Bagyula István VB ezüstjének története – VIDEO

A harmadik szabadtéri atlétikai világbajnokságon, 1991- ben megszülettek az első magyar érmek – ráadásul közülük a második kivételesen nem dobószámban.

Bagyula István  rúdugró ezüstjének értékét növeli, hogy egyetlen kísérletre volt az első három alkalommal még szovjetként trónra lépő ukrán Szergej Bubka  összességében hat (!) VB-n át tartó egyeduralmának megakadályozásától!A szezon világranglistáján a magyarok közül legelőkelőbb helyen a három évvel korábban junior-világbajnoki címet szerző Bagyula állt:

592 cm-es eredményénél – egész pályafutása legjobbjánál – egyedül Bubka ugrott nagyobbat. Persze ez sem volt biztosíték a dobogós szereplésre, mivel a nyomában ott toporgott 590-nel Rogyion Gataullin, 580-at vagy többet pedig még öten értek el az esztendő folyamán. Ehhez jött a szám kiszámíthatatlansága: az előző évi spliti EB-n például Bubka és a későbbi győztes Gataullin is kis híján kiesett a selejtezőben...

Rúdugrás döntő ,Tokio – VB/1991.augusztus 29.  Tagadhatatlan, hogy ez a versenyszám sok izgalmat tartogat a nézőknek, és nemcsak a látványos elrugaszkodás vagy a léc megremegésének pillanataiban. Ha valakinek szurkolunk, egy-egy rontás után „órákat" lehet idegeskedni a következő kísérletig, jó sokáig tart a bizonytalanság, mire elérkezik a javítási alkalom. S bizony Bagyulával is így jártunk, mert már 550-en ismétlésre kényszerült.

Igaz, utána az 560-at és az 570-et is elsőre megugrotta. Kezdettől fogva látszott, hogy leginkább a szovjetektől kell tartania. Az egy év múlva Barcelonában olimpiai bajnokságot nyerő Makszim Taraszov 550-en kezdett, és az 570-et is egyből átvitte. Bubka itt szállt be, és lezseren teljesítette. Gataullin szintén ezen a magasságon indított, ám neki egyszer javítania kellett.

A léc most 580 centin. Gataullin veri, Taraszov átviszi. Bagyula következik. A keze! Nem tudta kiemelni, azzal leviszi... Másodszorra azonban sikerül. Gataullin 585-re vált. Elsőre leveri. Sajnos Bagyula is. Taraszov ugorja. Gataulinnak másodikra remeg a léc, de fennmarad. Bagyula jön. Felzúg a taps, azaz megvan neki! A harmadik helyen áll ekkor.

590-re emelnek. Mindhárom szovjet veri. Bagyula viszont elsőre átugorja! Taraszov kiesik. Gataullin 595-re megy – ő is elvérzik. Versenyzőnk tehát legrosszabb esetben is második! És vajon hogyan érzi magát Bubka? Ő is 595-ön folytatja. Láthatóan ideges. Nekifut, megáll. Aztán leveri. István is, de jobb a kísérlete.

Az akkoriban 612 centiméterrel (azóta pedig már jó ideje 614 /teremben 615cm-rel) világrekorder Bubka a szakadék szélén. Harmadszorra azonban hatalmasat ugrik, magasan átviszi az 595-öt. Bagyula második próbálkozása már nem az igazi, de utolsóra majdnem sikerül az egyéni csúcsát jelentő magasság! A lényeg azonban, hogy a magyar fiúé az ezüst!

Rúdugrás-VB 1991/ VIDEO

....................................

Az 1991-es tokiói VB előtt a japán házigazdák laboratóriumi körülmények között vizsgáltak nyolcféle műanyagot, mielőtt kiválasztották a rugalmasságát tekintve legjobb adottságút. A belőle készült speciális borításnak (is) volt köszönhető, hogy a harmadik szabadtéri világbajnokság a fantasztikus eredményeiről vált emlékezetessé.

