Mielőtt megvalósította legújabb kitűzött célját, és teljesítette a világ legpokolibbnak tartott ultraversenyét, attól tartott, hogy utána motivációját veszti. Nos úgy látszik, még Lubics Szilvia  sem ismeri önmagát eléggé, mivel idén hatnapos sivatagi futásra készül – derül ki az M1 riportjából.

Úgy vágott neki Badwater 135 mérföldjének (217 km), hogy nem tűzött ki konkrét célt, természetesen a teljesítésén túl, mert fogalma sem volt, miként reagál a szervezete a kaliforniai Halál-völgy ötven fokos hőségére. Mint kiderült, meglehetősen jól bírta a szenvedéssel teli teljesen új körülményeket: negyedikként ért célba a világ legkeményebb ultrájának tartott versenyen.

A járatlan után még gyorsan járt útra lépett, hetedszer is teljesítette a Spartathlont. „- Nem volt sok időm. Gyorsan össze kellett kapnom magam” – azaz rendesen megérezte, hogy egymáshoz közeli időpontban rendezték a két versenyt, de azért nem forgott veszélyben a teljesítése.
Kitartásából mások is erőt meríthetnek, mert megvalósult a régi terv, könyv született az életéről Másfél nap az élet címmel. Hosszas előkészületek előzték meg, mivel kevés szabadidejük jutott rá, miközben mindenképp azt akarta a civilben fogorvos futónő, hogy ő, illetve a férje írják meg a történetét: „A kezdetektől, a mélységeket is megmutatva, nem csak a csúcsokat.” Mivel a közösségi médiában 20 ezren követik, tisztában volt vele, igény lesz rá, de arra ő sem számított, hogy ekkora siker lesz, már a második kiadásból is alig találni a boltok polcain.

És hogy miért is vonzó az, amit véghez visz? Az Év sportolónőjének jelölt dr. Lubics Szilvia  magától értetődően válaszolja meg. „- Egy átlagember vagyok, aki dolgozik, akinek családja van, akinek megvannak a hétköznapi problémái és közel sem profi sportoló.”  
Tévedni is (átlag)emberi dolog, mondhatjuk, mikor kiderül, hogy attól tartott, kiég és elveszti motivációját az idei nagy megmérettetés teljesítésével. Ugyanis 2018-ra ismét talált magának egy merőben új kihívást. Korfui, floridai és itthoni versenyek után az év évgén szeretne ott lenni Peruban a Marathon Des Sablesen.„- Hatnapos sivatagi futás, segítő nélkül, a hatnapi felszerelésünket magunkkal cipelve. Nagyon nagy kalandnak látom” – nevezte meg a legnagyobb idei vágyát a négyszer is az év ultramaratonistájának választott hölgy. Persze, mint ahogy az eddigi erőpróbáira, úgy a peruira sem csak úgy beesne. Lépésről lépésre készül. Ezzel is szemez már három-négy éve. 

„- Először mikor hallottam a Sablesről, akkor elég volt az, hogy méregszívó pumpát kell vinnünk magunkkal. Akkor azt gondoltam, nekem ez nem kell. Vagy hogy teljesen egyedül alszom a nulla fokban a sátorban. Ahogy halad az idő, és mindig keresek valami nagyobb kihívást, akkor ezek a korlátok így ledőlnek és egyszer csak azt érzem, hogy na most vagyok kész rá. Ugyanígy volt a Badwaterrel is.”

Viszont amint végre megérett egy feladatra, „onnantól nagyon-nagyon tud motiválni, hogy arra készüljek”. A cél pedig erőt ad a nap napot követő munkához. (forrás: m4sport.hu)