"Boldogan megyek le a pályára"
Petráhn Barbara megcélozza Londont
A fedett pályás idény után beszélgetett a masz.hu Petráhn Barbarával. A VB elődöntős, több mint tíz éve magyar válogatott, mindig megbízható négyszázas eddigi pályafutása legemlékezetesebb versenyeiről, a kezdetekről, a meghatározó edzőkről, az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatokról, a tervekről, az atlétikáról alkotott véleményéről olvasható egy csokor az alábbiakban.
" Több fantasztikus élményem köthető a sportághoz, fiatal koromban sokat jelentett, hogy távoli országokba utazhattam,
majd az Ifjúsági Európa Bajnokságon elért második hely már sokkal inkább az eredményről szólt mintsem a turizmusról. A Világbajnokságokon és az Olimpiákon (Sydney, Peking) való részvétel olyan élmény, amit minden sportolónak szívből kívánok.
Jelentős pillanat volt számomra, amikor az Amerikai Egyetemi Bajnokságon (NCAA) 400 m-en az előkelő 4. helyet értem el, ez nemcsak azért volt jó érzés, mert egy erős mezőnyben sikerült a legjobbak között szerepelnem, hanem mert egyedüli fehérként kerültem döntőbe.
A sprintszámokban inkább a színes bőrű atléták jeleskednek, már egyetemi szinten is az Egyesült Államokban. Természetesen az országos csúcsbeállításom 400 m-en, amit Mexikóban futottam is élénken él bennem. Ana Guevara és Tonique Williams mögött harmadikként értem célba.
Hogyan kezdődött? 14 éves koromtól atlétizálok, az akkori testnevelő tanárom Ihász Ferenc kérdezte, hogy lenne-e kedvem részt venni egy versenyen, ahol 60 m-t kell futni és távolt kell ugrani. A verseny iskolaidő alatt volt, így szívesen vállaltam a részvételt. Akkoriban még egyáltalán nem foglalkoztatott a sport, de mindkét versenyszámban első helyezést értem el.
Az ott felállított 495 cm-es egyéni csúcsomat távolugrásban azóta sem javítottam meg, igaz ebben a versenyszámban többet nem indultam. (mosoly) Hobby szinten más sportágakat is kipróbáltam az általános iskolában, például a kosárlabdát, de mindig az atlétika volt az, ami igazán közel állt hozzám.
A 14 évesen megnyert verseny után kedvet kaptam, hogy gyakrabban lelátogassak az atlétika pályára, de még mindig „szezonális sportoló” voltam, kellemes délutáni kikapcsolódásnak tartottam az edzéseket. Szerencsére sosem volt kötelező edzésre járnom, a magam örömére, a sport szeretete miatt jártam le futni.
Ez egy olyan érzés, amit a mai napig érzek, és még mindig boldogan megyek le a pályára. Talán ez a titka a hosszú pályafutásomnak.
Első edzőm Bognár János volt, aki akkoriban a Győri Dózsa SE atlétaedzőjeként dolgozott. Közel 6 évig segítette a fejlődésemet. A középiskola után az Egyesült Államokban tanultam tovább a Baylor Egyetem ösztöndíjasaként. Nemzetközi üzleti tanulmányok és Marketing szakon szereztem diplomát.
Az egyetemen eltöltött éveim alatt Clyde Hart irányította az edzéseimet. Ő többször kapta meg az „év edzője” díjat az Egyesült Államokban. Jelenleg a két kiváló, olimpián is érmes Jeremy Wariner és Sanya Richards edzője. Később Gregory Haughtonnal, - aki maga is Clyde Hart tanítványa volt – dolgoztam együtt,
Ő egyébként a Sydney-i olimpián 400 m-en bronzérmet szerzett. Jelenleg dr. Fodor Károly Györgyné az edzőm, akivel már 4 éve dolgozunk együtt.
Pályafutásom során sokat segített a családom támogatása és hogy mindig meg tudtam őrizni életvidám természetem, kitartásom és a jövőbe vetett hitem. A gátló tényezőket, kellemetlen időszakokat igyekeztem az előbb említett pozitív tulajdonságaimmal legyőzni.
A legkellemetlenebb emlékem talán a Helsinki-i Világbajnoksághoz fűződik, ahol szerettem volna elődöntőbe kerülni, de sajnos egy óvatlan pillanatban az utazás közben eltörött a lábfejem.
Az USA-ban eltöltött éveim alatt sok tapasztalattal lettem gazdagabb az atlétika terén. Alkalmam volt több világszínvonalú edzővel találkozni és tőlük tanulni. Mindig nyitott voltam az újdonságokra és remélem ezt a tudást hasznosan fel tudom majd használni a jövőben is.
Lényeges különbséget abban látok az Egyesült Államok atlétái és a hazai atléták között, hogy a biztos háttérhez és tárgyi adottságokhoz magas szinten képzett edzők (atlétika edző és külön erőnléti edző) is társul; és ezek profin összehangolt munkájára könnyebben lehet építeni egy profi karriert.
Nálunk inkább csak rövidtávú tervek léteznek. Természetesen az egyetemi versenyrendszer is lehetővé teszi, hogy a kiemelkedően tehetséges sportolók világszintű eredményeket érjenek el és később a világ legjobbjaivá váljanak.
Az Európa Bajnokság 2010 egyik legkiemelkedőbb versenye lesz, szeretnék döntőt futni, ehhez megtettük a kezdeti lépéseket, gyorsaságom még sosem volt ennyire jó (egyéni csúcs 60 m-en fedett pályán) és az állóképességemmel sincs gond.
Jelenleg ott tartunk ahol kell, és pályafutásom befejezése előtt szeretném mindhárom sprintszám (100-200-400 m) országos csúcsát megdönteni. Testben és lélekben egyaránt fiatal tudtam maradni, ezért a 2012-es olimpián szeretném harmadszor is Magyarországot képviselni.
Az atlétika nagyon fontos nekem, az atlétika által ismertem meg önmagam, anélkül, hogy határokat szabtam volna a képességeimnek. Minél jobban megismertem önmagam, annál jobban tágultak a lehetőségeim.
„ A világ azoknak a kezében van, akiknek van bátorságuk álmodni, és akik vállalják a kockázatot, hogy az álmaik szerint éljenek – mindenki a maga tehetsége szerint.”
fotó: Igaz B, ML, Petráhn B.albumából, Zádor P.