Három világcsúcs született, és nem is akármilyenek: 100-on  Carl Lewis  (9.86 mp), míg 4x100-on ő és amerikai csapattársai állítottak fel új rekordot (37.50) a gyors talajon, amely minden idők legnagyobb távolugróversenyével is megajándékozta a nézőket:

Lewis az atlétika történelem legkiválóbb sorozatán belül túlszárnyalta (891) Bob Beamon örökéletűnek tűnő 1968-as magaslati 890 centijét, mégsem lett bajnok, mert Mike Powell (895) még nála is messzebbre repült. Hasonló szintű vetélkedésre azóta is várunk...Távolugrás-VB 1991/ VIDEO

Ketten közben folytatták felségterületük kisajátítását, vagyis a harmadik vb-jükön is megnyerték a számukat (ez akkor még nyolc évet ölelt fel, mert az 1983-as kezdet után kétszer is négy-négy esztendőt kellett várni a következő lehetőségre, csak 1991-től csökkent a felére a viadalok közt eltelő idő):

Greg Foster a 110 gátat, az egyelőre szovjet színekben küzdő sokszoros világcsúcstartó Szergej Bubka pedig a rúdugrást kezelte hitbizományaként. Ez utóbbihoz azonban – mint olvashattuk -  Magyarországnak  is akadt néhány szava...

Helsinkiben 1983-ban Szalma László egy helyezésre volt a dobogótól távolugrásban, és miután Róma (1987) kevésbé sikerült, az 1990-es spliti Európa bajnokság azzal a reménnyel vértezte fel hazánk atlétatársadalmát, hogy 1991-ben jobban  szerepelhetünk, mint az előző VB-n – sőt végre az első érem is meglehet!

Bagyula István után a magyar „esélyrangsorban" a kalapácsvető  Gécsek Tibor  következett – a sérülései miatt ezúttal rosszabb kilátásokkal induló Szabó Dezső (tízpróba) mellett ő szerzett ezüstöt Splitben –, míg harmadikként a diszkoszvető  Horváth Attilát  illett megemlíteni.

Nos, az utóbbi büszkélkedhet az első magyar világbajnoki éremmel: bronzérmes lett két nappal Bagyula döntője előtt! (Gécsek a negyedik helyen végzett, míg Szabó két szám után visszalépett.)

.....................................

A továbbiakban érdemes egy az egyben felidézni azt a rendhagyóan könnyed hangvételű interjút, melyet a Nemzeti Sport Tokióba kiküldött tudósítója, a korábbi fedett pályás Eb-győztes magasugró, Mátay Andrea készített a karrierje csúcsán lévő (bár később azért még három Universiadét is nyerő) friss dobogóssal, akinek nevét ekkor úgy emlegették a világsajtóban, mint aki majdnem a VB (egyik) legnagyobb meglepetését szolgáltatta.

Amikor a rúdugrásnak vége lett, siettem az atléták lelátója felé. Bagyula István edzőjét, Gagyi Endrét kerestem. Látni akartam, amint örül a nagy sikernek. Amikor rátaláltam, lelkendezve gratuláltam, de azonmód meg is lepődtem. Mert fapofával csak annyit mondott:

 „-Miért van úgy oda? Csak teljesült a papírforma... – aztán kitört belőle a nevetés. – Örülök, Úristen, persze, hogy örülök! Számítottam erre a sikerre, de most, hogy megvalósult... Mégis szinte hihetetlen." Mondom neki, ez a viadal öt évet vett el az életemből. „Nekem hozzátett. Tudtam, hogy Pista jó formában van, és azt is tudtam, hogy Bubka legyőzhetetlen... Illetve hogy legfeljebb ő veszítheti el a versenyt."Visszafelé, útban a szálloda felé mindenki gratulált, s Bagyula nevétől volt hangos a busz. Az emberek ízlelgették, tanulgatták a kiejtését. „Isztván Bátyulá" – mondogatták. Pedig eddig is tudtak róla, hiszen az egyéni csúcsa, az 592 cm önmagáért beszélt, de mégiscsak meglepő volt, hogy ráijesztett Szergej Bubkára.

