Dornbach Ildikó gondolatai az Európa bajnokság után - Eredmények - Fényképek

A dobogósokról„ Összegezve az EB hat napját, azt kell mondanom, hogy a csapat kisebbik felével voltam elégedett, ott sem maradéktalanul.

Természetesen a sor elejére kívánkoznak a dobogósok, akik nagyszerű teljesítményt nyújtottak.

Nagy előrelépésnek tartom, hogy végre három versenyzőnk is képes volt tét helyzetben hozni azt a kiemelkedő tudást,

amit korábban, más - kevésé bonyolult pszichikai összetevőjű - versenyeken már bizonyítottak.

Mind a három érem története különböző. 

Pars Krisztián nyerte az első bronzot. Évek óta "fitogtatja" kiemelkedő képességeit, de még soha nem tudta világversenyen dobogót érően bizonyítani azt. Ezúttal végre úgy dobott a döntőben, ahogy az idei tudása szerint elvárható volt és ez most elég volt egy bronzéremre. Sajnos ez az év sem volt zökkenőmentes számára.

A tavalyi évét negatívan meghatározó hasfali fájdalmat igen későn sikerült diagnosztizálni, így sérvműtétjét követően eleve későn tudott elkezdeni edzeni. Tavaszi bíztató formáját pedig sajnos nem tudta tovább élezni, mert betegségek és kisebb sérülések folyamatosan közbeszóltak. Ezen az EB-n kihozta magából a felkészültsége szerinti maximumot.

Kiss Dániel következett a sorban, aki kisebb fajta csodát hajtott végre. Az, hogy dobogós lehet, a tavalyi és idei tudása alapján egyértelmű volt. Bármilyen erős volt a mezőny, Danit alapvetően az esélyesek közé soroltuk mi is, de a nemzetközi szakvélemény is.

 Amiért mégis nagy izgalommal telt az utolsó négy hét, az a június 29-én Moszkvában összeszedett talpsérülése volt. Edzőjével, ifj.Tomhauser Istvánnal együtt tudták jól, hogy három futásra kellene felkészülni, de közel nem tudták azt az edzésmunkát elvégezni, ami ehhez kellett volna. Elképesztő mennyiségű rehabilitációval és imádkozással telt az idő, hogy lába kibírja a három futást. Annak alapján, hogy Moszkvában 3,1-es hátszélben képes volt 13,20-at futni, nyugodtan mondhattuk, hogy ennek az EB-nek akár győztese is lehet Dani.

A történtek ismeretében boldogok lehetünk, hogy képes volt összehozni a bronzérmet. Ehhez szükség volt arra a rendkívüli önfegyelemre, amit az előfutamban és az elődöntőben egyaránt tanúsított. Mindig annyit tett bele az aktuális futásokba és bemelegítésekbe, amennyire éppen szükség volt. Minden dicséretet megérdemel.

Fazekas Robi érme szintén kiemelkedő versenyzői kvalitásokat bizonyít. Az az út, amit neki meg kellett tenni, hogy újra és újra felálljon a nehézségekből, kizárólag azzal a mérhetetlen elszántsággal és bizonyítási vággyal képzelhető el, ami benne tornyosul. Áprilisban a gerincműtét után még a kocogás is nehezére esett, elképzelhetjük, hogy milyen deficit van az idei felkészülésében.

Ennek ellenére idejött, a selejtezőben profi módon elsőre teljesítette a szintet, majd a döntőben megdobta idei legjobbját. Ezt a mezőnyben rajta kívül senki nem tudta megcsinálni. Tudtuk, hogy a férfi diszkosz lesz az EB egyik legerősebb, ha nem a legerősebb versenyszáma, nehéz döntőre számítottunk. Komoly versenyzők, nagy nevek buktak el, erősítve ezzel azt a tényt, hogy óriási idegi terhelés egy-egy ilyen döntőbejutás és maga a döntő, de Robi profi módon oldotta meg ezeket a feladatokat. Teljesítménye kiemelkedő.”

A döntősökről„ Az érmeknek rendkívüli módon örülhetünk, atlétikánkban ez igazán nagy teljesítmény. Becsüljük is meg rendesen! Ahhoz azonban, hogy a jövőben is legyenek hasonló sikereink, nyitott szemmel kell járnunk és semmi képpen sem altathatjuk el magunkat ezzel a három éremmel.

Bizony, ami mögötte történt az csak részben örömteli, vannak komoly hiányosságok is. Nézzük azonban először az öröm teli eredményeket.

