Még egyszer Ankaráról
Molnár Ferenc up.kapitány a Gyermek Világjátékokról / Fényképek - Eredmények
"Gondoltak egyet a törökök, és két hétre összehívták a világ gyermek sportolóit Ankarába! Hatalmas szervezés, "vigyázó szemek", rengeteg pénz, óriási felhajtás, teljes politikai támogatottság, reklámok, kiemelt média figyelem, időnként döcögő szervezés.
Ez a rövid jellemzése a húsvétkor kezdődött World Children Games általam megtapasztalt pár napjának.
Az ország vezetése teljes mellszélességgel állt a sportesemény mellé, és a közel 90 ország fiataljai olyan élményeket szerezhettek/szereznek, amiket nem hiszem, hogy itthon a közeljövőben nyújtani tudunk atlétáinknak. Nemcsak a belefektetett milliárdok hiánya miatt!
Minden szervezőn, segítőn látszódott az esemény fontossága, az önkéntesek lelkesedése sokszor már kicsit túlzásnak tűnt, de én azt tapasztaltam, hogy azokat az elképzeléseket, amiket ezzel a sporteseménnyel el akarnak érni, azt Ankarában komolyan is gondolták. Szerintem gyerekek tízezrei fognak ennek az eseménynek a hatására elkezdeni sportolni!
Az atlétikáról! Büszke vagyok arra, hogy a viadalra olyan csapatot sikerült - szinte ismeretlenül - összetoborozni, amely méltóképpen képviselte hazánkat a hét ország egyéni és csapatversenyén.
Persze könnyű volt a válogatás, hiszen itthon a mostoha körülmények ellenére is még mindig sok tehetséget nevelnek ki kiváló kollégáim.
Örülök, hogy a legfiatalabb serdülő korosztály is lehetőséget kapott nemzetközi szereplésre. Természetesen kicsit féltem a verseny előtt, mert én is Ankarában ismertem meg a gyerekeket, és szinte ismeretlenül kellett a "mélyvízbe" dobni őket. Hatalmas köszönet a két edző kollégának.
Salamon Zoltán és Halász Géza a húsvéti hétvégén méltó "pótapukának" bizonyultak. Pedig ahány fiatal, annyiféle!
Nem volt egyszerű az esti altatás, a verseny előtti pontos bemelegítő idő betartatása, az ügyességi számokban a megfelelő "névre szóló" utasítások kiosztása. Ebben a korban még hatalmas a bizonytalansági tényező, a forma is pillanatok alatt változhat.
De dicséretére legyen mondva a versenyzőknek, szinte mindenki egyéni csúccsal fejezte be a versenyt. És mindenki nyakában lógott legalább egy érem!
A legkritikusabb versenyszámunk a 300 m-es gátfutás volt. Olyanokat válogattam a csapatba, akik még soha életükben nem futották le ezt a távot versenyen. Azért, mert ide haza nincs a serdülő 13-14 éveseknek ilyen versenyszám.
Az ellenfeleinken látszott, hogy nem először futnak hosszú gátat. Lehet, nálunk is be kellene vezetni. A 13 évesek futhatnának 200 gátat, a 14 éveseknél már lehetne rendezni 300 m-es gátat is.
A gyerekek hatalmas élménnyel gazdagodtak! Kíváncsian várom a folytatást! Azt, hogy az "ankarai különítményből" pár év múlva majd hány versenyzőt tudok beválogatni az ifi VB, vagy majd a junior EB csapatba. Ígéretekben nem volt hiány!
De azt is megbeszéltük, hogy a tehetség mellé majd egyre jobban kell a szorgalom, kitartás, és a mennyiségi edzés. Ja, és a jó tanulás is, mert most még kevesen tudtak "perfekt" angolul csevegni más országbeli atléta társaikkal." ( Molnár Ferenc up.szövetségi kapitány)
Az érdeklődők figyelmébe ajánlja a masz.hu , hogy a YouTube video megosztón látható több felvétel a versenyről. A következő kulcsszavakkal lehet megtalálni: "World Children’s Games Ankara Turkey 2011 04 25 ".
foto: Hárs Anna
