A MASZ Iroda napi működésének, az ügyviteli feladatok koordinálásának irányítását október közepétől Juhász Péter  ügyvezető igazgató végzi, a szakmai terület vezetését pedig Kámán Bálint  sportszakmai igazgató látja el. A MASZ új vezetőit eddigi munkájukról, a következő időszak terveiről kérdezte az atletika.hu.

- Mindketten a hazai sport világában, a magyar sportért dolgoztatok az elmúlt években is. Hogyan lehet összefoglalni ezt az időszakot?

Kámán Bálint: - Igazából a szüleim révén 32 évvel ezelőtt csöppentem bele a sportok királynőjének világába. Egyes információk szerint a pályán születtem. Nem mondom, hogy így volt, mindenesetre ezt még sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudta senki. A Testnevelési Egyetem elvégzése után szerencsére sikerült szeretett sportágamban elhelyezkedni. Különböző munkakörökben – sportági utánpótlás-vezető a Magyar Olimpiai Bizottságnál, szövetségi koordinátor a Magyar Edzők Társaságánál –, de folyamatosan azon tevékenykedtem, hogy a magyar atlétákat segítsem. Idén tavasszal megtisztelő felkérést kaptam a Magyar Olimpiai Bizottságtól, hogy az ötkarikás szervezet sportigazgatóságán dolgozzak.

Nehéz döntési helyzetbe kerültem, de végül úgy ítéltem meg, rengeteg hasznos tudást és tapasztalatot szerezhetek a sportigazgatóságon a magyar sport teljes vertikumáról, aminek köszönhetően komplettebb képet alkothatok a magyar sportéletről. Az atlétikától, ha akartam sem tudtam volna elszakadni, így a döntésemet az is segítette, hogy ha majd esetleg a későbbiekben, évek múltán úgy alakul, a bővebb tudásommal jobban fogom tudni segíteni a magyar atlétikát. Azt szerintem senki nem gondolta, hogy ez a pillanat ilyen hamar eljön.

Juhász Péter: - Az egyetem elvégzése után négy esztendőt töltöttem a Magyar Jégkorong Szövetségnél, ezen idő alatt részleteiben megismertem, hogyan működik egy sportszövetség, lehetőségem nyílt behatóbb ismeretekre szert tenni a TAO-támogatási rendszer kapcsán. Az MJSZ után MBA-diplomát szereztem az USA-ban. Az Államokban töltött idő alatt megtapasztaltam egy itthonitól teljesen eltérő kultúrát, nyelvtudás fejlesztése szempontjából is kiváló lehetőség volt. Arról nem is beszélve, hogy rengeteget tanulhattam a vezetésről, egy szervezet működtetéséről. Miután hazajöttem, itthon a MET-nél (Magyar Edzők Társasága) kezdtem el dolgozni, különböző projektek tartoztak hozzám, például a Kiemelt Edzői Program teljeskörű koordinációja.

A Sportért Felelős Államtitkársággal való rendszeres kapcsolattartás is feladataim részét képezte. A következő állomás az imént említett Államtitkárság volt, a SFÁT-on főosztályvezetőként folytattam. A Minisztériumban egy 2017 januárjában alakult főosztály vezetését vettem át, nagyon sok szép feladat közepette (KEP, Gerevich, Héraklész, Sport XXI., UEP) ismerhettem meg jobban az államigazgatási rendszert, egy időben ráláthattam több mint 40 sportág működésére, a magyar sport struktúrájára, megismerkedhettem a sportági vezetőkkel. Nagyon szép időszak volt, rengeteg kihívással, nagyon sok emberrel találkoztam, igen értékes vezetői tapasztalatokat szereztem.

- Mi motiválta a váltást?

K.B.:  Ahogy az előbb is említettem az atlétika mindig központi szerepet töltött be az életemben. Így az eszemmel azért igyekeztem racionálisan átgondolni a dolgot, de a szívem az első megkereséstől kezdve „hazahúzott”. Mai napig nem tudom eldönteni, hogy a megtiszteltetés, vagy a felelősség nagyobb-e új pozícióm kapcsán.

