Három testőr Formiában
Március végétől április közepéig edzőtáborozik több mint három tucat magyar atléta az olaszországi Formiában, az olimpiai edzőközpontban, ahová három masszőr, vagy ahogy a munkájuk jelentőségéhez mérten mondhatnánk, három testőr, Szűts Zoltán, Hladony Sándor és Horváth Márton is velük tartott.
Kezdjük a feltételekkel, az időjárással és a járványügyi óvintézkedésekkel! Mit tapasztaltatok az elmúlt néhány napban?
Szűts Zoltán: Az időjárás rendben van, a hőmérséklet kifejezetten alkalmas az edzésekre, mindössze a szél zavarta a sportolókat néhány napig. A táborban minden a rendelkezésünkre áll, ami a felkészüléshez, illetve a regenerációhoz szükséges. A létesítményen belül az összes feltétel adott, közel vannak a pályához a szobák, a regenerációs egység és az étterem is. A munkánkat segíti a jégkád, a víz alatti vízsugármasszázs, a medence, a szauna. Ezeket egész nap használhatják sportolóink. Van nyirokmasszázsgép, köpöly, illetve ultrahangos készülékkel tudjuk kezelni a kisebb sérüléseket. Magabiztosan biztosíthatjuk a regenerációt.
Nehezíti sérülés a felkészülést?
Szűts Zoltán: Sajnos a tegnap a sprinter Kőszegi Míra ráesett a tenyerére, és kéztőcsonttörést szenvedett. A klinikára vittük, a röntgen mutatta ki a törést, de nem mozdult el a csont, lehet kezelni, rögzítőt kapott a csuklójára.
Mennyire biztosított a távolságtartás, illetve a vírus elleni védelem?
Szűts Zoltán: A táborból nem mehetünk ki, de nem is szeretnénk, mert nem akarjuk kitenni magunkat a fertőzésnek. A tengerpart viszont szerencsére nagyon közel van, ott lehet kicsit kikapcsolódni, illetve a homokban szoktak hosszú futásokat végezni. Szerencsére mindenki egészséges, tünetmentes és erre nagyon figyelünk is. Távolságot tartunk az étteremben, maszkot viselünk és mindenhol rendelkezésre áll kézfertőtlenítő, illetve a higiéniás feltételek ideálisak.
Ha jól számolom, akkor egy masszőrre 14 sportoló jut. Hogy osztjátok be egymás között a munkát?
Horváth Márton: Mi ezt a versenyzőkre bízzuk. Fontos, hogy ők döntsék el, hogy kivel dolgoznak szívesen, kiben bíznak meg. Ebből egyáltalán nincsenek problémák. Összetartó, megértő, intelligens társasággal van dolgunk. A dobók – otthon is – Hladony Sanyihoz járnak, így kézenfekvő, hogy itt is ő gyúrja őket. Van, aki nem válogat, ahhoz megy, aki éppen szabad, de ez így is van rendjén, hiszen mindhárman a legjobb tudásunk szerint szeretnénk kiszolgálni őket.
Hogy telik a nap a táborban?
Horváth Márton: Együtt mozgunk a sportolókkal, közösen étkezünk, részt veszünk az edzéseken, ott vagyunk a pályán, ha valami történne, lehet ránk számítani. Délelőtt kezeléseket csinálunk, a masszázsokat délután fél négytől, késő estig oldjuk meg, hiszen bármeddig használhatjuk a fizioterapeutás szobánkat.
Az edzőtáborban kapott sportolói terhelés jelentősen eltér a versenyen érzékelhetőtől. Mi ilyenkor egy edzőtáborban a masszőrnek az alapvető feladata?
Horváth Márton: Természetes hogy eltér. Áprilisban még a felkészülés szakaszában élünk, így a nagyobb terhelés a jellemző. Az ebben a szakaszban jelentkező fáradtságot és kisebb sérülések következményeit próbáljuk redukálni, amennyire csak lehet.
Vannak tipikusan az edzőtáborra jellemző kisebb sérülések, húzódások melyek a fokozott terhelés okán jönnek elő?
Horváth Márton: Igen, más – keményebb – a pálya, mint az otthon megszokott, így előjöhetnek apróbb sérülések. Jellemzően kisebb lábfájdalmak jelentkeznek, de nagy problémája senkinek nincsen.
A masszőr kicsit pszichológus is, mert a keze alatt, az ágyon fekve a sportolók beszédesebbek. Ezáltal a masszőrök olyan titkok tudói mint senki más, de hallgatnak mint a sír.
Horváth Márton: Valóban így van, de mi ezeket az információkat nem adjuk tovább senkinek.
Hladony Sándor: Aki ezeket az információkat kiadja, az sokáig nem maradhat ezen a pályán.
Milyen az együttműködés a fizioterapeuta és az edzők között?
Hladony Sándor: Ahogy megváltozik a terhelés, úgy a kisebb sérülések is előtérbe kerülnek, így a többletmunkára oda kell figyelnünk. Komoly együtt gondolkodásra van szükség.
Ebben az esetben a masszőr beszél az edzővel, és jelzi neki, hogy esetleg bizonyos dolgokat ne csináltasson a sportolóval, mert azt üzeni a teste, hogy rosszul reagál?
Hladony Sándor: Pontosan így van. A reakció pedig az edzőtől és a problémától függ. Igyekszünk átbeszélni a gondokat, de az nem fordul elő, hogy beleszólunk a munkába, inkább javaslatokat teszünk, partnerként próbáljuk segíteni a munkát. Általában megfogadják az intelmeinket.
Nyilván amikor itthon dolgozol, van berendezett hely, ahol tudod, hogy ha balra nyúlsz, akkor ezt a gépet találod, ha jobbra, akkor ott a törölköző helye. Amikor az edzőtáborban megváltoznak a körülmények, mennyi idő kell amíg megszokod, belakod a tábori helyszínt?
Hladony Sándor: Ez most is pontosan így van, hiszen más készülékek fogadtak minket. Ilyenkor lefényképezem a gépet, utánanézek a neten, hogy milyen rendszerben működik. Elolvasom a kezelési utasításokat, és megoldom, megoldjuk. A kreativitás jellemző ránk. Magyarok vagyunk…