"A szenvedélyem a gátfutás – vagy bármilyen dolgok átugrása – iránt elég korán kezdődött. Kilenc vagy tíz éves lehettem, amikor akadályokat állítottam az útra és kihívtam az unokatestvéremet és a kisöcsémet egy versenyre. Azonban az igazi lelkesedésem a középiskolában kezdődött, amikor először ismerkedtem meg az igazi „gátakkal”. Elsőre nagyon technikásnak és kalandos kihívásnak találtam, pláne gyerekként".

„Amint elkezdtem versenyszerűen foglalkozni a gátfutással rögvest kiderült, én erre születtem. Az első megmérettetésemen hetedik helyen végeztem, de emlékszem nagyon élveztem a versenyt. Az események alatt mindig biztonságban érzem magam – tudom ez furcsán hangzik, hiszen tíz akadállyal egy pályán ez elég különös kijelentés".

"Visszatérve, a természet adta tehetségemnek köszönhetően és a lelkesedésem a versenyzés iránt gyors fejlődést eredményezett a pályafutásomban. Anno megkértem anyukámat, hogy rögzítsen minden Diamond League versenyt és amikor hazamentem mindig megnéztem Liu Xiang és Dayron Robles küzdelmeit, hogy újabb fortélyokat sajátíthassak el. Ahogy a mondás is tartja: „a jó pap is holtig tanul” – én eszerint éltem fiatal éveimet".

„Manapság is ez a helyzet, az új edzőmmel (Edrick Floréal) is azon vagyunk, hogy folyamatosan javítani tudjak a technikámon. Valami hihetetlen érzés, amikor a gátakkal (akadályokkal) versenyzek. Abban a pillanatban semmi nem számít és csak annak a pár  másodpercnek élek, teljesen kikapcsolok, és úgymond izommemóriából futok. Nem is igazán tudom, mi történik a mellettem lévő „sávban”, ilyenkor egy másik világban járok". 

"A másik ok amiért elkezdtem és imádom a gátfutást, hogy újradefiniáljam  azon sportágakat, melyekben Jamaica jól teljesít. A jamaicaiak rendre jól teljesítenek a sprintszámokban – gondoljunk csak Usain Boltra, vagy Yohan Blakere – és én feladatomnak érzem, hogy megmutassam egy jamaicai is dominálhatja a gátfutást és lehet a legjobb lehet ebben a számban".

(Fotók: Omar McLeod Twitter oldala)

(Forrás: Steve Landles (IAAF) írásának fordítása, fordította és szerkesztette: Kovács Máté)