Az isztambuli elődöntő, a rendezés, és a további tervek

„ - Közvetlenül a célba érkezés után nehezen tudtam örülni a végeredménynek, mert egy jobban sikeredett futással szerintem ott lehettem volna a döntőben. De így, kis idő elteltével, ahogy kezdek lehiggadni, már örülök neki. Magával a helyezéssel ki is egyeznék, de az időeredményben érzek hiányosságot.

A selejtezőben még nem tértem igazán magamhoz. A világbajnokság kavalkádja és a korai rajtidőpont miatt kicsit laposra sikeredett a futás, de a szerencse mellém állt és idővel tovább jutottam.

Az elődöntőre nagyon motiváltan érkeztem és sokkal jobban éreztem magam fizikailag is.

Éreztem, hogy reális esélyem lehet a döntőbe jutásra, de azt is tudtam, hogy ehhez legalább az egyéni csúcsomat meg kell fussam. A melegítésem jól sikerült, élveztem a mozgást és jól is mentek a lábaim. A rajtjelzést viszont bármennyire is szerettem volna, nem sikerült elkapnom.

Nem magyarázkodásképp, de szerintem a küzdőtéren nem lehetett jól hallani az elektronikus indítópisztoly hangját -  ellentétben a lelátókról, mivel itt a hangszórókból jött a hang, nem pedig magából a pisztolyból. Ettől függetlenül meg lehetett volna oldani, sajnos nekem nem sikerült.

A beragadt rajt után már csak a görcsös kapaszkodás jellemezte a futásomat és végül így értem el a 6. helyet 7,76 másodperces idővel. A sejtéseink végül be is igazolódtak, mert pont az egyéni csúcsommal egyenlő idővel lehetett tovább jutni a futamomból a döntőbe.

Összességében egy nagyon jó verseny volt és úgy érzem, hogy sokat tanultam és fejlődtem a részvételnek, a két futásnak köszönhetően. Nagyon fontosnak tartom ezeket a világversenyen szerzett tapasztalatokat.

A szervezés jó volt. Érezhető volt, hogy a szakmai és anyagi források bőven megvoltak, de én hiányoltam egy kis leheletnyi igényességet.

Gondolok itt arra, hogy a szálloda mellett lévő edzőpályára egy éppen folyó építkezésen keresztül a sárban, vagy a munkások konténerszállásai mellett kellett átverekednünk magunkat; vagy az indítóhang körüli problémákra,; de voltak bőven furcsa ítéletek kérdéses versenyhelyzetekben.

Ezektől eltekintve nem volt okunk panaszkodni. A szállás kényelmes volt, a pályára történő kijutás szervezetten és kiszámíthatóan működött , egyszóval összességében egy világbajnoksághoz méltó szervezés volt.

Hétfőn érkeztem haza, de nincs idő pihenésre, hisz a szabadtér vészesen közeleg, így már kedden kezdtem is a felkészülést. Először a sérülések elkerülése végett szeretném felmérni gyógytornász segítségével az esetleges hiányosságaimat, de tulajdonképpen ott folytatom, ahol abba hagytam.

A speciális, szinte versenyszerű edzések megmaradnak, viszont a mennyiség nő. Április elején remélhetőleg egy hosszabb edzőtáborozás következik, majd május közepétől a szabadtéri versenyzés.”  Baji Balázs  

Előfutam     .     Elődöntő