A szövetség várja az konstruktív ötleteket

Az elmúlt években egyre többször találtuk szembe magunkat azzal a ténnyel, hogy szeretett sportágunk kezd eltűnni a képernyőkről világszerte. Bizony, ez most nem kizárólag egy hazai probléma. Németországtól kezdve, Anglián keresztül az Amerikai Egyesült Államokig ugyanúgy keresik a módját, hogyan lehetne minél több atlétikát mutatni. Az IAAF és a European Athletics is körbejárta a kérdést többször, kikérte a főbb szereplők véleményét, így a televíziós társaságokét, a versenyzőkét és természetesen a szervezőkét is. Az alábbiakban ezeket összesítettük és várjuk továbbra is az ezzel kapcsolatos konstruktív ötleteket a gyulai@masz.hu e-mail címre, hogy beépíthessük és továbbíthassuk azokat.

Már évtizedekkel ezelőtt egyértelművé vált, hogy a televíziós jelenléttől függ a sportág finanszírozása. Nem véletlen, hogy ezen a véleményen van a producer Barry Hearn is, aki oroszlán szerepet vállalt a 90-es években a snooker és a darts reformálásánál.

„Manapság minden sport a TV-től függ. Az tudja életben tartani és az is ölheti meg!” – mondja Hearn, aki sportágunk egyik leggyengébb pontjának épp a versenyzőket tartja. Míg világraszóló eredményeket érnek el, alig nyilatkoznak televízióban, szinte megközelíthetetlenek, így az arcuk, a személyiségük sem ismert.

„A nézőt sokkal jobban érdekli, hogy valakinek van egy Ferrarija, esetleg Armani farmerben jár és vett egy házat a kanári-szigeteken, mint, hogy reggelente 4-kor kel és napi hármat edz.

Tudom, hogy ez nagyon bulvárosnak hangzik, de ne felejtsük el, hogy nagyon sok pénzről van szó” – tette hozzá a szakember. „Olyan versenyt pedig, ahol nincs teltház, ugyan miért mutatna a TV? Ha a helyieket sem érdekli az esemény, akkor ne csodálkozzunk, hogy más se vevő rá.”

Hearn nincs egyedül meglátásaival, sőt. A korábbi világcsúcstartó Colin Jackson szerint is több közvetlenségre van szükség az atléták részéről.

„Ha nem engedik közelebb magukhoz a médiát, nehezebben születnek majd nagy egyéniségek” – mondja a walesi gátas, aki visszavonulása óta a médiában, a BBC szakkommentátoraként dolgozik.

Stephane Diagana -  aki Jacksonhoz hasonlóan a gátakat mikrofonra cserélte - is előállt néhány gondolattal a lehetőségeket illetően.

„Kár, hogy nem láthatunk egész évben atlétikát a TV-ben, mint például láthatunk teniszt, vagy Forma-1-et. Miért nem tarthat a mi szezonunk is márciustól októberig?” – kérdi a korábbi világbajnok, és ha ezek a felvetések ilyen kaliberű sportolóktól jönnek, akkor lehet, hogy tényleg el kellene gondolkodni a megvalósításukon.

Van bőven konkrét javaslat a televíziós közvetítése modernizálására is. John Inverdale, a BBC másik kommentátora például a hosszabb távokon olyan fejpánttal látná el az atlétákat , amikben egész apró kamerák vannak, a forma-1-ből jól ismert „fedélzeti kamerához” hasonlóan.

Évtizedekkel ezelőtt az ellen is tiltakozott mindenki, mondván, hogy rontja a légellenállást és súlya is van, ma már mindenkinek van és senki nem szól egy szót sem.

„Miért nem hallhatjuk, hogy egy ügyességi számnál az edző mit mond a versenyzőjének két kísérlet között?” – érkezik az újabb javaslat Inverdale-től. „40 éve közvetítek sporteseményeket és nincs még egy sportág a világon ami annyira keveset változott volna mint az atlétika”. Fájó, de televíziós szempontból igaz.

A versenyzők is meglehetősen kreatív ötletekkel állnak elő.

Az olimpiai és világbajnok észt Gerd Kanter arra hívja fel a figyelmünket, hogy annak ellenére, hogy az ügyességi számokban szinte mindig európai siker születik, a futó számok jóval több adásidőt kapnak.

A korábbi világbajnok amerikai Tyson Gay az utcákon rendezett gálaversenyeket dicséri: „Több olyan eseményre van szükségünk, mint, például a manchesteri Great City Games” mondj a sprinter, míg a jamaikai Veronica Campbell-Brown szakági versenyeket rendezne.

„Lehetne egy sorozat a sprintereknek, egy az ügyességi számoknak és egy távfutó széria is” javasolja a kétszeres olimpiai bajnok.

A brit atlétikai szövetség igazgatója, Ed Warner az extrém kameraállásokban látja a jövőt. „Miért nem teszünk egy mini kamerát Dayron Robles mezére, vagy építjük bele a gátakba, amiken keresztül futnak? Ma már nem elég a célegyenesre kiépíteni egy futókamerát, teljesen körbe kell mennie, mind a 400 métert kell tudni mutatni testközelből” vélekedik Warner.

Az Eurosport brit kommentátora Tim Hutchings a versenyszámokat változtatná meg. „Az elmúlt években a krikett, a rögbi, de még a labdarúgás is meg tudott újulni, most nekünk is ezt kell tennünk. Lehet, hogy szűkíteni kell a palettát, vagy új számokkal kell helyettesíteni a régieket.

Miért nem rendezünk például üldözéses mérföldet? Én indultam ilyenen 1987-ben és tökéletes volt, egyszerre tízen fordultunk a célegyenesbe.”

Nem lehet mondani, hogy akár a sportág, akár a média nem lenne nyitott a változtatást illetően, a kérdés csupán az, hogy a Nemzetközi vagy az Európai Szövetség mer-e lépni és esetleg hozni egy olyan döntést, ami erősen megosztja a sportágat.

Olyan megoldást, amivel alapból mindenki egyetért nem fogunk találni, viszont ha nem lépünk, a többi sportág Usain Boltéhoz hasonló sebességgel fog elmenni mellettünk. (forrás: SPIKES, Summer 2010)

fotó: ML,IAAF,mob.hu