Az I. osztályú Összetett EK versenyzői szemmel  /  Fényképek  -  Eredmények

„Csodálatos környezetben, egy kellmess hangulatú pályán versenyezhettünk Bressanonéban. A szállás és az ellátás kifogástalan volt, leszámítva kisebb pontatlanságokat az étkezési időpontok körül.

A csapat nagyon jól és egységesen küzdött. Számomra (mivel nem hétpróbázó vagyok) kissé szokatlan volt ez a versenyforma.

Az egész napos verseny, többszöri alapos bemelegítés plusz az izgalom nagyon sokat kivesz az emberből. Ami még nehézség volt, a bemelegítő pálya hiánya.

Gyakorlatilag a Call Room előtt egyik versenyszámra sem tudtunk speciális bemelegítést végezni. Egy kézilabda csarnokban lehetett melegíteni, ahol a pihenő helyek is ki voltak alakítva. Itt nem lehetett szöges cipőben mozogni, és elég szűkös is volt a hely.

Gát előtt csak bemelegítő cipőben tudtunk gátiskolázni, majd a bevezetés után volt kb. 10 percünk a pályán. Mindig csak a soron következő futamot engedték a gátakhoz, így nagyon nehéz volt megfelelően bemelegíteni.

Úgy gondolom, ez meg is látszott az eredményeken. Sajnos az achillesem is érzékenyen reagált a dolgokra, lelépéseknél eléggé fájt.

A magasugrást szembeszélben rendezték és széllökések is nehezítették a dolgot. Én a verseny előtt tudtam meg, hogy versenyszámonként is hirdetnek győzteseket, ez plusz motivációt adott. Előttem ugrott az idén 188 cm-el rendelkező fehérorosz Maksimova, vele csatáztam. 181 cm-ig én mindent elsőre ugrottam, Ő 181-en már hibázott.

A 184-et mindketten másodikra ugrottuk. Sajnos a 187 cm nem sikerült, az első ugrás hajszálon múlt. A győzelem sikerült, nagyon boldog voltam! Közvetlenül a versenyszám után volt ünnepélyes díjátadás.

Ez rengeteg erőt adott a továbbiakhoz. Köztudott hogy nem vagyok jó dobó, de súlylökésben sikerült egyéni csúcsot elérnem. A csapat többi tagja is nagyon igyekezett. A 200-méterre hasonló bemelegítési lehetőségek voltak, mint gát előtt.

A pályára az előző futam rajtja előtt vezettek be, csak egy rajtolásra maradt idő. Az achillesem itt okozta a legtöbb problémát, az utolsó 40 m-en már nehezen tudtam ellépni, de beküzdöttem magam a célba, viszonylag jó eredménnyel.

Este Igaz Bálint rengeteget dolgozott, hogy másnap újra bevethetőek legyünk. A lábérzékenységem sajnos nem múlt el, és gondolom a fáradtság és az izgalom miatt picit nehezebben kezeltemA távolugrás  sikerülhetett volna jobban, itt a melegítéssel nem volt gond, időben bevezettek minket.

Az első ugrásra nagyon összeszedtem magam, 6 m fölött volt, de kb. 3 cm-t beléptem. Utána következett egy biztonsági ugrás, majd harmadikra egy közepes 587-es ugrás. Györgyi nagyon jót ugrott/625 cm. Számomra itt jött a verseny holtpontja. Hogy picit kíméljük a lábam, bemelegítő cipőben hajítottam gerelyt, nem jó eredménnyel. Ez nagyon bántott, 800 m-re maradt a javítási lehetőség.

Nagy számolgatás előzte meg a záró számot, szerettünk volna dobogón végezni, de elérhetőnek tűnt a 2. hely is. Ehhez az olaszokkal kellett csatázni. Nekem mindenképp egyéni csúcs volt a cél, amihez 2:28-on belül kellett futnom.

Az előre tervezetthez képest picit gyorsabban kezdtem, de a második körben sikerült "nem elaludnom", és a lábfájást is sikerült kikapcsolni. A vége 2:26,33 - nagy egyéni csúcs. A "rám osztott" olasz lányt is sikerült megelőznöm. Nagy volt az izgalom, míg végre bejelentették a végeredményt.

Harmadikak lettünk, mindössze 20 ponttal lemaradva az olaszok mögött. Természetesen nagyon boldogok voltunk, de az a 20 pont picit bosszantó...  Az elért pontszámom alig marad el az idén elért egyéni csúcsomtól (28 pont). A körülményekhez képest úgy gondolom ez jónak mondható. Fantasztikus érzés volt felállni a dobogóra a magyar zászlóval!

Nagyon jó négyest alkottunk Farkas Györgyivel – aki ismét 6000 pont felett csinált, Krizsán  Xénivel és Kresz  Magdival.  ők hárman egyéni csúcsot is értek el. Az edzők és Bálint is mindent megtettek a csapatért. Nekem, ugró atlétának egy különleges, néha "fájdalmas", de ugyanakkor csodálatos kirándulás volt ez a hétpróba.”  Babos Rita írása  

Eredmények

foto: Igaz B, Lengyák Gy.