– No, azért oka volt annak, hogy Bubka bizonytalanul ugrott – mondta a 22 éves ünnepelt a vacsoraasztal mellett. – A versenyen végig fagyasztotta a bokáját, s az 590-es meg a második 595-ös ugrása előtt injekciót kapott bele. Ezért is nem ugrott tovább. Egyszerűen nem tudott.Közben az asztalhoz egyre csak jöttek köszönteni a nap egyik – nyugodtan mondhatom – sztárját. Illetve sztárhelyettesét, ahogy a többiek fogalmaztak. Mert Bubka a sztár, Pista meg a helyettese... Az emelkedett hangulatban ilyen és ehhez hasonló elmés megjegyzések röpködtek. S bizony nehéz volt a felszabadultan vigadó társaságban „komoly" interjút készíteni.

– Kezdjük azzal – próbálkoztam –, hogy hat métert ígértél nekem erre az évre.– No, ez azért nem egészen így volt. Azt mondtam, hogy ha a versenyeken minden feltétel tökéletes lesz, akkor a tizedik alkalommal ugrom meg a hat métert – válaszolta Bagyula István. – Hármasugrásban egyébként akkor teljesítem, amikor akarod.– Azért az 550-es kísérletednél alaposan ránk ijesztettél...– Á, én tudtam, hogy nem lehet baj, csak azon a magasságon a kelleténél gyengébb rudat használtam. De akkor azt mondtam magamnak: „Gézám, ez a rúd gyenge, cserélni kell." És úgy lett. Azzal a szegény ember átbucskázott a fején, és szörnyű hétfejű sárkánnyá változott –  majd meghökkent arcomat látva hozzátette: – Na megyek, hozok még egy kis ennivalót.

Majd visszatérve: – Gyerekek, Japánban este tizenegykor nincs rizs...Próbálkozzunk tovább: – De azért csak féltél?– Meglepődtem azon, hogy Gataullin jó volt. Ezért is kellett 585-re ugranom. Mert ő is arra ment. Ha kihagyom, előfordulhatott volna, hogy lecsúszom a dobogóról. Én viszont a bronzéremnek sem örültem volna igazán.– Ennyire biztos voltál magadban?– Egy héttel ezelőtt edzésen nagyon jól ugrottam. Aztán néhány nappal később már nem ment úgy, és ebből tudtam, hogy nagyon oda kell figyelnem, ha nem akarok bajt. Egyébként életem eddigi legerősebb rúdjával vittem át az 590-et.

– Nyár elején azt mondtad, hogy van egy olyan technikai hibád, amelyet ha nem javítasz ki, nem ugrasz hat méter fölött.– Igen. Futás közben nem állnak „párhuzamosan" a vállaim. Bubkáról készült filmek sorozatát néztem meg, és akkor döbbentem rá, hogy az ő törzse nem fordul el futás közben. Hogy tudatos-e nála, nem tudom, de rajta kívül mindenkinek forog a törzse. Úgyhogy most visszamegyek Amerikába az egyetemre, s azonnal elkezdem változtatni a technikámat.

– Gagyi Endre biztosan örül, hogy nem ugrottál hat métert – tréfálkozott valaki –, mert akkor magáznia kellene.– Az a helyzet – magyarázta István –, hogy megmondtam Bandinak: nem vagyok hajlandó őt tegezni. Hétéves koromban kezdett el velem foglalkozni, és így szoktam meg. De ha hat métert ugrok, akkor elvárom, hogy ő is magázzon majd!  Hogy különben? Különben... Nos, majd még valami büntetést kitalálok. Na! Mit csinálsz? Ezt is leírod?

– Mondtam, hogy interjú lesz, nem?– De mi köze mindennek az atlétikához?– Az embereket nem csak a szakmai kérdések érdeklik.– Na ez nem úgy van! Most, hogy sztárhelyettes lettem, az ilyen interjúért majd pénzt kérek.– És mennyit, ha szabad kérdeznem?– Egy ezresért megmondom...      (a nemzetisport.hu alapján)

fotó: 100 év atlétika, IAAF, ML