Utolsó útjára kísérte a mintegy 6-700 fős, döntően atléta barátokból és rokonokból álló tömeg Németh Pál mesteredzőt.

A szombathelyi székesegyházban tartott szertartást követően Kovács Ferenc a Vas Megyei Közgyűlés Elnöke, dr. Ipkovich György Szombathely megyei jogú város polgármestere, dr. Schulek Ágoston a MASZ elnöke, és Horváth Vilmos a Dobó SE elnöke méltatta Németh Pál életét és munkásságát.

Az emlékezések megerősítették azt, amit szinte mindannyian tudtunk és tapasztaltunk, hogy Pali bácsi nem csupán mesteredző volt, a világ egyik legsikeresebb atléta szakembere, de mély érzésű, szerető, igaz EMBER. Ahogy Schulek Ágoston mondta, mindig harcolt, de ezek az ütközetek minden esetben AZ ügyért folytak. Az "ügy" pedig nem volt más, mint az atlétika, a mindig jobb és jobb eredmények.Élete, elhivatottsága, kitartása legyen örök példa mindannyiunk számára!

Schulek Ágoston búcsúbeszéde:

"Halnak, halnak,Egyre halnak,Színe, lángja a magyarnak."Írta Arany János a "Néma bú" című versében.

Németh Pál személyében olyan embert veszítettünk el, aki valóban "színe, lángja" volt szeretett nemzetének.Fáklyavivő, aki megalkuvást nem ismerve, az esetleges pillanatnyi előnyök figyelembe vétele nélkül csak a kitűzött célért dolgozott, harcolt.Mindig küzdött, a kezdetektől az utolsó leheletéig. Célja pedig az volt, hogy tanítványaiból a lehető legjobb eredményt kihozza. Ennek szentelte egész életét, amiért külön köszönet jár családjának, kedves feleségének is!Harcolt környezete passzivitása ellen, a jobb feltételek eléréséért, és a világ talán legjobb dobó centrumát hozta létre.Harcolt a fáradó versenyzők felrázásáért, és tanítványai világraszóló eredményeket értek el.Amint azt a róla készült csodás portré filmben láttuk, versenyzőit sosem küldte ki futni, vagy edzeni, hanem mindig ő volt az első az edzés színhelyén, legyen bár hó vagy fagy.Tette ezt akkor is, amikor már egészségi állapota olyan volt, hogy mindenki más rég feladta, abbahagyta volna az edzősködést.Más igen, de ő nem.Néhány hete, az év edzője cím átvételekor még arról beszélgettünk, hogy Pars Krisztián olimpiai ezüstje után Londonban már az olimpiai arany lehet a kitűzött cél.Mert őt ez éltette: Kitűzni a célt, és ezért mindent megtenni. Megalkuvás nélkül! Befektetés nélkül nincs haszon, vallotta. A sportban a befektetés az elvégzett edzésmunka. Ezt pedig következetesen megkövetelte!Aki pedig ezt elfogadta és betartotta, az biztos lehetett a sikerben.Ezt bizonyítja tanítványai több mint félezer magyar bajnoki címe, több száz országos rekordja, és az a szinte követhetetlen sikersorozat, amit versenyzői a világversenyeken értek el.Peking óta elmondhatjuk, hogy nincs olyan világverseny, amelyen ne nyertek volna dobói érmet!Utolérhetetlen az az eredménysorozat, amit elért tanítványaival.

