Várakozás felüli magyar eredmények Nairobiban az U20-as világbajnokságon, szerényebb olimpiai szereplés és ma délután egy újabb izgalmas nemzetközi viadal itthon – ezekről beszélgettünk Gyulai Miklóssal a MASZ elnökével

Két bronzérmet is szereztek magyar atléták az U20-as vb-n Kenyában. Várható volt ez a siker? Hogyan értékeled az szereplésünket?

Számomra több szempontból is fontos volt ez a junior világbajnokság. Az a generáció vett részt rajta, amelyikre az elmúlt időben komoly figyelmet fordított a Magyar Atlétikai Szövetség. Azt gondoltam, hogy döntős helyezésekben ez már látszani fog, és be is igazolódott, ugyanakkor minden várakozásomat felülmúlta, hogy a csapat két érmet, és további értékes eredményeket tudott elérni. Gratulálunk az U20-as atlétikai vb magyar résztvevőinek, hatalmas siker, hogy Szűcs Szabina hétpróbában és Tóth Anna 100 méteres gátfutásban bronzérmes lett egy világversenyen, ráadásul Kenyában, ahol nem csak a nemzetközi mezőnnyel, hanem a magaslati helyszínnel is meg kellett birkózniuk. Nagyon szép eredmény még Varga Gréta 5. helyezése 3000 méteres akadályfutásban. Külön gratulálok a szép eredményeket elért versenyzők nevelő- és felkészítő edzőinek!

Bármilyen atlétikai nemzetközi atlétikai versenyen nagy dolog érmet szerezni, de mi nem csupán dobogós helyezésekben gondolkodunk, a legjobb tizenhatba kerülést is nagyon értékeljük, mert a sportágban elképesztő a konkurencia.

Nekünk nincsenek hegyeink, magaslatunk, és a téli, fedettpályás felkészülési időszakot tekintve még mindig mostohák a körülmények, de már léptünk előre ebben is. Mindezeket és a járványügyi helyzetet figyelembe véve egyértelműen le a kalappal atlétáink előtt.

Ma délután 14.00-kor kezdődik a Magyar Nagydíjsorozat második versenye Budapesten, a Lantos Mihály Sportközpontban. Miért izgalmas a verseny, miért érdemes kijönni rá?

A Magyar Nagydíjsorozat kifejezetten a magyar atléták felkészülését szolgálja, ezzel is kibővültek a hazai versenylehetőségek. A tatabányai állomásból kiindulva hasonló színvonalra számítok. Két Gyémánt Liga versenyszám is bekerült a programba: női súlylökés és férfi diszkoszvetés. A magyar atlétika erősödését mutatja, hogy nemzetközi versenyek szervezésében Magyarország most már – talán nem túlzás ezt állítani – a világ élmezőnyéhez tartozik. Ez nyilván részben a Gyulai István Memorialnak köszönhető, ami a világ legszínvonalasabb atlétikai versenyeinek szintjére emelkedett.   

Ami a versenyeket illeti, megváltozott a világversenyek kvalifikációs rendje. Most már nem elég egyszer gyorsan futni vagy nagyot dobni, ugrani, hanem az egész szezonban végig tartani kell a jó formát.

A kiemelt sportágfejlesztési támogatásnak köszönhetően olyan versenyprogramot tudunk összeállítani, ami a legjobb magyar atléták eredményességét segíti. Ilyen volt Tatabánya, a Memorial, illetve a mai bronzkategóriás verseny. Atlétáink így komoly mezőnyben, hazai közönség előtt tudnak versenyezni. A sportszeretők mindenképpen látogassanak ki a Lantos Mihály Sportközpontba, hiszen megismerkedhetnek a legjobb magyar atlétákkal, a gyerekek pedig láthatják, hogy miről is szól az atlétika, hova lehet eljutni, és akár kedvet is kaphatnak az edzésekhez.

Azért is nagyszerű, hogy a közönségnek végre több lehetősége is van itthon komoly nemzetközi versenyen drukkolni a magyaroknak, mert egyébként elképesztő lelkesedés tapasztalható a Facebookon például, látszik, hogy sok és elkötelezett rajongója van a magyar atlétikának. Hálistennek volt is minek drukkolni és örülni, mert nagyon jól indult a szezon, elég a fedettpályás Eb 6 magyar döntősére, a csapat Eb-n szerzett aranyéremre, vagy Krizsán Xénia Götzis-i győzelmére gondolni.

Ennek fényében hogyan értékeled a magyar válogatott tokiói szereplését?

Olyan erős volt a mezőny és olyan kemény a verseny, hogy már a kijutásért is nagy küzdelem ment, így büszkék vagyunk arra, hogy 19 magyar atléta ott volt Tokióban. Külön öröm, hogy a nagyon sokrétű atlétika minden szakágában, nagyon sok versenyszámban indultunk, tehát már a múlté, hogy a magyar atlétika sikereit csak a dobóatléták adják.

Tisztában vagyok vele, hogy mi a közvélemény elvárása, aminek most valóban nem sikerült maradéktalanul megfelelni. Mi azonban hosszú távon gondolkodunk, és a tokiói olimpia a cél felé vezető út egyik állomása volt.  Még jó időben jött a figyelmeztetés, hogy min kell változtatni, mit kell javítani. A csapatban voltak olyanok, akik kudarcként élték meg a versenyt, és nyilvánvalóan nekik volt a legnehezebb szembesülni az eredményekkel. Ennek feldolgozására Halász Bence az egyik legjobb példa, aki már másnap fogta magát, és beleállt a munkába. Nem kesergett, hanem elkezdett felkészülni a következő versenyre. Ő egyébként az első magyar atléta, aki megszerezte a kvalifikációt a jövő évi szabadtéri világbajnokságra, de nem ez az egyetlen verseny, amire készülünk, folyamatos megmérettetés vár a csapatra a következő években. Tavasszal jön a fedettpályás világbajnokság Belgrádban, majd szabadtéri EB Münchenben, és júliusban lesz a vb az USA-ban, Eugene-ben. Rá egy évre, 2023-ban Magyarország ad otthont a vb-nek, 2024-ben pedig újra olimpia. Nagyon kemény tehát a tempó, de így készültünk.

Egy új generáció indult el a magyar atlétikában, egyre jobb egyéni eredményeket érnek el hazai és nemzetközi versenyeken, és egyre több rutint szereznek világversenyeken is, így minden esélyük megvan rá, hogy a 2023-as budapesti világbajnokság minden korábbinál nagyobb létszámban vegyenek részt, sokan eljussanak a döntőig és akár a dobogóra is felálljanak. És noha mi is szeretnénk, ha sok érmet tudnánk nyerni, ha lenne világbajnokunk, amiért mindent megteszünk, de a realitás az, hogy egyelőre lépcsőről lépcsőre haladunk felfelé a nemzetközi mezőnyben, amibe olykor bizony belefér egy-egy szerényebb eredmény is.