Szederkényi-Takács Andrea nagy álma a londoni olimpia

Hogyan készül a versenyeire a  Vasas SC kiváló távfutója ? Hogyan éli mindennapi életét a tehetséges versenyző ? A sikerekről, az azokat megelőző edzésmunkáról, a tervekről és még sok más érdekességről beszélgetett az atlétanővel a hunrun.com internetes portálon a kiváló ultrafutó, Zahorán Ádám. (Részletek)

- A legtöbben az idei maraton OB-n elért magabiztos győzelmed után ismerkedtek meg a neveddel. A korábbi eredményeidről viszont kevesebbet tudni.- Gyerekkoromtól kezdve rendszeresen jártam futóversenyekre, elsősorban mezei futásokra. Mind a mai napig a mezei futóversenyek állnak a legközelebb a szívemhez, valószínűleg az iskoláskori szép emlékeknek köszönhetően.

Ekkoriban még nem igazán arattam kiemelkedő sikereket, de valahogy évről-évre egyre nagyobb lelkesedéssel edzettem és haladtam előre.Aztán nagy változás következett az életemben, amikor is bekerültem Jenkei András „vasasos istállójába", ahol nagyon jó társaságban edzhettem és edzek mind a mai napig.Első komoly sikeremet is a Vasasban éltem át azzal, hogy a lányokkal megnyertük a félmaraton OB csapatbajnoki címét.

- Mikor, milyen impulzusok hatására vágtál bele ebbe a szép sportba? - Viszonylag korán, már az általános iskolában. Tiszaszőlősön születtem, és a közeli Tiszafüred egyik sportiskolájában kezdtem meg a tanulmányaimat. Évszaktól függően különböző sportágakban kellett jeleskednünk, ősszel a kosárlabdázás, tavasszal a kézilabda, a nyár közeledtével pedig az atlétika volt a sláger. Hiába volt óriási a választék, nem szenvedtem a bőség zavarában.

Már ekkor is az atlétika volt számomra a favorit, köszönhetően édesapámnak, aki 800-as atléta volt egykoron.A középiskolás éveimet Debrecenben töltöttem. Új korszak kezdődött az életemben, hiszen ekkor már a DSI igazolt versenyzőjeként belekóstolhattam a futóversenyek világába.

Kerestem a helyemet az atlétikában, sok mindent kipróbáltam a 800 métertől a mezei futóversenyekig. Sok unszolás hatására a továbbtanulásnál a TF mellett döntöttem. Egy rövid, kevesebb, mint egyéves felvételi előkészítő után már a TF hallgatójaként számos versenyen indultam.

- Milyen emlékeid vannak 2009-ből? - Szépek, nagyon szépek. Februártól egészen októberig folyamatosan egyéni csúcsokat futottam szinte minden távon, 800-tól maratonig . A tavaszi mezei OB-siker óriási lökést adott, szerintem ennek is köszönhető, hogy a nyári ötezer méteres országos pályabajnokságon ismét felállhattam a dobogó második fokára. Persze néhány fájdalmas emlékről sem feledkezhetek meg.Az egyik ezek közül az idei félmaratoni OB. Itt megtanultam, ha az ember nem vállalja a saját tempóját - annál gyorsabban, vagy lassabban fut -, akkor igen könnyen meglepetések érhetik.

A Tállyán megrendezett félmaratoni országos bajnokságon bátortalanul, az erőnlétemhez képest lassan futottam, ami megbosszulta magát a verseny közepére. Ahogy mondani szokás, saját kárán tanul az ember. Az őszi maratoni OB-n már nem követtem el ezt a baklövést. Az első méterektől kezdve a saját ritmusomban futottam, s mindeközben óriási élmény volt a hazai női maratonfutás legnagyobb alakja, Földingné Nagy Judit ellen küzdenem.

- Mindössze két héttel a maraton OB után rajthoz álltál a Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaratonon. Az idei verenyek után mennyire érezted fáradtnak magad?

- Szerencsére sem fizikálisan, sem mentálisan nem éreztem fáradtnak magam. A verseny hangulata, a jubileumi rendezés, a futók népes tábora mind-mind ösztönzően hatott rám. A Bécs-Budapest után egy kötelezően előírt két hetes pihenőidőszak következett. Jól esett ez a kis szünet, de a vége felé már éreztem a futás hiányát. Ilyenkor szokott kiderülni, mennyire szeretek futni, és hogy milyen rövid ideig bírom mozgás nélkül. Már alig várom a következő versenyévet.

- Hogyan kell elképzelni egy átlagos edzéshetedet? - Egész évben 75- 90 kilométeres heteket teljesítek, napi egy edzéssel. Ha lehetőségem nyílik többet pihenni, akkor akár kétszer is edzek egy nap. Az összesített heti mennyiség viszont ekkor sem haladja meg a 130 kilométert. Télen sokat erősítünk, futóiskolázunk.

 Egyik napon hosszú távot futok, másnap általában futóiskolával kombinált rövidebb tréning következik. A felkészülési időszakban pedig egyes edzéseket felvált a váltogatás, a résztávos edzés. Komoly hangsúly van a pihenésen, de a keresztedzéseket hanyagolom.

- Mivel foglalkozol, ha éppen nem futsz? Mi a munkád? - A TF-en tanultam és mind a mai napig a szakmában dolgozom. Jelenleg a Vasas pasaréti pályáján foglakozom a jövő nemzedékével. Mellékállásban pedig a Nike futóklub edzéseit felügyelem a Marczibányi téren. Sok lelkes érdeklődő keres fel maratoni edzéstervek reményében. Mások csupán azért járnak le, hogy a heti kétszeri testmozgás meglegyen.

Szabadidőmben sok mindennel foglalkozom. Nagyon szeretek főzni és kenyeret sütni. Bajnán lakunk békés, vidéki környezetben, ahol lehetőségünk van kertészkedni és állatokat tartani. Két lovunk van, négy kutyánk és négy macskánk. Mindezek mellett a nagy szerelmem a szörfözés, bár az utóbbi időben egyre kevesebb időm jut rá.

- Milyen terveid vannak a közeljövőben, illetve mi a fő célod? - Természetesen jó lenne még tovább fejlődni. Szeretnék a félmaratoni országos bajnokságon jövőre is rajthoz állni, és nem titkolt tervem egy jó 10.000 méteres eredmény. Ezen kívül lesz a MASZ-nak egy utcai versenysorozata, amit szintén nem szeretnék kihagyni. A jövő évi versenynaptáram még képlékeny, emiatt nem tudom biztosra mondani, mely versenyeken állok rajthoz 2010-ben.

Mi a fő célom? Szeretnék kijutni a 2012-es londoni olimpiára, de ehhez természetesen meg kell futnom a kvalifikációs szintet. Nagy álmom a maratoni A-szint teljesítése.

Szederkényi-Takács Andrea IAAF profil

A teljes beszélgetés a hunrun.com portálon olvasható

Fotó: Doba István, ML