Majdnem egy hétnek kellett eltelnie a londoni atlétikai világbajnokságon, mire először szakadt le az ég úgy emberesen, és nemcsak ideig-óráig esett az eső, hanem kitartóan, hajnaltól hajnalig. Ez ugyan nem a legjobb hír volt a szerda esti döntőre készülő súlylökőknek, de az éremesélyes Márton Anita  már az egy nappal korábbi selejtező után elmondta, hogy edzőjével, Eperjesi Lászlóval  rendszeresen figyelték az időjárás-jelentéseket, amelyek szerdára egy kiadós esőt jósolt.

Így aztán ők is erre készültek, kicsit aggódva ugyan, de az a tény, hogy az olimpiai bronzérmes magyar dobóatléta pályafutása második legjobb kvalifikációs kísérletével (18.76) elsőre és elsőként megdobta a 18.30-as döntős szintet, mindenképpen bizakodásra adhatott okot. Ráadásul ennél a szintnél csak öten tudtak nagyobbat dobni, ebből pedig csak ketten előzték meg Anitát.

És aztán jött a női súlylökés döntője, amelyet nagyon vártunk. Az ötödik sorozatig rendben is volt, de akkor a jamaicai Danniel Thomas-Dodd két centivel túldobta a harmadik helyen álló Mártont, aki csak az utolsó dobásával tudott javítani/19,49 m, de akkor túldobta az olimpiai bajnok amerikai Michelle Cartert is, így Baji Balázs bronzérme után magyar ezüstérem született az atlétikai világbajnokságon.

A Nemzeti Sport munkatársa kérdezte a VB ezüstérmes atlétanőt a döntő után

– Mondja, hogy így tervezte az utolsó dobásra.

– Nem mondanám, hogy így terveztem, de úgy látszik, a szokásom továbbra is megmarad, hogy utolsóra lököm a legnagyobbat – válaszolta Márton Anita. – Megint egy nagyon kiélezett verseny volt, két centivel szorultam le az utolsó sorozatban a negyedik helyre, de tudtam, hogy meg tudom csinálni, hogy ennél sokkal jobb eredményre vagyok képes. Utolsóra megint a szokásos, nem volt vesztenivalóm.

– Mit érzett, amikor a jamaicai lány két centivel nagyobbat dobott?

– Mérges voltam, mert nekem nem igazán ment úgy, ahogy szerettem volna. Benne volt, hogy hideg van, szakad az eső, de technikailag jó volt. Visszajátszották a lökéseket, és láttam, hogy nem jó, teljesen elcsapom az elejét, és nem azt csinálom, amit az utolsó időben. Próbáltam összeszedni magam és nagyon keményen meglökni.

– Utolsó dobásnál mi járt a fejében?

– Az, hogy próbáljam megint minél hosszabban meglökni. Meg ne lépjek ki.

– Kedden izgult már az eső miatt?

– Természetesen befolyásol minket, főleg azért, mert sajnos vizesedik a golyó, volt olyan lökésem, hogy kicsúszott a golyó a kezemből, és ez nem annyira jó. Kevésbé volt zavaró, hogy a zoknim tiszta víz volt.

– Mennyire volt zavaró a dobásnál az eső?

– Zavaró volt, mert nem volt száraz a golyó, kicsit csúszott is. Ezért sem sikerült az országos csúcsot meglökni, de azért az érem megvan.

– Most már szabadtéri világbajnokságról is van érme.

– Igen, és nem is bronz jött most. Kívánhatnék jobbat, aranyszínűt, de most ez a reális, és tökéletes. Sikerült az olimpiai bajnokot megverni.  (forrás: nmezetisport.hu/Vincze Szabolcs)