Pál Robin írása a versenyzőtársakról, a versenyekről

Az elmúlt évi Junior Európa bajnokság után írtam egy hosszabb beszámolót a csapatról, az utazásról, szállásról, a versenyről, és a személyes élményekről is. Ebben az évben ilyennel nem készültem, viszont úgy gondoltam mégsem hagyhatom szavak nélkül a magyar csapat kanadai teljesítményét.

Négy atlétát szeretnék kiemelni a 16 fős magyar csapatból, és ezt nem azért, mert a többiek nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy megmutassák tehetségüket a nagy világversenyen, mindössze arról van szó, hogy engem négy ember teljesítménye nyűgözött le a leginkább.

Ha sorban megyünk az eseményekkel, akkor Deák-Nagy Marcellel kezdeném. Marci már a keddi napon elkezdte a versenyzését, ahol is az előfutamban nagyon lazán és tudatosan futva lett futamgyőztes, egy igen ígéretes eredménnyel/47.31/. Aztán egy nappal később folytatta „szárnyalását”, és egy gyönyörűen kivitelezett futással, 46.23 mp-es eredménnyel hagyta maga mögött összes ellenfelét, a legjobb idővel jutva a döntőbe. Már ekkor sejteni lehetett, hogy nagyon erős, és hogy éremre fáj a foga.

Majd elkövetkezett a döntő napja. Helyi idő szerint 20.40-kor az összes magyar atléta, aki kint volt a stadionban, és aki a szálláson nézte interneten a közvetítést,- és úgy gondolom az otthoniak is fent maradtak hajnalban - , együtt szurkoltunk Marciért. Valójában nehéz szavakba ölteni azt az érzést, melyet átéltünk, miután vége lett a futamnak. Egy megbeszélt taktika szerint Marci, a két pályával fentebb rajtoló grenadai ellenfelével elfutott, mert úgy gondolták, hogy ha ezt meg tudja csinálni, akkor az utolsó 100 méterre mindenki mögöttük marad.

Így is lett. Marci egész futása elképesztő látvány volt, amilyen akaraterővel küzdött, és arra szerintem senki sem számított talán csak Ő, hogy 340 m-nél még a grenadai előtt is volt, a mezőny előtt 20 méterrel vezetett. A végén csak az döntött, hogy a közép-amerikai futónak egy másodperccel jobb egyénije volt, és ezt tudta a végén kamatoztatni.

Mikor Marci beérkezett az ezüstérmes helyen /46.09/, úgy gondolom minden magyar együtt őrjöngött. Én személy szerint úgy írnám le teljesítményét, hogy ez alatt a 3 nap alatt látszott rajta, merőben a futásra koncentrál, és hogy nem érdekli, kik futnak mellette, csak önmagára figyelt. Fantasztikus dolgot hajtott végre, és nagyon büszke vagyok rá és az edzőjére, Benkő Ákosra is, mert ez kettőjük közös munkájuk volt. Ákos bá elmesélte nekem, hogy Marciban legjobban azt szereti, hogy Ő elmondja, mit hogyan csináljon, és azt Marci teljesíti. Nem görcsöli el az ilyen helyzeteket sem. „Igazi versenyző”.

A második személy, akit kiemelnék: a mi szuper hétpróbázónk, Krizsán Xénia. Ismerjük ezt a számot, hét kemény próba két nap leforgása alatt, hatalmas küzdelem a másodpercekért, centikért. Az emberi küzdőképesség legjava. Xéni csütörtök délelőtt kezdte meg szereplését 100 méteres gátfutásban. Sajnos ez volt az a nap, amikor hatalmas felhőszakadásban versenyeztek az atléták, de ez Xénit nem érdekelte.

 Egy gyönyörű futást produkált, és 15.06-os egyéni csúcsát 14.52-re javította,- ami ilyen esőben egy felülmúlhatatlan teljesítmény. Ezzel a hatalmas futással a 10. helyen kezdte a szereplését. A következő szám viszont a magasugrás volt, amiről vannak személyes tapasztalataim is, hogy esőben ugrani kegyetlen dolog. Ahogyan Xéni elmondta nekem, van magasban egy technikai hibája, mely most jobban kijött, és emiatt az eredménye 157 cm lett. Nagyon sajnáltuk, mert ismertük mennyire erős, és ez nem járt ki neki. Két szám után visszaesett a 18. helyre, de tudtuk, ez nem marad így sokáig.

Ez után elvonultak a pihenő szobába, hogy délután folytassák a harmadik számmal, a súlylökéssel. Xéni itt ismét csak jól szerepelt, mindössze 1 centivel maradt el az egyéni csúcsától /12.28/, amivel feljött a 13. helyre. A nap végén még volt egy szám, a 200 méteres síkfutás. Xéni a 2. futamban indult, és ismét hatalmas dolgot hajtott végre, hiszen a 26.00 mp-es egyéni csúcsát lefaragta 25.25-re, amivel ismét mutatta, mennyire erős. Az első nap végére maradt a 13. helyen. Végre pihenhetett egy kicsit a szálláson, hogy másnap folytathassa a felzárkózást, és ezt a kiváló szereplést.

A pénteki napon már szép idő köszöntött a versenyzőkre. A távolugrással folytatták, melyről tudtuk, hogy Xéninek elég erős száma. Két jó kísérletet, egy harmadik még jobb követett /5.94m/, mely során Xéni feljött a fantasztikus 6. helyre. A távolugrás után ismét volt egy hosszabb pihenőjük, majd következett a gerelyhajítás. Xéni nekem azt mondta, hogy elég szélsőséges száma, hiszen képes 47.63-ra is ami az egyéni csúcsa és képes 43-44 méterre is.

