A magyar atlétika nemzetközi szinten is rendszeresen foglakoztatott gyaloglóbírója Gruber Orsolya. A szakág volt válogatott versenyzőjével beszélgetett az aheartynomad.com  honlap szerkesztője.

- Mielőtt gyaloglóbíró lett, versenyzett?  - Igen, néhány év torna és hosszútávfutás után lettem gyalogló. Szerelem volt az első látásra. Tagja voltam a nemzeti válogatottnak, még második gyermekem megszületése után is. Szerettem volna bizonyítani magamnak, hogy lehetséges.

- Miért választotta a versenybírói tevékenységet?  - Elég fiatalon kezdtem a versenyeken való közreműködést, Szerettem a hangulatot, nagyon lelkes voltam. Aztán levizsgáztam, átmentem az összes fokozaton, hogy teljes körű versenybíró legyek. 1998-ban a budapesti EB-n már versenybírói beosztást kaptam a Call Room-ban. Azután folyamatosan vettem részt a versenyeken, hazai majd nemzetközi szinten is.

- Kell versenyzői múlt a bíráskodáshoz?  - Nem, de nekem segít, hogy versenyző voltam. Szó szerint érzem a sportolók érzését, mozgását. Az edzések, versenyek élménye szélesebb megközelítést ad számomra.

- A családnak van kapcsolata a gyaloglással?  - Nincs, anyám jó futó volt és az egész családom nagyon sportos. Hagytam, hogy a három gyermekem saját sportot válasszon, és soha nem erőltettem az eléggé speciális gyaloglást.

- Miért szereti a versenybírói munkát?  - Egy baleset és több műtét miatt kellett abbahagynom a versenyzést, de mint bíró, ott maradhattam a pályán. Fontos, hogy szeretem a tisztességes játékot! A szabályok megsértőinek kiszűrésével lehetővé tesszük, hogy a jók sikeresek legyenek.

- Hogyan lehet valaki versenybíró?  -  - Bárkinek, aki bíráskodni szeretne, először a nemzeti atlétikai szövetség tanfolyamát kell sikerrel elvégezni. A folyamat nagyon hasonlít minden országban. Vizsgázni kell és éveket eltölteni a hazai versenyeken, gyakorlatot szerezve.  Azután, hogy nemzetközi bíróvá váljunk, először a nemzeti szövetség ad erre jelölést.

Nemzetközi szinten is vizsgázni kell, sikeres teljesítése esetén panelekbe kerülnek a bírók, amelyeknek szintén van egy értékelési rendszere, négy évente ismételt vizsgákkal.  A versenybírók rangsorában különböző szintek vannak. A nemzeti szint, a területi/area szint és a nemzetközi szint. Én az Európai Gyaloglóbíró Panelben vagyok, amely a II. szint. Ebben körülbelül 25 bíró van. Az IAAF III. szintű panelben is mintegy 25 bíró található

- Milyen bírói feladatok vannak a gyaloglásban?  - Alapvetően minden bíró ugyanazt a feladatot végzi, de a versenyeken kijelölnek egy főbírót, aki más munkát végez, mint a többi. Neki van joga arra, hogy piros lappal kizárja azt a sportolót, aki három kizárási javaslatot gyűjtött be három különböző bírótól. Minden bíró lehet a főbíró, ha ugyanolyan képzettséggel rendelkeznek.

- Jelentkezni lehet egy versenyre, hogyan történik a részvétel?  - Meghívnak. Akár nemzeti vagy nemzetközi szintről beszélünk. Nemzetközi versenyekre az IAAF vagy az EAA küld meghívót. Az eseményre különböző országokból érkeznek bírók. Ez egy olyan szabály, amely segíti az objektivitást és a tisztességes bírálatot.

   - Ez önkéntes munka?  Igen. Akik vállalják, szeretik, amit csinálnak - különben nem töltenék a hétvégeket és az ünnepeket a versenyeken.

- Mi volt az eddigi legmaagsabb szintű versenybírói felkérése?  -A 2013-as Universiade, Kazanban.

- Hány országban járt a gyaloglásnak köszönhetően?  Európa 14 országában voltam eddig.

- Melyik a kedvenc versenyszáma, vagy helyszín, ahol örömmel bíráskodik akár minden évben?  - Minden versenyt őszintén szeretek, mindegyik izgalmas és mindegyik más. Ha meg kell említenem mégis, akkor Dudince, Szlovákia lenne, ahol az első nemzetközi 20 km-es versenyem volt, és ott voltam Európa Kupa válogatott is, és a következő éveket ott folytattam bíróként is.

- Egy verseny alatt tényleg csak a lábakat kell figyelni?  -Alapjaiban igen. Néha azonban meg kell néznem a számokat, hogy jegyzeteket készítsek. Ha nem is a mi feladatunk, de szeretem megfigyelni a legjobb stílust – csak úgy magamnak. Lehet, hogy a versenybíróknak díjazni kellene a nagy versenyeken a legjobb technikájú gyaloglót…

- Amikor kizár valakit, nem jelent rossz érzést?  - Annak ellenére, hogy nem én zárok ki (a főbíró feladata három különböző bírótól érkező figyelmeztetés után), de igen! Átérzem a versenyző helyzetét. De a többiekre gondolok, akik szabályos gyaloglással képesek versenyük befejezésére.  Nem könnyű elérni a leggyorsabb sebességet még tisztességes technikával. Van egy vékony vonal a még mindig jó és a nem oké között. Úgy gondolom, hogy a kizárt versenyzők többsége nem "csal" - próbálják a legjobbat teljesíteni, csak nem jó technikával.

- Anélkül, hogy neveket mondana, mi volt a legrosszabb reakciója egy versenyből kizárt sportolónak?  - A sportolókkal eddig nem volt ilyen rossz tapasztalatom. Tudják, hogy a bírálat egy csapatmunka, legalább három különböző bírói DQ javaslat kell a kizáráshoz. Rossz reakciók inkább a nézőktől származnak, de az is ritka.

- Álom a részvétel egy olimpián versenybíróként?  -Persze, hogy az! Ez a csúcs. Versenyzőként nem adatott meg, ezért várom a lehetőséget. (forrás: aheartynomad.com)