Egy középtávfutó élményei az Ifjúsági VB-n  

"Abban a szerencsében volt részem, hogy a magyar válogatott tagjaként július elején részt vehettem a Lille-ben rendezett Ifjúsági Világbajnokságon, 800 méteren. Mivel ez volt az első igazán komoly nemzetközi versenyem a korosztályos válogatott viadalokon túl, meglehetősen nagy izgalommal és érdeklődéssel vártam a megmérettetést.

Rövid idő, tulajdonképpen csupán néhány hét állt rendelkezésre a szintidő teljesítésére – ráadásul a szezon –, úgyhogy az izgalmak már ekkor elkezdődtek.

Végül a határidő előtt egy héttel sikerült megfutnom a „B” szintet (1:56.00 – 1:55.69-et futottam), ami elég nagy megkönnyebbülést hozott az előző hetek gyengébb eredményeihez képest.

A verseny kezdete előtti napon, a délután folyamán átmozgattunk a közeli edzőpályán, majd közelről is megtekintettük a verseny helyszínét. Hát, le voltunk nyűgözve. Egy vadonatúj, kék rekortán borítású stadion szolgált a VB helyszínéül, ami a maga 18 000 férőhelyével egy nagyon jó hangulatú világversenyt vetített előre. Ennyit az előzményekről.

Július 6-án, szerdán szinte én voltam az első magyar versenyző, ugyanis a 800 méter előfutamai már 9:50-kor elkezdődtek (ennek megfelelően nekem már hajnali 5-kor elindult a nap). Rögtön az első futamba kerültem, ráadásul az addigi ifi világranglista vezetőjével, az etióp Mohammed Amannal is együtt futottam. Amikor ezeket a sorokat írom, Amman éppen a felnőtt világbajnokságon a mezőny legfiatalabbjaként, futamgyőztesként, a világcsúcstartó David Rudisha mögött a 2. legjobb idővel jutott a döntőbe.

A bemelegítés elég jól sikerült, az időjárás is ideális volt, de azért elég rendesen izgultam a rajt előtt – de azért nem „pánikoltam” be. Szerintem nem kezdtem bátortalanul, az első 100 méter után mégis a mezőny hátsó felében futottam, de 320 méter környékén igyekeztem teljesen felzárkózni az élbolyhoz. 56,5-57 körüli körrel kezdtem, de a cél előtt 300 méterrel kezdődött el igazán a verseny.

A célegyenes előtt voltak tartalékaim, ezért természetesen igyekeztem mindent beleadni, és a többiekkel viszonylag szorosan, hatodikként érkeztem a célba, 1:54.30-as idővel. Utólag ennek nagyon örülök, és tényleg nagyon értékelem ezt a majd’ másfél másodperces egyéni csúcsot. Azonban hogy őszinte legyek, egy picit csalódott voltam, hiszen az erős mezőny miatt ezzel az eredménnyel nem jutottam tovább a középdöntőbe.

Az előző világbajnokságon ez az eredmény elég lett volna a továbbjutáshoz, most viszont a 800 méter kimondottan az egyik legszínvonalasabb szám volt. A kenyai győztes 1:44.08 perces idővel világcsúcsot futott, de a másik két dobogós is 1:45-ön belül ért célba. Európai futó nem tudott a döntőbe kerülni. Összességében nagy élmény volt a stadionban, és ilyen klasszis mezőnyben futni, biztos nem felejtem el egy jó ideig.

Ezzel számomra véget ért a világbajnokság versenyzői része, és ettől kezdve, mint lelkes néző figyelhettem az eseményeket, és élvezhettem a világbajnokság hangulatát, küzdelmeit. Volt is mit nézni… Ludvig Benjamin/ Ikarus BSE 

A teljes írás  ITT  olvasható