E napon az utóbbi  jött ki, de a 43.68.-as eredmény így sem számított rossznak, hiszen összesítésben 6. lett itt. A befejező 800 méter előtt Xéni a 7. helyen állt, amit úgy véltünk meg tud tartani, mert jó 800-as, de ami azon a két körön történt az valami hihetetlen volt - hiszen 2:23.18-as egyéni csúccsal jött Kanadába, és 2:16.32-vel ment haza. Elég nehéz kifejezni, mennyire boldoggá tett minket, és úgy gondolom nagyon büszke lehetett magára.

Összesítésben a 3.(!) helyet szerezte meg 800-on, és 5594 pontos újabb egyéni csúccsal a 7. helyen fejezte be a világbajnoki szereplését. Xéni elképesztő teljesítményt nyújtott, mely elég mély benyomást tett rám is. A verseny után beszélgettünk, és azt mondta, hogy az volt a legjobb ebben a két napban, nem érezte, hogy fáradt, és a verseny minden egyes pillanatát élvezte. Az eredményen ez meg is látszott.

Ne feledjük, hogy Xéni 1993-as születésű, még ifjúsági (!) versenyző, ami még inkább megnöveli teljesítménye nagyságát. Jövőre van még egy Junior EB, és aztán két év múlva ismét egy Junior VB, szóval nagy megmérettetések várnak rá. Szívből kívánom neki, hogy teljesítse céljait, és érje el álmait! Természetesen gratulálok Bakai Józsefnek is, aki végigkísérte Xéni két napját, és fontos edzői tanácsokkal buzdította a fiatal versenyzőt.

Az értékelésem végére két "nehézsúlyú" versenyző maradt. Természetesen Szabó Dánielről és Hudi Ákosról van szó, akik kalapácsvetésben indultak, de ezt mindenki tudja. A két atléta a szombati /júl. 17./ megérkezés után Zentai Tibor keze alatt, végigedzette az elkövetkező 5-6 napot, hogy aztán izgatottsággal tele elkezdhessék a selejtezőjüket. Dani kezdte a versenyzését az A csoportban, ahol 70.89-es eredménnyel jutott tovább.

Mint tudtuk, Dani egy hónapja szenvedett egy komolyabb bal combhúzódással, így neki minden egyes forgás elég nehéz lehetett, mégis megcsinálta könnyedén a továbbjutást, ahogy azt kellett. Ákos, alias „Hudini” sérülésmentesen versenyezhetett, és egy elég bíztató 76.62 m-es legjobb eredménnyel kvalifikálta magát a vasárnapi döntőbe. A fiúk szombaton még kicsit átmozgattak, majd egy nyugodt alvás után vasárnap újult erővel ébredtek a döntő napjára.

Vasárnap 13.50kor kezdődött a férfi kalapácsvetés döntője. A zárónapon minden magyar atléta kint tartózkodott a pályán, hogy együtt szurkoljunk a fiúkért. A döntőt Ákos legnagyobb ellenfele, Conor McCullough 77.59-es dobással kezdte, amire Ákos 78.37-el válaszolt. Daninak sajnos az első dobásánál gondja volt, így a hálóban landolt a szer. A második körben az amerikainak elszállt a szere, és nagy sajnálatunkra 80.79-en ért földet a kalapács.

Ákoson észrevettünk egy kis „összeroppanást”, minek folytán 2. kísérlete érvénytelen lett. Bíztunk benne, hogy ennek még nincs vége. Dani/ 71.16 m - feljött a 6. helyre, és úgy láttuk, hogy van még benne. A 3. sorozatban Conor ismét 80 méter felé csapta a kalapácsot, amire Ákos nem tudott válaszolni. Dani viszont félretéve a sérülését, 74.41-et dobott, amivel feljött az 5. helyre.  A döntő három dobás pedig úgy telt el, hogy nagyon szurkoltunk mind Ákosnak, mind Daninak, de sajnos egyikük sem tudott már javítani.

Végeredményben Ákos ezüstérmet, míg Dani egy szép 5. helyezést szerzett. Bár fantasztikus eredmény ez a világbajnoki ezüst, és nagyon büszkék voltunk Ákosra, tudtuk, hogy Ő nincs megelégedve magával, mivel úgy jött Monctonba, hogy a világbajnoki cím volt a nem titkolt vágya, és nagyon szeretett volna 80 méter felett is dobni.

Ez mit sem von le abból, hogy fantasztikus teljesítményt nyújtott, és mégiscsak VB ezüstérmesnek mondhatja magát, a junior EB ezüstérem után. Dani előtt is nagyon megemelem azt a bizonyos kalapom, - mivel beszélgetünk egész héten -, és elmondta, nem is nagyon tudott edzeni ezzel a sérüléssel, a döntőben viszont mégis félretette a fájdalmat, és hatalmas példát mutatott, hogy bármilyen fájdalmad is van sosem szabad feladni a versenyt. Őszintén gratulálok mindkét fiúnak ahhoz, amit véghezvittek, és persze Zentai Tibinek is, aki itt kezei alá vette a két tehetséget.

Zárásként, minden elismerésem azoknak, aki benne voltak ebben a csapatban ; ismételten annak a négy atlétának, akiket kiemeltem, - és meg szeretném köszönni a csapat nevében az edzői kar, név szerint Bakai József, Benkő Ákos, Kámán Ferenc, Zentai Tibor, Molnár Ferenc „Monyó” és az otthoni  edzők munkáját, akik nélkül ezek a sikerek nem jöhettek volna létre.  Pál Robin

Eredmények

foto: Igaz B, Molnár F.