„Pályafutásom alatt egyszer sem küzdöttem akkorát, mint most Tokióban, ahol sajnos elég sokat hibáztam, ráadásul attól is tartottam, hogy a fájós bokám miatt nem tudom befejezni a versenyt” – ezzel az őszinte mondattal kezdte az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatát Krizsán Xénia, aki 13. helyezettként zárta a tokiói olimpia hétpróba versenyét. Ennél jobbra számított, noha így is három hellyel jobban végzett, mint öt éve Rio de Janeiroban.

„A mostani versenyemre még sokáig úgy fogok visszagondolni, mint egy olyan váratlanul nehézre sikeredett vizsgára, ami az első próbától az utolsóig egy fogcsikorgató küzdelem volt a számomra” – jelentette ki az MTK Budapest 28 esztendős atlétája, akinek két idei teljesítménye is azt vetítette előre, hogy Tokióban beleszólhat a hétpróba nagyságainak éremcsatájába. Márciusban a fedettpályás Európa-bajnokságon résztvevő magyar válogatott legeredményesebb tagjaként bronzérmet nyert az ötpróbában, majd májusban Götzisben, az összetett versenyek „Wimbledonjában” minden ellenfelét megelőzve, 6651pontos teljesítménnyel országos csúcsot javítva állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

A tokiói versenyek átvészelt buktatói után, még az első versenynap végén úgy nyilatkozott, hogy hazasiet az olimpiai faluba kisírni magát.

„Hullattam is a könnyeimet jó sokáig, de aztán lehúztam a redőnyt a szomorúságom előtt, nem hagytam, hogy a bánat eluralkodjon felettem – folytatta Xénia, aki aznap azt is megfogadta, hogy a lehető legkevesebbet próbál foglalkozni a bokájával, ami már a toruni „téli” EB-n is akadályozta a még jobb eredmény elérésében. – Nem volt teher a számomra, hogy a májusi országos rekordjavításommal magasra emeltem a mércét magam előtt, de azért voltak kétségek bennem, hogy ugyanazt a teljesítményt az olimpián is meg tudom-e ismételni. Mert az egy semmi máshoz nem hasonlítható verseny, a maga hatalmas tétjével és feszültségével.”

Xénia becsületesen elismerte, hogy többször is felmerült benne a feladás gondolata, amit csak erős akarattal tudott elhessegetni. Bizonyítva, hogy nem csak fizikailag, hanem mentálisan is jól felkészült a tokiói megmérettetésre.

„Most próbálok minden olyan eseménybe, még a legapróbb részletekbe is belekapaszkodni, hogy ne a sírásba kelljen menekülnöm, mert azzal már semmin sem tudok változtatni. Örülök például annak, hogy a második versenynapon ahelyett, hogy leeresztettem volna, felszívtam magamat, és ennek köszönhetően előbb a huszadik helyről ötöt sikerült előre lépnem, aztán az utolsó számban, a 800-on még két helyet tudtam javítani.”

Xénia már az olimpia előtt elmondta, hogy most a 100 gátban és a 800 méterben bízik a legjobban, azok közül is inkább az utóbbiban. És így is lett.

„Lehet, hogy apróság, de annak is megvan a maga értéke, hogy a magyar atlétaválogatottból csak nekem jutott a futamgyőzelmekből Tokióban, amihez egy jó idő, a 2:07.65 perces futás is kellett. Ez például egy jó kapaszkodó a jövőbe tekintve.”

Krizsán Xénia számára az olimpiával nem fejeződött be az idény. Azt még nem tudja, hogy lesz-e nemzetközi versenye, abban viszont biztos, hogy a hazai Szuperliga döntőn és a csapatbajnokságot lezáró erőpróbán is a legjobb tudása szerint fog versenyezni.

Szalay Péter
SzPress Hírszolgálat