Németh Páltól búcsúzunk, akit szinte mindannyian, a korban hozzá közel állók is csak Pali bácsinak hívtunk.A magyar szóhasználatban a bácsi pedig a tiszteletet, a szeretetet is kifejezi. Ismertsége, elismertsége nem állt meg hazánk határainál, hiszen a "Szombathelyi Dobóiskola" mára már fogalommá vált, az egész világban. Több kontinensről érkeztek dobó atléták, hogy ellessék a szombathelyi titkot, Pali bácsi titkát. (Ami pedig nem volt más, mint a céltudatos és kőkeményen elvégzett munka.) Ismertté tette Szombathely nevét az egész világon, növelve ez által hazánk hírét, megbecsülését is. Gécsek Tibor, Horváth Attila, Szitás Imre, Pars Krisztián és a fiatalok neve már örökre be van írva a világ sportjának Aranykönyvébe!1937-2009 két fontos évszám. Egy ember földi életének kezdete és vége.Hiszem, hogy nem a két évszám között eltelt idő a fontos, a kötőjel hosszúsága, hanem, hogy akinek ez a két évszám az életét jelzi, mit tett a számára kimért idő alatt. Élt e a tehetségével, vagy nem? Gyarapította e kapott talentumait, vagy nem?Pali bácsinál ez nem kérdéses.Az ő tehetsége, talentuma a szorgalom, a kitartás, küzdés, a másokra való hatni tudás volt. És Ő ezt egész életében gyarapította.Pál apostol szavaival élve: "ama nemes harcot megharcolta"Versenyzői, clubja, és az egész magyar atlétika ennek köszönheti az általa elért, kiharcolt sikereket.Két végén égette élete gyertyáját, de így kétszeresen is világított, példát mutatva a jelen és a jövő edzői és versenyzői nemzedékeinek. Mert hatása nem múlhat el az ő távozásával.Feladatokat hagyott számunkra, sportvezetőkre, edzőkre, versenyzőkre, amiket meg kell oldanunk. Az általa elkezdett munkát folytatnunk kell, az iránta érzett tiszteletből és szeretetből is!Hittel hiszem, hogy odafentről is figyel ránk, segít bennünket.Kedves Pali bácsi! Köszönjük mindazt, amit tettél, amit kaptunk tőled, általad. Emléked, és munkád gyümölcse velünk marad.A jó Isten fogadjon kegyelmébe mindazért, amit e földi életed során tettél. Nyugodj békében!

Horváth Vilmos búcsúbeszéde:

Kedves Pali látod,  milyen sokan vagyunk?

Mintha az egész világ akarna végső búcsút venni Tőled... Eljöttek elköszönni Nyíregyházától - Keszthelyig, Szlovákiából, Szlovéniából, Horvátországból. Utolsó utadon itt vannak egykori versenyzőtársaid, tanítványaid, nemes ellenfeleid, a veterán atléták és sok száz szombathelyi.Látod, milyen sokan tisztelnek és szeretnek? Lelkünkben végtelen szomorúsággal, megrendülten állunk feldíszített ravatalod előtt. Fontos voltál és fontos vagy most is számunkra. Mint, ahogy Neked is fontos volt minden, amit tettél egész életedben. Istenem, hányszor, de hányszor is mondtad: fél szívvel nem érdemes semmit sem csinálni. Életed utolsó órájáig - biztos vagyok benne, hogy még a kórházi ágyon is - dolgoztál, a jövőt tervezted.

Emlékszel Pali?Múlt csütörtökön még arról beszélgettünk, hogy a gyerekeknek - ahogy Te hívtad mindig versenyzőidet - megtartjuk a bajnoki vacsorát. Szombaton - azaz ma - edzés - azután holnap indulás az edzőtáborba! Utána jönnek sorra a bajnokságok, versenyek. Nekünk pedig ott kell lennünk a legjobbak között, úgy mint máskor, úgy , mint mindig…Gécsek Tibi, Maca, Divós Kati, Krisztián sikerei nyomán már itt kopogtat sikerre éhesen az új korosztály. Kristóf, Dani, Noémi, Jenny és a többiek… Ha hűségesek akarnak lenni hozzád, akkor most majd eredményeikkel megmutathatják a világnak, hogy méltóak örökségedhez.

Emlékszel Pali?Tavaly nyáron egyik reggel felhívtál, hogy találkozzunk négyszemközt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de este ott voltam a Rohonci úti kis lakásban. Kitöltöttél egy pohár italt és mesélni kezdtél. Édesapádról, a szentkirályi szülői házról, a Nagy Lajos-os évekről, 1956-os manchesteri élményeidről, Amerikába szakadt, majd nemrég hazatért Laci bátyádról.  Beszéltél arról, hogy milyen fontos neked a családod. A drága Mariannról, akivel évtizedek óta éltetek irigylésre méltó boldogságban és szeretetben. Aki mindig, mindenben támogatott, aki ténylegesen biztosította alkotó munkádhoz a nyugodt hátteret, aki a szó legszorosabb értelmében IGAZI TÁRSAD volt.  Meséltél a három fiúról. Laci régvolt, majdnem végzetes sportbalesetéről, majd keménykezű edzővé válásáról, Zsolti nagyszerű sikereiről és dilemmáiról, Csaba gondjairól, amiken próbáltál segíteni. Mérhetetlen szeretettel meséltél az unokáidról, meséltél vélt és valós barátokról, hatalomról, tisztességről, őszintén, kendőzetlenül. Különös este volt, azt hiszem az beszélgetés sok mindenre megtanított.

