Sportkarrierjét egy súlyos combhajlító-szakadás törte ketté, azonban ezt nem jelentette azt, hogy elköszönt volna a „sportok királynőjétől”. Végigjárta a szamárlétrát, felelt gyerekcsoportok edzéseiért, volt szakmai igazgató vagy éppen egyesületi elnök is, szeretett sportágát immáron 38 esztendeje szolgálja. Az elmúlt évtizedekben sorra kerültek ki a „szárnyai alól” világversenyeken sikeresen szereplő atléták, idén az Év U23 Női Atlétájának tanítványát, a DSC-SI kiválóságát, Kozák Lucát választotta a MASZ.

Suba László  a szorgalmas munka híve, tudja, a győzelemért nagyon sokat kell tenni. Lucával évről évre egyre előrébb lépnek, kitartó munkájuk és példaértékű hozzáállásuk meg is hozta az eredményeket, korosztályos nemzetközi érmek és országos csúcsok formájában. Amit eddig elterveztek, sikerült is megvalósítani.

„A cél minden évben, hogy az eredményeken javítani tudjunk, ez nem csak a 100 gátra vonatkozik. Ha a sportolók pszichés felkészülését figyelembe veszem, akkor ez fontos, úgy gondolom. Nagyon jó dolog, ha más számokban is rávilágítok az eredmények javulásával az elvégzett munka hatékonyságára, annak szükségességére. Az idei évben a fő cél az volt, hogy minél többször 13mp-en belül fussunk. Az ötös versenyátlag belül volt, a tízes éppen, hogy kicsúszott. Nem szoktunk a számokkal foglalkozni, mindkettőnkben megvannak az elvárások, lehet, hogy ez így kimondva furcsán hangzik, de a realitást megőrizve tervezünk.

Én nem szeretem a terhet rátenni a sportolóimra, inkább segítek, hogy valós elképzelések alakuljanak ki, ne álmok. Technikai és gyorsasági képesség területén kellett javulni idén, a gátra lépés távolságát és a lelépés távolságát Lucára idealizálni. Ezeket véghez is tudtuk vinni. A fedett pálya nekünk több oknál fogva sem ideális, egyrészt tanítványom versenyzői kvalitása sem olyan, másrészt a téli felkészüléshez behatároltak a lehetőségeink otthon. Ennek tudatában hatalmas öröm volt a fedett világbajnoki indulás, kiváló eredménynek értékeltük a középfutamba kerülést.

Szabadtéren a világbajnokságon az IAAF új szabályrendszerének köszönhetően Luca egyből a középdöntőben kezdett, ez egy nagyon jól hangzó dolog, de úgy éreztük, azért jobb lett volna még egy kör. Ugyan nem mondtuk ki nyíltan, de nagyon bíztunk a döntőben. Ennek még nem volt itt az ideje, mindketten sokat tanultunk ebből a versenyből, és az is biztos, nem lehetünk elégedetlenek, szép eredményt értünk el, a jövőt tekintve pedig még elszántabbak lettünk.”

Kozák Luca  idén többször javított saját korosztályos országos csúcsán. Edzője nem szeret előre számolgatni, azt tudta, hogy versenyzője jó formában vág neki a szezonnak, azonban nem a rekordhalmozások lebegtek szemei előtt. „Nem szoktam és nem is szeretek számolni, „matekozni”, cél mindig van: jobbat az előző évnél! Mivel Luca tartotta az up. magyar csúcsot, így adott volt a lehetőség, hogy javítson rajta. Az eredményekhez forma és jó versenyek kellenek. Ez 2018-ban sokszor megadatott, örülök, hogy ilyen sikerekkel zártuk az évet.”

Éles eszű, elszánt, higgadt. Ezekkel a jelzőkkel illeti tanítványát a mester. Mint mondja, hasonló a gondolkodásuk és természetük. „Nem esik kétségbe, bízik önmagában, megnyerő személyiség. Nagyon jó versenyzői típus, lát a pályán. Néha kicsit makacs, de ezt is előnyére tudja váltani. Természetesen mindig van hova fejlődni, és kell is, Lucában rengeteg lehetőség van, de mindent a maga idejében, lépésről lépésre. Minden korszaknak megvan az alapvető feladata.”

Egy sajnálatos sportsérülés vetett véget aktív sportolói pályafutásának, de a sportágtól nem távolodott el, „kitanulta” az edzői szakmát. „Felsőfokú tanulmányaim alatt elszakadt a combhajlítóm egy edzésen. Úgy alakult, hogy abba kellett hagynom a sportolást, ezután Molnár István mesteredző beajánlott az NYSC atlétikai szakosztályába, ahol egy gyermek csoporttal kezdtem el foglalkozni. Ettől a pillanattól datálódik edzői pályafutásom.

Végig jártam a szamárlétrát, voltam gyerekedző, sportosztály-tagozatvezető, szakosztályvezető, egyesületi elnök, sportiskolai igazgató, minden, de szívemhez a legközelebb az edzősködés áll – ez az, ami igazán én vagyok. Hálás lehetek a sorsnak, hogy sok mindent megtapasztalhattam és megtanulhattam. Az eltelt hosszú évek alatt minden csoportomból került ki világversenyen is eredményes atléta. Nagyon büszke vagyok rá, hogy az esetek 98%-ban magam nevelem végig a tanítványaimat. A közel négy évtized alatt megtanultam alázattal ás türelemmel dolgozni.

Vajon miben hisz a tapasztalt szakember? A munkában, a szorgalomban. „Első edzőm mondta régen „csodák nincsenek, ha mégis, akkor itt biztosan nincs, tehát kezdjük az edzést”. Nos, én sem hiszek a csodában, csak a rendszeres szorgalmas munkában. Van, amikor nem a győzelem a fontos, hanem a fejlődés, amikor meg az elsőség a cél, akkor a győzelmet nem elég csak akarni, tenni is kell érte.”

2019 nem egy, hanem két évre ad feladatot, edző és tanítvány szemei előtt nemcsak Glasgow és Doha, hanem Tokió is ott lebeg. „Már zajlik az alapozás, minden rendben, a tervek szerint mennek az edzések, az időszaknak megfelelően. Nagyon ügyelünk, hogy sérülés ne akadályozza a munkánkat. Szeretnénk javítani az egyéni eredményen, jobbnak lenni, mint idén.

Nagyon nehéz feladat áll előttünk jövőre, de „makacsul akarjuk a célt”, dolgozunk azért, hogy Luca jól szerepeljen a Fedett pályás Európa-bajnokságon és a világbajnokságon. Számokról, helyezésekről nem szoktunk beszélni, ezért csak annyit szeretnénk, hogy előrébb végezzünk, mint két éve Belgrádban és Londonban. Ha ez sikerül, elégedettek leszünk és készülhetünk is a következő, fő célunkra.”  (Daka Tímea)