Magyar atléta olimpiai dobogón1896-ban Athénban, a  harmadik Szokolyi Alajos nem kapott bronzérmet

Az újkori olimpiák történetében Magyarország már a kezdeti lépéseknél képviseltette magát. Az első versenyszám a 100 méteres síkfutás első előfutama volt, amelyben Szokolyi Alajos  indult az 1-es rajtszámmal. A döntőben harmadik lett, azaz elméletileg ő az első olimpiai érmesünk, ám Athénban a harmadik helyezettek nem kaptak érmet...

Szokolyi balszerencséje ebben még nem merült ki. A sokoldalú atléta legjobb száma a 110 méteres gátfutás volt, s ha az elődöntőben, vezető helyen nem esik el az utolsó gátban, akkor talán nem Hajós Alfréd, hanem ő lenne az első olimpiai bajnokunk. A gát, amelyikben elesett, ráadásul nem is az ő pályáján volt.

A mellette futó versenyző rúgta be elé - persze nem szándékosan -, s Szokolyi a két gátat már nem tudta átugrani. Elesett, de felpattant, s holtversenyben a 2-3. helyen beért a célba. A szabályok szerint a döntőben a két futam győztese és a két második helyezett indulhatott volna, ám Szokolyi futamában nem tudták eldönteni, hogy ki a második. Így elvágva a gordiuszi csomót, a versenybíróság úgy határozott, hogy a döntőben csak a két futamgyőztes indulhat.

Az első aranyérmünkre tehát még egy kicsit, négy napot várnunk kellett, de 1896. április 11-én a 18 éves Hajós Alfréd nem is egy, hanem két aranyérmet nyert! Ahogy az Akropolisz című lap elnevezte, a "magyar delfin" a 100, majd nem sokkal később az 1200 méteres gyorsúszást is megnyerte a Zea-öbölben rendezett versenyen, közel 40 ezer néző előtt. A magyar táborban csak az okozott bosszúságot, hogy az eredményhirdetésnél a zenekar először az osztrák himnuszt kezdte játszani...

Az olimpiai éremtáblázaton 11 aranyéremmel az Egyesült Államok végzet az élen, megelőzve a 10 aranyérmet gyűjtött Görögországot (összesen 50 érmet nyertek a hazai versenyzők) és a 7 elsőséget szerző Németországot.Az 1896. április 6-15-ig zajló első újkori olimpián 9 sportág 43 versenyszámában 13 ország 300 sportolója találkozott 9 sportág (atlétika, úszás, vívás, kerékpár, torna, tenisz, lövészet, súlyemelés, birkózás) 43 kategóriájában, de a görögök vendégszeretete és lelkesedése, a játékok hangulata megkérdőjelezhetetlenül útjára indította az újkori olimpiákat.

De ki is volt Szokolyi Alajos, akiről keveset tudunk? Kisgaramban született Szokolyi József főmérnök és Holub Emília első gyermekeként. Három éves korától keresztapja - Schőn Alajos (1848-as honvédfőhadnagy) - ipolysági házában, majd 1887-től Bernecén épített kastélyában nevelkedett és az itteni réteken készült a versenyekre, közben orvosnak tanult Budapesten.

Az ő kezdeményezésére alakult meg 1897-ben a Magyar Atlétikai Szövetség, valamint 1920-ban a Magyar Olimpiai Társaság. Szokolyi alapította az Ipolysági Sport Klubot is, ahol galamblövész- és lóversenyeket, valamint országos tenisz bajnokságokat szervezett. Az Ipolysági Állatvédő Egyesület és a Vöröskereszt Hont megyei fiókjának igazgatójaként is tevékenykedett. Országos kanászhangversenyt szervezett, ahol Bartók Béla vette fonográfra a legszebb dudanótákat.

A világháború kitörésekor az ipolysági hadikórház vezetésére kapott megbízatást. Itt is, ahogy Bernecén is, sokszor  saját anyagi forrásait használta a sebesültek, a betegek ellátása során. 1922-ben nyugalomba vonult, bernecei birtokát (mintakertészetét, méhészetét és gyümölcsösét) messze földön ismerték. Termékeivel számtalan kiállításon nyert oklevelet. Műtörténeti tanulmányokba fogott, numizmatikával kezdett foglalkozni és kiváló csipkeszakértő vált belőle. 1931. szeptember 9-én hunyt el és a bernecebaráti temetőben helyezték örök nyugalomba. (forrás: mob.hu)