

– Beszéljünk az Ugrógálára és elevenítsünk fel pár adatot, amire méltán lehet büszke!

– A 23 alkalommal megrendezett gálán 5 földrész 36 ország atlétái vettek részt, köztük 15 olimpiai és világbajnok. A kiváló atléták eredményeikkel felejthetetlenné tették szereplésüket, de a szívem mélyén nagyon örültem a magyar versenyzők sikereinek is. 1998 után a főtérről Somoskőbe költöztünk és 1999-ben a 700 éves vár alatt világszínvonalú műanyagpályát építettünk. 2001-ben itt búcsúzott az aktív versenyzéstől Sotomayor és 2006-ban itt érte el 203 centis világraszóló eredményét Blanka Vlasic. Az alig 300 lakost számláló Somoskő neve és a somoskői vár fotója Vlasic-csal bejárta a világot…  A teljes beszélgetés a mellékletben olvasható