Döntős helyezések szombaton
A csapatvezetők a versenyzők teljesítményeiről / Eredmények
„Shenzhenben a szombati napon sem maradtunk izgalmak nélkül, de érem nélkül sajnos igen – értékelte az utolsó előtti napot Szalma László és dr.Vágó Béla.
- Történt ugyanis, hogy Bánhidi Bence két belépett ugrást produkált (igaz, minimális 1-2 cm-es mértékben), harmadikra pedig az elugró gerenda elejét épen hogy „megcsípve”, 753 cm-nél ért talajt. Nagyon balszerencsés volt, hiszen előző két érvénytelen ugrása a 12-es döntőhöz elég lehetett volna / 763 cm kellett.
A nemzetközi tapasztalat hiánya látszott még versenyzésén, de állapota a hét eleji gyomorrontást is beszámítva megfelelő volt a döntőbe kerüléshez. A délelőtti selejtezőn (tippeltük) 6-8 ezer ember volt kint. Csak a távol selejtezője zajlott. Alig tudtunk odaülni a deszka magasságába. Délután gyakorlatilag a protokoll helyeket kivéve, telt ház volt!
Baji Balázs az elődöntőből, futamában másodikként jutott tovább 13,64 mp-es kiváló eredménnyel (enyhe ellenszél volt). Futamát 13,62 mp-el nyerték, a harmadik helyezett is csak egy századdal futott rosszabbat Balázsnál. A három előfutamból összességében a negyedik legjobb idővel kvalifikálta magát a döntőbe.
A verseny egyik érdekes mozzanata az volt, hogy az első futamban kiugrás miatt az angol gátast kizárták, mégis, óvás útján bekerült kilencediknek a döntőbe. Megkérdőjelezhető mindkét eset: ha tényleg nem ő ugrott ki, miért nem a futhatott többiekkel (mint tudjuk, ma már a technika abban a pillanatban megmutatja). Továbbá, futás nélkül került be – a továbbjutottakhoz képest úgymond frissen - a kevesebb, mint két óra múlva kezdődött döntőbe.
Az elődöntőben a leggyorsabb a 21 éves jamaikai Hansle Parchment volt, aki két méter magas és kiváló adottságokkal rendelkezik. A rajtlista szerint 13,50 mp-es egyéni csúccsal érkezett, melyet három századra egy kiengedett befutás után meg is közelített.
Mi ekkor összenézve bólintottunk, hogy megvan a győztes, már csak a dobogó másik két foka kiadó, melyre csapatunk ugyancsak fiatal és tehetséges gátasának is esélye volt. Tehát nyitott volt két hely a dobogón és ezt mindenki érezte.
A tét sem volt kicsi, hiszen egy ilyen rangos eseményen, ilyen erős mezőnyben a dobogóra állni hatalmas dicsőséget jelent… A döntőben aztán óriási harc dúlt. Balázs talán kissé lassabban kapott lábra, mint a középdöntőben, ezt a hátrányát már nem is sikerült ledolgoznia és 13,71 mp idővel hatodikként ért célba.A versenyt a jamaikai igen nagy egyéni csúccsal nyerte/13,24 mp, három századra megközelítve a bajnoki csúcsot. Balázsnak egyéni csúcsot kellett volna elérnie az éremért, hiszen a második helyezett 13,55 mp-t, míg a harmadik 13,56 mp-es eredményt ért el.
Gátasunk nagyon jól versenyzett, akik jobbat futottak nála, azoknak az egyéni csúcsa is jobb volt, mint az övé. Céltudatos, igen jól motivált, tehetséges atlétát ismerhettünk meg személyében, aki még sok szép eredménnyel örvendeztetheti meg a sportág rajongóit!
Márton Anita végre megvívhatta a döntőt, melyre már nagyon vártunk. Igaz most sem volt minden zökkenőmentes, mert a Call room időt valahogy nagyon „bőre” szabták és az első szólítás már 80 perccel a döntő előtt megtörtént…Anita pedig még éppen csak ekkor akarta elkezdeni a bemelegítést. Kis késéssel, de még sikerült „beverekednie” magát a többiek közé.
Nagyon biztató 16,76 m-es dobással kezdett, tőle csak a két orosz ért el jobb eredményt, így harmadikként kezdhette a következő sorozatot. Másodikra Anita javított ugyan (16,99 m), de a hazaiak üdvöskéje 17,21m-rel leszorította a képzeletbeli dobogóról.
A harmadik sorozatban versenyzőnk 16,86 m-es eredményt produkált, de sajnos a spanyol ellenfél 3 cm-rel jobb eredményt ért el (17,02 m). Erre a mi leányunk negyedikre egy 17,01 m-rel válaszolt, de a német versenyző 17,39 m-es dobása miatt már csak a hatodik helyen várhatta a további két dobását.
Az ötödik sorozatban tudta tartani a helyet, de sajnos az utolsó sorozatban – enyhe húzódást is okozva - dobóterpeszbe érkezéskor megcsúszott a lába. Ráadásul az addig mögötte „botladozó” fehérorosz atléta feltámadt és 17,07 m-rel a hetedik helyre szorította versenyzőnket.
Anita igen értékes tehetsége a magyar atlétikának. A mai versenyen bosszantó volt, hogy ha egyszer igazán beletalál a lökésbe, az arasznyi távolságra levő dobogó elérhető lett volna.
Szerencsére van izgulni valónk vasárnap is, hiszen Savanyú Péter „csűrheti” majd a diszkoszt a döntőben. Nyolc közé kerülése egy egyéni csúccsal, vagy ahhoz közeli eredménnyel nagyon jó eredményt jelentene!”
foto: ML, Vágó B, LOC
