Ezüst és bronz atlétikában  /   Vívó sikerek  /  Miért 42 195 m a maraton ?   -  Videók 

Az olimpiák sorrendjében  1908-ban Róma következett volna, de 1904-hez hasonlóan most sem az eredetileg kijelölt város lett a rendező. Ebben az esetben nem a gazdasági szempontok szóltak közbe, hanem a Vezúv.

A tűzhányó 1906-os kitörései és pusztításai megtépázták az olasz államkasszát, s amikor biztossá vált, hogy az olaszok nem tudják felépíteni az olimpiai stadiont, visszaléptek a rendezéstől.

A beugró London volt, az angol főváros másfél év alatt felépíttette a színhelyeket, amelyek a kor technikai színvonalához méltóan fogadták 22 ország 2035 sportolóját.

A londoni játékokat a Szt. Pál katedrálisban celebrált egyházi szertartás vezetett be, ahol állítólag elhangzott a már emlegetett, Coubertin bárónak tulajdonított mondat: Nem a győzelem, a részvétel a fontos!

A magyar küldöttség – ami az addigi legnépesebb volt – a British Museum mellett lakott; a 25 kilométerre levő stadiont földalattival érték el.  Az első héten legnagyobb sikerünk az ünnepélyes megnyitón volt: tetszett a közönségnek búzavirágkék egyenruhánk és a hímzett címerrel díszített szalmakalapunk, bár „úgy egyébként nem ösmertek bennünket”  – ahogy a Sport Világ írta anno.

De a második etapban azután már kezdték „ösmerni” a magyarokat, különösen a vívókat. A Monarchia hadügyminisztériumának mesterkedése miatt ugyan legjobbjaink – a katonatisztek – még most sem vehettek részt a küzdelemben, de a magyar kardforgatók így is fegyverük hegyére tűzték összes ellenfelüket.

Győzött a kardcsapat, és páratlan fölényünk volt az egyéni döntőben: a hat kardozóból öt magyar volt! A „háziversenyt” Fuchs Jenő dr. nyerte, aki ezzel elindította a magyar sport legnagyszerűbb sikersorozatát

Atlétáinktól  sokat várt az akkori közvélemény, végül egy ezüstéremre futotta, pontosabban „ugrotta”, hiszen Somodi István dr. másodikként végzett -  hármas holtversenyben.  188 centiméterrel új országos csúcsot ért el.

Dobóink szintén az érdeklődés középpontjában álltak, joggal, hiszen olyan nevek fémjelezték ezt a versenyszámot, mint a világcsúcstartóként is nyilvántartott Kóczán Mór, vagy a Mudin fivérek, a MAC kitűnőségei. 

A salakos kidobóhelyhez szokott atlétákat az esőtől feláztatott csúszós fűről dobatták, ezért mélyen tudásuk alatt szerepelve, egy hatodik helyet szerezve fejezték be a küzdelmeket. 

Az úgynevezett olimpiai váltófutásban (200-200-400-800 méter) viszont – az eső ellenére – derekasan helytálltunk, és a harmadik helyen értünk célba.

Atlétikában sok, máig emlegetett esemény történt. Pl. amikor a 400 méteres síkfutás négyes döntőjét (ahova három egyesült államokbeli és egy angol jutott be) a zsűri megismételtette. Az egyik tengerentúli, J. C. Carpenter állítólag meglökte a britet, s hiába ért be elsőként a célba, nem ismerték el győztesnek.

A megismételt fináléban a tiltakozó amerikaiak nem álltak rajthoz, így az olimpiák történetében példa nélküli esetként az angol Halswelle egymaga futott a döntőben!

Nagy botránnyal zárult a férfi maratonfutás is, amelynek első befutóját, azaz inkább bevánszorgóját, az ájulás határán levő olasz Dorando Pietrit a rendezők támogatták be a célba. A nyilvánvaló külső segítség ellenére először mégis őt hirdették ki győztesnek, ám később diszkvalifikálták. Persze az olaszok tiltakoztak, mondván senki sem kérte a rendezőket a segítségnyújtásra.

Érdekesség, hogy Londonban alakították ki a maratoni táv végleges hosszát. A 42 km-es távot ugyanis 195 méterrel megtoldották a szervezők, ennyivel vitték ugyanis hátrébb a rajtot, hogy a királyi család a Windsori kastély elől jobban láthassa az eseményt.

A versenyeket 22 sportág: atlétika (27), birkózás (9), evezés (4), gyeplabdázás (1), íjászat (3), jeu de paume (1), kerékpározás (7), korcsolyázás (4), labdarúgás (1), lacrosse (1), lovaspóló (1), motorcsónakázás (3), ökölvívás (5),

rakett (2), rögbi (1), sportlövészet (15), tenisz (6), torna (2), úszás-műugrás (6+2), vitorlázás (4), vívás (4) és vízilabdázás (1), összesen 110 versenyszámában, 22 ország 1999 férfi és 36 női, összesen 2035 versenyzőjének részvételével rendezték meg. A kötélhúzás 1920-ig az atlétika versenyszámai között szerepelt a programban.

Magyarországot  nyolc sportág: atlétika (19), birkózás (4), evezés (2), sportlövészet (1), tenisz (2), torna (1), úszás (5) és vívás (3) összesen 37 versenyszámában 63 férfi versenyző képviselte a IV. Nyári Játékokon.

A londoni olimpia volt az első, amely bebizonyította, a játékoknak igenis van létjogosultságuk, életképesek és valódi társadalmi eseménnyé válnak, ha jó kezekbe kerül a szervezés.   (forrás: mob.hu/mariaorszaga)   

London 1908/mob.hu       .     Videó1/1908       .      Videó2 maraton/1908      .       Videó3/1908

Érmeseink/

Arany: dr. Fuchs Jenő - kard egyéniFöldes Dezső, dr. Fuchs Jenő, dr. Gerde Oszkár, dr. Tóth Péter, Werkner Lajos - kard csapatWeisz Richárd - bírkózás

Ezüst:Halmay Zoltán - úszás - 100 m gyorsMunk József, Zachár Imre, Las-Torres Béla, Halmay Zoltán - 4x200-as úszóváltóSomodi István dr. - magasugrásZulavszky Béla - kard egyéni

Bronz:Simon Pál, Wiesner Frigyes, Nagy József, Bodor Ödön - atlétika - 200-200-400-800 m-es váltófutás