Kazi Tamás jelentkezett Kenyából / Fényképek 

"Minden nap kétszer edzem, reggel és délután. Eezek 40-60perc közötti futások, néha keményebb - néha könnyebb, de tüdőre nagyon megterhelő! Még nem tudok, illetve nem is szabad érdemleges munkát csinálnom, mert tönkre vághatom magam és aztán többet árt, mint használ a magaslat, ezért  még tart az akklimatizáció, ami könnyű hosszú futásokból áll.

Az ide utunk közel sem indult biztatóan, ugyanis miután Budapestről elindultunk párommal, Nikivel - késések, módosítások, várakozások hosszú órái teltek el, amíg megérkeztünk Eldoretbe.

Ott egy helyi fiatal várt minket és egy kanadai futónőt, majd elkocsikázott velünk végső célunkhoz, Itenbe. Addigra szerencsére már átestem az utazás okozta holtpontonAmivel szembesültünk útközben - azt nagyon nehéz szavakba önteni.

Közvilágítás nem volt, a zebrákat, lámpákat már meg sem említem, ennek ellenére hatalmas a forgalom, mindenki reflektorral közlekedik, hogy észre lehessen venni az út mentén közlekedő kerékpárosokat, gyalogosokat - akik még többen  voltak és a sok előzgetés miatt alig lehetett látni az embereket a szembejövő autók, motorok miatt...

Nagy a szegénység, ritka a téglából épült ház, rendre kis bádog- és faviskók az üzletek, amikből nem biztos hogy szeretnék pl. húst vásárolni... Itenbe érve és már a szállásunkon nagyon kimerülten feküdtünk le a kis szobánkban, amit nem hasonlítanék a Hiltonhoz. Niki és én is erősen elgondolkodtunk, hogy miért is vagyunk itt, mire is számíthatunk majd - eléggé letörve...

Már a második nap után teljesen megváltozott a  véleményünk, hihetetlen élmény itt lenni, nagyon kedvesek az emberek, gyönyörű a táj, érezni a friss levegőt, már most teljesen átértékelődtek bennem dolgok. Az hogy  ágyban alszom, hogy van mit ennem, meleg vízben tudok fürdeni, tiszta ruhában futni minden nap, - egy hatalmas luxust jelent!

Jelenleg tél van Kenyában és nagyon érdekes szembesülni a természet itteni viszontagságaival. Este szinte percre pontosan kezd esni az eső - ami enyhe kifejezés, sűrűn van áramszünet, és azért hűvös is van. Viszont reggel, miután felkelt a nap, egész nap süt és nagyon kellemes 20-25 fok körüli a hőmérséklet.

Iten egy kicsi, közel 2000 lakossal büszkélkedő falucska, 2400 méter  tengerszint feletti magasságon, ahol helyi információ szerint most 5-6000 ezren is lehetnek, akik kizárólag közép-hosszútáv futók! A szegénység szembetűnő, az emberek állatokat tartanak és a vörös földjeiket művelik nap, mint nap.

Mikor a végeláthatatlan földes utakon futok, mindig találkozom a mezítlábas, kis zakóban sétálgató gyerekekkel, akik vigyáznak az állatokra,  amíg azok legelnek és mosolyogva teszik fel minden egyes alkalommal a "How are you"  kérdést és futnak egy darabon utánam. Kicsit megindítóak ezek a jelenetek, ahogy viseletes ruháikban nevetve rohannak mellettem az 5-8 éves kissrácok... Mi is abból eszünk, amit termesztenek, pl. sok zöldséget, gyümölcsöt, rizst, burgonyát stb.

A világ legjobb futói készülnek itt, többek között David Rudisha,  a 800 méteres világcsúcstartó; Saif Said Saheen, a 3000méteres akadályfutás világcsúcstartója,vagy éppen Moses Masai/5000 m, vagy a 3:30-on belüli 1500as Agustine Choge, hogy  "kisebb" neveket is említsek.

Amikor e sorokat írom, ez a 6. napom és eddig minden nap futottam kétszer  és rengeteget sétáltam, sokat vagyok a szabadban, szívom magamba a magaslati levegőt.

Rudisha edzője azt mondta, hogy 10 napig csak ezt csináljam, én pedig megfogadom a tanácsát." (Kazi Tamás írása)

foto: Kazi T. albumából