„Ez a fénykép nagyon különleges számomra, egy arcot sem ismerek a fotón, de még most is libabőrös vagyok, ha belegondolok hogyan osztoztak velem a sikeren.” A tiszteletkör, amit Zürichben tettem hatalmas energiát adott – igazi őrület volt. A világ tetején éreztem magam, olyan volt, mint a drog. Diadalittas pillanat, amikor úgy éreztem minden erőfeszítés és fájdalom megérte ezért a pár percért”.

Egy évvel ezelőtt remek szezont zártam, olyat amiről álmodni sem mertem. Itt én voltam Diamond League zürichi állomásának győztese (mind az öt DL állomást megnyerte), az amerikai fedett pályás – és szabadtéri bajnok, nem mellesleg világbajnok is lettem. A győzelem rengeteg ajtót kinyit és ez a pillanat is olyan volt, amit a sikernek köszönhetek, hiszen idegen emberekkel osztozkodhattam a sikeren, nagyon különleges emlék ez számomra.”

„2016-ban életem egyik álma vált valóra, mikor részt vehettem az olimpiai játékokon (ahol bronzérmes lett 5.85 méterrel), az ott való versenyzés az egész világot kinyitotta előttem, egyre inkább mertem nagyokat álmodni”. Az edzőm – aki egyébként az apám – minden nap többet vár el tőlem, mint az előző nap. Még egy plusz ugrás, még egy plusz medicinlabda és minden alkalommal azt fűzi hozzá: „Csak a játék szeretetéért”.

„Ahhoz, hogy elérjem azt a sikert, ami 2017-ben sikerült, rengeteget szenvedtem. Sokszor, sokat hibáztam az edzések során. Nyomás alatt ugrottam a bizonyos magasságokat, hogy olyan érzete legyen, mintha versenyen lennék. Ez tanított meg arra, hogy mi a siker és mi a kudarc, így mindig felkészülten tudok ugrani. Úgy gondolom ez volt a kulcsa annak, hogy ilyen sikeres évet zártam tavaly és ezen a képen szerepelhetek Zürichben ilyen kedves emberekkel. Úgy gondolom ezért megéri!”. 

(Steve Landells (IAAF) cikkének fordítása, fordította és szerkesztette: Kovács Máté)

(Fotó: diamondleague.com, illetve: athleticsweekly.com / Mark Shearman)