J.P.:  Az élet úgy hozta, hogy a MASZ-on belül szükség volt egy új vezető munkatársra, aki napi szinten tudja koordinálni a szövetség ügyvitelét. Nagy megtiszteltetésnek vettem a MASZ megkeresését, októberben örömmel elfogadtam Elnök Úrék hívását. Szeretném az eddig megszerzett tapasztalataimat és kapcsolataimat a MASZ és a magyar sport javára fordítani.

- Kialakult a feladatkör? Melyek a következő időszak legfontosabb célkitűzései?

K.B.:  A feladatkörök már érkezésem előtt megvoltak. Az átadás-átvételt természetesen segítette, hogy korábban szinte végig Spiriev Attila szárnyai alatt dolgozhattam. Sok programot az iránymutatásával, együtt alakítottunk ki. Szerencsére a kollégák sem ismeretlenek, megítélésem szerint már a korábbiakban is jól együtt tudtunk működni. Meglehetősen sűrű időszakban tértem vissza, így a legfontosabb feladatok közé a versenynaptár véglegesítése, a felkészülési programok továbbvitele, és az átmenetileg talán lassan csepegő információk okozta minimális bizonytalanságok eloszlatása lesznek/voltak.

J.P.:  Kicsit hosszúra nyúlt a bizonytalan időszak a korábbi vezetők távozásával. Az egyik legfontosabb feladat igy mindenképpen az, hogy a szövetség újra teljes gőzzel működhessen. Ebből következik a kiszámíthatóság is. Elcsépelt, de nagyon igaz: a szövetség van az egyesületekért, sportolókért, sportszakemberekért, nem pedig fordítva. Értük kell dolgoznunk, meg kell ismerni őket és a problémáikat, a víziójukat, hogy közösen kialakítsuk, merre szeretnénk továbbmenni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a távozó kollégák nagyon jó munkát végeztek az elmúlt időben, igy nem kell mindent elölről kezdeni. Itt az év vége, el kell kezdeni tervezni a következőt. Szeretnénk, ha az EMMI-vel és a MOB-bal a jó kapcsolatot tovább tudnánk építeni, létesítményeket fejlesztünk, vb-re pályáztunk, szóval bőven van teendőnk.

- Várhatóak újítások, változások?

K.B.:  Inkább nevezném optimalizálásnak, finomhangolásnak. Az olimpiai ciklus második felébe fordulunk, mindenkinek kiszámítható és stabil háttérre van szüksége. A szolgáltatások körét ugyanakkor tervezem bővíteni, és szorosabb egységbe gyúrni. El szeretném érni, hogy a felkészüléssel kapcsolatos minden igényre és problémára legyen kész, azonnal hozzáférhető megoldásunk. Továbbá természetesen alkalmazkodnunk kell az új rendszerekhez, helyzetekhez.

J.P.:  Lehetnek újítások, változások, mindig lehet jobban csinálni dolgokat. Részemről akkor várhatóak újító gondolatok, javaslatok, amikor a struktúrát, szereplőket sikerül átlátni, megismerni. Itt sem kell földtől elrugaszkodott dolgokra gondolni, de a szervezet működését biztosan lehet racionalizálni.

- Milyen eredményekkel lennétek elégedettek néhány éven belül?

K.B.:  Ez meglehetősen összetett kérdés. Egyik oldalról szeretnék javítani a sportág hazai elismertségén. Alapsportág lévén sokkal fontosabb szerepet kell betöltsünk az egyetemes magyar sport érdekében. Másrészről a lehető legtöbb magyar atlétát szeretném abban segíteni, hogy a bennük rejlő tehetséget maximálisan kibontakoztathassák. Ehhez széleskörű, stabil, hozzáférhető rendszert kell működtetnünk a legfiatalabbaktól kezdve a felnőtt élversenyzőkig. Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni az IAAF december 4-i döntését sem. Amennyiben Budapest rendezheti a 2023-as atlétikai világbajnokságot felelősségünk még tovább fokozódik, hiszen nagyon sok atlétának a szó szoros értelmében soha vissza nem térő lehetőséget jelentene egy hazai rendezésű világverseny.

J.P.:  Amennyiben vb-t szervezünk, úgy nagyon sok minden változni fog. Bár még majdnem öt év hátravan, de a világ 3. legnézettebb sporteseményének megszervezésére kell is ennyi idő. Óriási lehetőség és felelősség ez mindnyájunknak. (DT)