„A sport körülvesz”
Karácsonyi beszélgetés Molnár Krisztinával
A rúdugrás országos csúcsát 455 cm-rel tartó Molnár Krisztina különleges pályafutás után vonult vissza nem régen. Már 16 évesen olimpiai hatodik volt Barcelonában – a tornász csapat tagjaként.
Majd megszeretve az atlétikát, rúdugrásban ért el szép sikereket: EB döntőre, olimpiai, VB indulásokra, Európa Kupákra, csúcsokra tekinthet vissza a tisztes helytállás érzésével.
Az ünnepek előtt a sportról, a Karácsonyról, az emlékekről beszélgetett a kiváló sportemberrel a masz.hu
- A Karácsony? Számomra az év legfontosabb ünnepe. A szeretet ünnepe. Ilyenkor az egész család együtt van, találkozok "távolabbi" rokonokkal is és gondolok az összes barátra, - ha másként nem, akkor sms-ben kívánunk kellemes ünnepeket egymásnak.
- Gyermekkorom emlékei mélyen bennem vannak az ünnep hangulatáról. Boldog, nyugodt, meleg, ... Hirtelen talán ezek a gondolatok jutnak az eszembe. Már napokkal korábban elkezdtünk ajándékokat és díszeket készíteni. Karácsony reggel takarítás, karácsonyfa vásárlás és díszítés, készülődés.
Legszívesebben már délelőtt kibontottuk volna az ajándékainkat. Alig bírtuk kivárni, hogy besötétedjen. Ekkor a nővéremmel és az öcsémmel előadtunk szüleinknek egy kis "táncos-énekes" műsort és utána jöhetett az ajándékozás. És ez évről évre megismétlődött...
Mit jelent számomra a sport , a torna, az atlétika? Születésem óta folyamatosan kapcsolatban vagyok a sporttal. Ez az életem.
A szüleim tornáztak, apukám két olimpiát is "megjárt". A nővérem szintén tornázott, majd artista lett és jelenleg gyerekekkel foglalkozik, edző. Az öcsém is tornászként kezdte, majd atlétizált és focizott. Férjemet, Szabó Dezsőt - azt hiszem nem kell bemutatnom ... Jelenleg is edzősködöm, szóval a sport körülvesz.
Öt évesen kezdtem rendszeresen edzésre járni az Újpesti Dózsa Szilágyi úti tornatermébe, ahol 17 éves koromig tornáztam. Akkor még 40-50 fős csoportok voltak évfolyamonként. Én a nővéremmel egy csoportba kerültem, így egy évvel idősebbekkel edzettem.
Versenyszerűen szertornáztam. Rengeteg korosztályos bajnoki címet szereztem. Tíz évesen voltam először válogatott. Nagyobb eredményeim: junior EB/korlát-2. hely; EB/gerenda-5. hely; VB-korlát-/5.hely; Olimpia 1992/csapat-6. hely.
Az atlétikát a főiskolán, az ELTE-n kezdtem, ahol előtte rengeteg sportágat megismertem. Az első év végén az atlétika tanárom, Janecskó András hatására próbáltam ki a rúdugrást.
A következő évben elindultam néhány versenyen, de nem edzettem rendszeresen. Egy idő után úgy éreztem, hogy komolyabban, versenyszerűen kéne rudat ugranom.
1997-ben ismét az UTE-ban kötöttem ki, de most már atlétaként. Ekkor lett az edzőm Balogh László, akinek az akkori Európa-csúcstartó, Szemerédi Eszter is a tanítványa volt.
Egy ilyen csoportban edzeni nagyon ösztönzést adott. 1999-ben kezdtem együtt dolgozni férjemmel, Szabó Dezsővel.
Már az én családomban is megvannak a hagyományok. Hónapokkal előbb elkezdek gondolkozni, hogy ki, milyen ajándéknak örülne a legjobban. Akinek kitalálom, annak meg is veszem, akár szeptemberben.
Mindig is jobban szerettem adni, mint kapni. Hagyományosan az utolsó pillanatban vesszük meg a karácsonyfát, és közösen díszítjük fel a gyerekekkel.
Idén már 23.-a este feldíszítjük, hogy a kicsi nehogy "segítsen". Lehetőség szerint a gyerekekkel, a szüleinkkel és a testvéreinkkel együtt töltjük a szentestét és a halászlé nem hiányozhat a menüből.
Hogyan várják a gyerekek? A nagyok már elég "felnőttesen", Vivi pedig még nem igazán érti, hogy mi is a Karácsony.
De már mindenhol felismeri a karácsonyfát, tudja mi az ajándék. Talán majd jövőre ő is várni fogja! (ML)
fotó: MASZ, ML, Zádor P.
