Nguyen Anasztázia a sikeres idényről, a tervekről

Büszke lehet a Budapesti Honvéd SE, mert a klub régi fényében tündökölt, amikor atlétája, a 17 éves Nguyen Anasztázia a szingapúri ifjúsági olimpián döntős volt abban a versenyszámban, amely a színes bőrűek kiváltsága. A klasszikus sprintszámban, a 100 méteren végzett az ötödik helyen, közelítve a felnőtt magyar rekordhoz.

Anasztázia, ha akarjuk, már felnőtt, de nevezhetjük diáknak is. Beszélgetésünk előtt ez utóbbi érvényesült, hiszen el kellett kéredzkednie a történelemóráról, hogy mesélhessen idei sikeres szezonjáról, amiben szinte nem volt hiba.„A tavalyi év alapján reméltük az edzőmmel,

hogy szép idényt zárunk, mert már akkor is jöttek az eredmények. De megmondom őszintén, ilyenekre azért nem számítottam”

– mondja Anasztázia, akinek az édesapja vietnami, az édesanyja magyar. A gyorslábú lány 1993-ban hazánkban született, s mint mondja, a szívében is magyarnak vallja magát. Három éves kora óta az édesanyja neveli, s örülhet lánya szép sikereinek.

Volt belőlük bőven, hiszen már a fedett pályás versenyszezon sem telt el Nguyen-csúcs nélkül. A 60 méteres síkfutásban ért el junior rekordot, hogy aztán 100-on, az ifjúsági olimpia tavaszi kvalifikációján 11,76-os idővel – mindössze 35 századdal elmaradva a felnőtt országos csúcstól – nyerje meg az európai atléták viadalát, s jusson ki a szingapúri játékokra. Előtte a kanadai junior VB-n kellett volna bizonyítania, ami azonban nem sikerült.

„Nem többre, csak két napra estem ki akkor a megszokott élet- és edzésritmusomból, s ez máris éreztette a hatását. A hosszú utazás után nem tudtam futóedzést végezni, csak a szálláshelyünk folyosóján ügyetlenkedtem, de ezzel nem sokra mentem" – emlékszik vissza a tán egyetlen idei sikertelenségére az atléta, aki akkor nem jutott a döntőbe.

Persze mint minden kortársa számára, neki is a szingapúri olimpia volt a idén nagy lecke. Azon az augusztusi napon a kitűzött célból fényes valóság lett, mert Anasztázia az ötödik helyen ért célba. A „színes” mezőnyben 11,81-es kiváló idővel!

„Azt sejtettem, hogy nyerni nem tudok, de az, hogy csak négyen előztek meg, s az időm sem volt rossz, nagy örömöt jelentett. Alapvetően azért, mert erre az időeredményre tudunk építkezni.

Kell is, mert jövőre kinövöm az ifi korosztályt, junior leszek. Annak a korosztálynak az Európa-bajnokságán is be kell bizonyítanom, hogy nem véletlenül futottam ilyen gyorsan” – mondta.

Anasztázia a KSI-ben kezdett sportolni - az egykori kiváló tízpróbázó, Szabó Dezső keze alatt (ő csinált atlétát a gyors lábú, bár alapjában véve ugrókarrierre vágyó kislányból), ám amikor a mestere átment a Budapesti Honvédba, követte őt.

Mint mondja, ilyen edzője nem lesz soha, mert „sporttársként kezel, mindent meg tudunk beszélni egymással, s még azt is elviseli, ha néha hisztis vagyok egy kicsit”.

A korosztályában és a felnőttek között is magyar bajnok lány két év múlva érettségizik egy kéttannyelvű közgazdasági szakközépiskolában, hogy utána, - mint sok, nagy terveket szövő atléta, -  az Egyesült Államokban tanuljon, atlétizáljon.

„Az biztosan nagyon sokat jelentene,- bár ha sikerül is, Dezső bácsi edzéstervét kiviszem magammal a tengerentúlra.” Ennél szebb szavakat nem kaphatna a mester. (Róth Ferenc/magyarhirlap.hu alapján)

fotó: Doba I, Igaz B, ML