Irány London  - Elismerések –  Interjúk:  Fazekas Róbert,  Anna Rogowska

Irány London 2010 !  A Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Edzők Társasága nemrégen tartott közös, sportszakmai konferenciáját Ormai László, mesteredző elnök nyitotta meg. Őszintén elmondta, hogy a sajnálatosan háttérbe szorított, méltatlanul kezelt magyar sport helyzete négy év alatt keveset változott.

A Peking előtt hasonló címmel rendezett konferencia óta a gondok is hasonlóak. Kovács Tamás a MOB sportigazgatója bevezető előadásában a magyar sport London előtti helyzetét elemezte. Mindenek előtt azt emelte ki, hogy az elmúlt másfél évtizedben nem volt sportpolitikai koncepció, amelyik világosan megfogalmazta volna az állam céljait, feladatait, és szándékait.

Az öt párti konszenzussal nagy hírveréssel elfogadott nemzeti sport stratégia nem érhette el célját, mert nem rendelkezett a megvalósításhoz szükséges forrásokkal. Közben jelentősen leértékelődött a sport-irányítás... (mob.hu)

A cikk részletesen itt olvasható                   A mob.hu tudósítása

.........................................................

Életművek, arányok. A II. világháború után törvénytelen határozattal betiltott Magyar Athletikai Club 135 éve, 1875. május 6.-án a mai Szabadság téren rendezte a kontinens első atlétikai versenyét. Ennek a sporttörténeti eseménynek időpontját a Magyar Sport Napjaként ünnepli az ország.

Az Önkormányzati Minisztérium államtitkára, Jauernik István és a tárca sport szakállamtitkára, Simóka Bea ez alkalomból kitüntetéseket nyújtott át. Az államtitkár ünnepi beszédét követően Dr. Harcsár István magyar bajnok asztaliteniszező, az OTSH egykori elnöke, miniszteri főtanácsadó; Pálvölgyi Miklós sikeres öttusa kapitány és Vígh László torna mesteredző kapott életműdíjat. A következő lépcsőben a Magyar sportért Díj arany-, ezüst- és bronz fokozatát, illetve a Magyar sportért Emlékérem arany-, ezüst- illetve bronz fokozatát és a jutalmakat vehették át a kitüntetettek. Benkő Ákos gödöllői atléta mesteredző nem vette át a kitüntetést és a jutalmat. (  mob.hu; Jocha Károly/ SportFórum.hu)

„- Hetven éves vagyok, 50 éve dolgozom a magyar sportban. Minden eddig kapott díjat, kitüntetést örömmel vettem át, sosem kerestem a borítékot, de ezzel az elismerés mellé szánt jutalommal az önérzetem nem tud megbirkózni. Sajnálom..” – mondta a masz.hu-nak a kiváló szakember

...........................................................................

Fazekas Róbert készül Barcelonára „- Nehéz megjósolni, hogy Fazekas 35 évesen mire lehet képes idén, tavaly, ha nem roppan meg a gerince a felkészülés legutolsó szakaszában, 68 méter körül dobhatott volna a berlini VB-n – mondta edzője Annus Adrián egy interjúban. - Cél, hogy az ötödik vagy a hatodik helyre odaérjen a barcelonai EB-n. Robi elpusztíthatatlan.

Nem számoltam, de eddig legalább négyszer állt fel a padlóról. Most pl. alig tudott lehajolni a diszkoszért januárban, de dobni akart. Nem viccelek, 3 másodperc alatt tudta felvenni a földről, mint egy görnyedt öregember, de akkor is bement a körbe. Azt hittem, megőrült, de olyan motiváció van benne még mindig, ami minden nap megdöbbent.”

„- Egy héttel a műtét után, hat csavarral a gerincemben – három csigolyát fogtak össze - már lementem az edzőterembe, és száz kilóval nyomtam fekve – vette át a szót Fazekas Róbert. -Az orvos nem tiltotta, azt mondta, ami nem fáj, azt csinálhatom. Én meg nem tudtam otthon feküdni, így hát edzettem.