Emlékszel Pali?Másfél éve, hetvenedik születésnapod előtt megemlítettem, hogy írok rólad egy könyvet. Mert megérdemled, mert mindig van mondanivalód, mert példakép vagy. Hevesen tiltakoztál. Azt mondtad, a Te könyvedet nem lehet megírni.  Mert annak a könyvnek az igazságról, a becsületről, a tisztességről kell szólnia. Ha pedig arról szól, akkor régi sebeket tépünk fel újra.Nem tűrted a mellébeszélést. Aki nem látott a pályán, edzés közben, az egyetlen festményed megtekintéséből rájöhetett erre. Az akvarell nem hazudik. Ott minden ecsetvonásnak, minden tónusnak súlya, üzenete van. Éppúgy, mint a Te életednek. Akik közelről ismertünk, tudjuk, hogy szeretted az embereket. Soha senki ellen igazán nem haragudtál, ha veszekedtél, akkor is, mindig a cél érdekében. Hatalmas - múlt pénteken oly váratlanul cserbenhagyó - szíved volt. Míg a munka dolgában kérlelhetetlen voltál, a legkülönfélébb, sokszor idegen embereken ott segítettél, ahol tudtál. Önzetlenül, természetesen.

Emlékszel Pali?A múlt héten - a napi feladatok mellett - még arról is beszélgettünk, jó-e, ha az embernek nagy az igazságérzete? Ha arra ráfizet, ha úgymond nem mindig diplomatikus? Nem mondtuk ki a választ, mert tisztességes ember igazság kérdésében nem mérlegel…

Kedves Pali!Soha nem akartál többnek látszani, mint aki vagy. Soha nem a rangot, a címet, mindig csak az embert nézted. Neked nem volt kisember és nagyember, csak jó szándékú vagy irigy. Te tudtad a titkot: minél többet ajándékozunk abból a különös dologból, amit úgy hívnak, hogy szeretet, annál több marad nekünk. Szeretted a hivatásodat, szeretted a tanítványaidat, a barátaidat, családodat. Nem mondtad ki ezt mindennap, mert erre nem is volt szükség. Elég volt a jóízű beszélgetések közben a szemedbe nézni, a keddi asztaltársaság tagjainak, a halmays-oknak, festőművész barátaidnak vagy éppen a Szívklubosoknak. Szemeidből áradt e szeretet melege. Ezek a szemek most - a Jóisten akaratából - örökre lecsukódtak… Te meg ott az égi magasokban találkozol az előtted elmenőkkel, rég nem látott sportolókkal, családtagokkal, jóbarátokkal. Mi meg sok-sok százan itt állunk tétován - tanácstalanul, s eltűnődünk életen és elmúláson. Sporteredményeid bekerültek a magyar sport aranykönyvébe, a Te emberséged meg a mi szívünkbe. Távozásod, a már most érzékelhető hatalmas veszteség mellett, akárcsak egész életed, üzenet - értékű:

Hallom Pali, szinte hallom, ahogy utóbbi időkben kissé rekedtessé vált hangodon, innen a ravatalod előtti képről , a messzi távolba tekintve üzensz:Vigyázzatok magatokra, mindig teljes szívből tegyétek dolgotokat és főként szeressétek egymást!Mi meg, itt a Székesegyház méltóságteljes tömegének furcsa magányában csak annyit mondhatunk: Köszönjük az utolsó jó tanácsot Pali bácsi!Köszönjük a sikereidet, emberségedet, az egész értékes életedet, s mindent, amit kaptunk Tőled, Németh Pál!  Emlékedet, méltón módon örökre megőrizzük,

ISTEN VELED, NYUGODJÁL BÉKÉBENDRÁGA BARÁTOM,PALI