Zsivótzky Gyula életpályája - A nagy bajnokról készült könyv bemutatója

Ismét szép könyvvel gazdagodott a magyar sportirodalom, ismét színvonalas kötet állít emléket egy nagy sportolónak.

A Magyar Olimpiai Bizottság tanácstermében került bemutatásra Kő András újabb munkája, ezúttal az atlétika világának egyik kiemelkedő alakjáról, a Nemzet Sportolójáról, Zsivótzky Gyuláról.

Ahogy az Dr.Schmitt Pál MOB elnök bevezető szavaiban elhangzott, Zsivótzky Gyula nemcsak kimagasló sporteredményeivel, hanem emberi tartásával, rendíthetetlen tenni akarásával is méltó arra, hogy életéből az utókor erőt merítsen.

A versenyzői emlékekről, a MOB elnökségben végzett munkáról, a sikeres olimpiák közös élményeiről elhangzott szubjektív elnöki szavak után a feleség - a volt kiváló magasugró - Zsivótzkyné Komka Magdolna - köszönetet mondva a reprezentatív kötet megjelenéséért - meghatottan idézett a könyvből.

A mű szerzője, sok nagysikerű sportkönyv írója, Kő András – beavatva a jelenlevőket az alkotás kulisszatitkaiba – elmondta, hogy igazi indíttatást akkor kapott az íráshoz, amikor meglátta a még mindig meglevő, Zsivótzky Gyula saját maga készítette első kalapácsát.

Kiemelte, hogy az interjúk gyűjtése során a kiváló sportolóról, sportvezetőről, edzőről csak pozitív visszaemlékezésekkel találkozott. A rendkívül gazdag képanyagért az író és a kiadó köszönetet mondott a kor magas színvonalán dolgozó fotósainak, a szakmai segítőknek, a szerkesztői munkáknak és a kiadásban közreműködök támogatásának.

A tartalmában és kivitelezésében Zsivótzky Gyulához, az olimpiai bajnokhoz, a XX.század atlétájához méltó - az Apriori International  gondozásában megjelent - A kalapácsvető aratása című könyvet a masz.hu ajánlja minden sportkedvelő figyelmébe.

.

„ Hogy mi hajtott? Ezen sokat gondolkodtam, különösen a válságos időkben, amikor sokat töpreng az ember a lét értelméről. Arról, hogy minek volt értelme, és minek nem.

Hogy mi hajtott? Egyrészt nyilván valami dac, eltökéltség, bizonyítási vágy. Nem volt könnyű gyerekkorom.

Szegénység, hányatottság, kiszolgáltatottság… Aztán Pesten vidékiként éltem, egyetlen váltás ruhám volt, sokat éheztem, a többiek nehezen fogadtak be.

 Ez mind erősítette bennem a szándékot, hogy vigyem valamire, hogy érjek el valami olyat, amivel bizonyíthatom – akár a világnak, akár önmagamnak-, hogy vagyok valaki, hogy vittem valamire! Hogy elértem valamit, amivel nyomot hagyok a világban. Ami talán évszázadok múltán is jelezni fogja, hogy egy rövid időn át itt volt ez a savanyújóskának hitt lakli….” Zsivótzky Gyula

.

fotó: MASZ archív, ML, Zádor P.