Papp Krisztina 8. helyezése 10 000m-en minden képpen ide tartozik. Kriszti felkészültségét bizonyítja, hogy egy nem éppen ideális (27C, 63% páratartalom), nehéz versenyben, amit eleve öten - nagy nevek is - feladtak, jól futott. Az egész mezőny többségében jócskán elmaradt idei legjobb eredményétől. Kriszti harcosan, jól kezdett, sajnos a táv közepén kapott egy nagyon erős szúrást, ami még 2 nap múlva is fájt, de ezt a szakaszt is szépen átfutotta és a végén újabb erőket tudott mozgósítani, aminek köszönhetően pontszerző helyen tudott célba érni.

Nagyon örültem két fiatal versenyzőnk, Németh Kristóf és Márton Anita szereplésének.Németh Kristóftól már a 12-es döntőbe kerülés is szép teljesítmény volt. Az pedig, hogy csak hajszállal maradt le a nyolcas döntőről, már csak hab volt a tortán. Persze akkor mérgelődtünk, de így utólag azt kell mondanom, hogy 9. helyezésével várakozáson felül teljesített.

A döntő legfiatalabb versenyzőjeként kiválóan helytállt és remélhetőleg kellő muníciót gyűjtött egy sikeres pályafutás megvalósítása érdekében.

Márton Anita szintén a súlylökés döntőjének - társbérletben bár, de - legfiatalabb résztvevője volt. Helyezése és eredménye a realitásoknak megfelelően alakult. Ezzel a 11. helyezéssel és az idei eredményeivel Anita kétséget kizáróan felzárkózott a nemzetközi élmezőnyhöz.

Technikájában van annyi tartalék, hogy biztosak legyünk abban, hogy tud még ennél lényegesen előrébb is jutni.

Örültem Orbán Éva döntőbe jutásának. Tavalyi VB szereplése végre meggyőzte arról, hogy van keresnivalója az élmezőnyben. Idei eredményei szépen stabilizálódtak, ennek köszönhető, hogy 68 méter feletti eredménnyel magabiztosan kvalifikált a döntőbe.

Ez a döntőbe jutás remélem felbátorítja, hogy a jövőben már a legjobb nyolc özött lássa magát.

Kálovics Anikó idén „visszatért" közénk és sok évi, igen magas színvonalon űzött országúti versenyzés után ismét pályaversenyzésre vállalkozott. Az EB táv megválasztása ugyan nem volt szerencsés - hiszen tudjuk, hogy az 5000m neki rövid, a mezőny pedig erős.

Ezzel együtt az EB-n nyújtott teljesítménye dicséretes, hiszen az idén futott három 5000 métere közül ez volt a leggyorsabban teljesített verseny.”

Az örömökről, a fiatalokról„Örültem Baji Balázs versenyzésének is. Az idő nem támasztja alá a látottakat, hiszen az előfutamokat erős szembeszélben kellett megoldani. Balázs bátran és jól futott. Kisebb hibát vétett ugyan a 7. gáton, ami rányomta bélyegét a végére, de összességében bíztató dolgokat mutatott.

Volt egy nem várt meglepetése is az EB versenyeinek, nevezetesen Pásztor Gábor futása a 4x400-as váltóban. Az évek óta 100, 200-on versenyző atléta idén úgy döntött, hogy megpróbálkozik a 400-al, és úgy tűnik nem volt rossz döntés. Már az meglepő volt, hogy 47,37-el beküzdötte magát a váltóba, de az EB-n meghálálta a bizalmat. A versenyrendezőség szerint 45, 74 mp., a mi véleményünk szerint 46,1 körüli lehetett a részideje. A legpesszimistább véleményeket elfogadva is jónak nevezhető a második helyen teljesített futása.

A fiatalok közül hármat (Német, Márton, Baji) már kiemeltem. Örültem, hogy Helebrandt Máté és Szemeti Péter kivívta az EB részvétel jogát. Sajnos versenyük nem sikerült az elvárásoknak megfelelően.

Nem bántam meg, hogy az igen fiatal 4x400-as váltót kivittük és bár nem alkottak maradandót, remélem, hogy kaptak annyi muníciót, amiből tovább építkezhetnek. Van bennük fantázia, érdemes Őket menedzselni mindaddig, amíg látható az eltökéltség és az eredményfejlődés.”

A hiányérzetről„ A szép sikereink mögött komoly hiányérzeteim vannak. Amikor novemberben tervezgettem az EB-t, láttam 8-10 döntő képes (1-8)  versenyzőt. Ebből 4 helyezés realizálódott. Akkor - a megvalósult helyezetteinken túl - a döntőben láttam Kazi Tamást, Olteán Csongort, Orbán Évát, Kürthy Lajost, Kővágó Zolit, Bene Barnabást.

