A londoni világbajnokság hétpróba számában két magyar atlétanő indult. A szakág nemzetközi élvonalába tartozó Krizsán Xéniát és Zsivoczky-Farkas Györgyit  kérdezte a 33 versenyzőt rajthoz állító verseny után a nemzetisport.hu  munkatársa.

Krizsán Xénia/ VB 2017 – 9. helyezett  – A célom az volt idén, hogy bekerüljek az első nyolcba, s ez csak hat ponton múlt, ami egy kicsit idegesítő, mert kézzelfogható volt a lehetőség. Elégedett így nem vagyok, de úgy érzem, mindent megtettem.

– Gerelyhajításban és nyolcszáz méteren egyéni csúcsot értem el.  Sokat számít, hogy ilyen szépen tudtam befejezni a versenyt. Akkor lettem volna tényleg csalódott, ha az sem sikerül.

– A gerelyben vártam a jó teljesítményt, ott bármikor bennem volt, de nyolcszázon csak abban voltam biztos, hogy képes vagyok 2:10-en belül futni. Aztán én is meglepődtem, hogy ez 2:07 lett, aminél nem is volt jobb a mezőnyben. Még este is percenként eszembe jutott, hogy 2:07, 2:07, 2:07... Még most is alig hiszem el, hogy képes voltam rá. Annak is örülök, hogy a rossz kezdés után sem keseredtem el, úgy érzem, lelkileg is fejlődtem. 

– Az első napon magasugrás előtt, a bemelegítésnél begörcsölt mind a két vádlim, és megijedtem, mert fogalmam sem volt, mi az oka, előtte még sosem történt velem ilyesmi. Ittam még egy kalciumot, de még az első három ugrás után is görcsölt. Aggódtam is, hogy mi lesz így kétszázon, ahol különben a legtöbb fejlődési lehetőséget látom, mert úgy érzem, abban le vagyok maradva a nemzetközi mezőnytől.

– Az idény hátralevő részében egyéni számokban indulok a csapatbajnokságon, hárompróbában pedig a Szuperliga-döntőben. Nagyon szeretnék ott lenni a rangos Talence-i hétpróbaversenyen is, sőt, valószínűleg ott is leszek, de az edzőmmel még meglátjuk, hogyan bírja a derekam.

Zsivoczky-Farkas Györgyi / VB 2017 – 17. helyezett   – Nem könnyű értékelni a VB hétpróbámat, mert egyébként jó formában éreztem magam, még egyéni csúcsra is képesnek. Kicsit azért csalódott vagyok, kisebb dolgok befolyásoltak, sajnos ezúttal negatív irányban.

- Például az első számnál, száz gáton a mellettem lévő lány kiugrott, amitől kicsit befeszültem én is. Vagy magasugrásnál, amikor egyszer csak leszakadt az ég. Sajnos mentálisan nem kezeltem jól ezeket a szituációkat, ami egyébként új volt számomra mert ezen a téren sosem voltak problémáim.

– Talán kicsit telítődtem, összegyűlt a fejemben sok minden, és a téthelyzet sajnos ezt hozta ki belőlem. Örülni nem örülök, de az élsportban ez benne van, el kell fogadni, még ha nehéz is.

– Azok a versenyszámok jól mentek, ahol nem kellett gondolkozni, például a futásoknál, de ami már technikát igényelt, ott hibáztam. Az elmúlt két évem azért nagyon jól sikerült, stabilan tudtam hozni az eredményeket. A mostani versenyt igyekszem a helyén kezelni.

– Fedett pályán Belgrádban Európa-bajnoki bronzérmet nyertem, de a szabadtéren két héttel a versenyidény előtt megsérült a vádlim. Hat hét kellett, míg rendbe jött, ezért nehezen indult minden.Az idényt szeretném tisztességesen végig csinálni, és utána megrágok mindent. (forrás: nemzetisport.hu/ Vincze Szabolcs)