Nem fájt semmim, most se fáj szerencsére, gyorsabban gyógyul a gerincem, mint gondoltam, de azért nem jött jól, hogy augusztus elsején van a döntő Barcelonában. Ha még két hetet nyertem volna, akkor sokkal nyugodtabb lennék. Még nem vagyok rendben, a gyorsasági munkában megvan a lemaradásom. A megszerzett erőt még nem tudom kellően átvinni”

Méterekről nem akart beszélni, de azt kifejtette, jó lenne mihamarabb megdobni a 64,50 méteres szintet, akkor nyugodtan készülhetne. Májusban, Bugár Imre prágai versenyén lesz az első lehetőség. (Bugár a sportág első világbajnoka, minden évben megrendezett versenyére csak az elitet szokta meghívni.)

 „Nagyon kemény ellenfelek vannak, a mezőny nem lett gyengébb, két vagy három méteren belül vannak vagy öten. Talán én leszek a hatodik, aki csatlakozik az olimpiai bajnokokhoz, a litván Aleknához, az észt Kanterhez, valamint a világbajnok német Hartinghoz. Talán. Konokul készülök, nagy a kitartás bennem. A regenerációm nem a régi, de a tűz igen. Az olthatatlan. 

Doppingellenőrök folyamatosan jönnek, jöjjenek csak, szívesen látom őket, nincs takargatnivalóm. Még egyszer vagy kétszer szeretném megmutatni, hogy van bennem nagy dobás. Londonban is ott akarok lenni. Ha az egészségem engedi, ott is leszek." ( Ághassi Attila/SportGéza.hu).

A teljes cikk   itt elolvasható

...................................................................

Aki legyőzte Iszinbajevát. A tavalyi VB meglepetés győztese, Anna Rogowska hosszabb interjút adott az Európai Atlétikai Szövetség honlapjának.EA:  Anna Rogowska, a rúdugrás női világbajnoka. Milyen érzés?Anna Rogowska: - Milyen érzés? Ez egy nagyon jó kérdés. Én ugyanazt érzem, mint Berlin előtt. Világbajnoknak lenni egy nagy érzés, de nem gondolom magam annyival jobbnak.

Azt már tudom, ha igazán akarok valamit, az valóra válhat. Győzelem utáni az aranyérem azt nekem bizonyossá tette, képes vagyok arra, hogy teljesítsem az álmaimat. A dolog arról szól, hogy keményen kell dolgozni és hinned kell magadban!Emlékszem amikor álltam a dobogón és  hallgattam a lengyel nemzeti himnuszt. Rendkívül boldognak éreztem magamat. Az volt a pillanat, amikor rájöttem, hogy én vagyok a világbajnok.

EA: - Az élete hogyan változott a világbajnoki cím óta?AR:- Az igazat megvallva, nem változott sokat. Nekem még mindig ugyanaz az edzőm, a férjem és lakásom. Vettem egy új autót, de azt a VB előtt már elterveztem.

Mivel persze népszerűbbé váltam, sokkal gyakrabban történik  meg, hogy az emberek autogramokat kérnek tőlem, közös fényképet vagy rövid beszélgetést. Több a TV fellépés, show műsorokba is hívnak.

EA: - Nehéz volt visszatérni a 2009-es siker után edzésekhez?AR: - A Berlinben elért sikerem által nagyon motivált voltam, de tudtam, hogy a bajnokságok végén szükségem van egy hosszú pihenésre. Jaceknek (a férjem és edzőm) és nekem volt egy három hetes szabadságunk.

Ezt töltöttük részben az otthonunkban Sopotban, de elmentünk Egyiptomba is, ahol könnyűbúvárkodtunk és élveztük a napot és a strandot. Nagy szükségem volt erre a kikapcsolódásra.

A nyelvgyakorlásnak is jó teljes interjú olvasható  az EA honlapján.

fotó: Doba I, EA, IAAF, Zádor P.