További hiányérzetet kelt bennem azoknak a fiataloknak távolmaradása, akik nem is tudták kivívni a kvalifikációt, mint például Harsányi Olivér és Ecseki Dániel. Az EB fontos állomás volt az Olimpiai építkezés szempontjából és bizony nagyon fog hiányozni ez a részvétel, az a tapasztalat, amit itt szerezhettek volna.”

A hazai élvonalról  „ A magyar élvonalat szűknek és a teljesítő képeset még szűkebbnek látom. Pedig nem kéne, hogy így legyen. Vannak tehetséges, többre hivatott versenyzőink, akik semmivel nem kevesebbek, mint a Barcelonában látott európai élmezőny átlaga.

Idehaza kevés a hit, a profi szemlélet - és túlbonyolítjuk azt, amit egyszerűbben, eredményesebben lehetne csinálni.”

Az Európa bajnokság szervezéséről „ A kezdeti logisztikai nehézségeket leszámítva elég jól szervezett esemény volt. Szállás, étkezés rendben volt, a versenyt technikailag precízen, pontosan bonyolították. Szerencsésebb lett volna, ha a dobó bemelegítő pályára is tesznek egy Call Room 2-t, megkönnyítették volna a versenyzők bemelegítését.

 Jó volt a nagy kivetítő a bemelegítő pályán, így figyelemmel kísérhettük a bent zajló eseményeket. A zsűri döntését, amit az óvásunk után hoztak, csak tudomásul lehet venni, elfogadni nem, de nem volt más választásunk.”

A jövő évi Világbajnokságról„ A VB már az Olimpia előszobája lesz. Látható az idei eredményekből, hogy van némi tartalékunk, hogy hasonlóan sikeres versenyt zárjunk. Egy biztos és ezt elmondtam a csapatnak is a záró értekezleten. Mindenkinek kő keményen és őszintén értékelni kell az idei évet és az EB szereplést.

Meg kell találni az év hozadékait, de fel kell ismerni a hibákat, hiányosságokat és azokkal bátran szembenézni és megkeresni rájuk a megoldásokat. Amennyiben ezt nem tesszük meg, a problémákat beseperjük a szőnyeg alá és elkezdjük a felkészülést majd ősszel ugyan abban a megszokásban, ahogy évek óta - biztos, hogy ugyan ezek az eredmények fognak a végén kijönni.”

A lehetőségeinkről, a feltételekről„Mindennel együtt optimista vagyok a folytatást tekintve, mert vannak kiváló eredményeink és vannak megoldható problémáink. Figyelni, észnél lenni és dolgozni kell. Azt már csak zárójelben említem meg, hogy az európai országok között talán Bulgáriát tudnám említeni, ahol hozzánk hasonlóan katasztrofális a sportág állami elismertsége és támogatása, nem is szereztek szegények semmi többet, mint egy ezüst érmet.

Mi, a támogatáshoz viszonyított elért eredményeinkkel szerintem világcsúcsot állítottunk fel. Ha netalántán ez feltűnne valakinek és kissé érzékeltetnék ezt a jövő évi támogatásban, amiből esetleg már a VB előtt is lehetne néhány forintot kapni, az egészen biztosan további lökéseket adhatna versenyzőinknek.”

A segítők munkájáról, a mutatványokról, az erőfeszítésekről„ Köszönöm az edzőkollégáknak az egész éves munkát, gratulálok az elért eredményekhez és kívánom, hogy megfelelő elemzést követően még eredményesebb felkészülést tudjanak irányítani. Köszönöm az egészségügyi stábnak - Igaz Bálintnak, Illyés Árpinak és Téglási Györgynek,  hogy lehetőségeikhez mérten mindent megtettek a versenyzőkért.

Köszönöm a MASZ irodának, hogy annak ellenére, hogy mai napig egyetlen fillért nem kaptunk meg az állami támogatásból,-  amiből erre az EB-re kellett volna felkészülni -, elképesztő "tornamutatványokkal", de megoldották, hogy a felkészüléshez szükséges edzőtáborokat meg tudtuk valósítani.

Köszönöm a versenyzőknek a türelmet és megértést a felkészülési pénzek kifizetésének teljes lemaradásával szemben és nagyra értékelem azt az erőfeszítést, amit nehéz gazdasági helyzetünkben vállalnak az eredmények érdekében.” (ML)

Eredmények            A magyar csapat eredményei

foto: Igaz B, ML, Zádor P.