Bokáig érő vízben szerzett olimpiai bronzérmet -  Szerencsére még jól bírom az iramot - válaszolt az érdeklődésre az idén 70. születésnapjához érkező, tizenegyszeres magyar bajnok dobó atléta Kleiberné Kontsek Jolán. - Két unokámat, a 13 éves Laurát és a 11 esztendős Ádámot viszem-hozom, közben még a lányomék cégénél is besegítek. Laurát a Gödöllő határában lévő Monarchia Lovasklubba kell vinnem naponta;  Ádámmal kevesebb a gondom, mivel ő a BVSC-ben vízilabdázik. Így az én zuglói lakásom, Gödöllő, a BVSC uszoda és a lányom rákospalotai irodája között vágtatok napról napra, szigorú menetrend szerint.
- Ugorjunk vissza egy kicsit az időben!

- Az alapításának századik évfordulóját megért, Mester utcai Fáy András Gimnáziumba jártam, ahol kitűnőre érettségiztem. Padtársam volt a televízió első bemondónője, Takács Marika, s osztálytársam volt Petényi Ilona színművésznő is. Újpestre egyébként 1955-ben keveredtem el, ahol először Bényi Károly vett pártfogásába. Mindhárom dobószámmal - súly, diszkosz, gerely - megpróbálkoztam, de az évek múlásával a diszkosz került előtérbe.

- Melyik évben született az első, komolyabb eredménye?

- Amikor 1958-ban Csepelen 42,27-et értem el, ez komoly lökést adott. Két év múlva, a római olimpia évében pedig első magyar diszkoszvetőnőként túldobtam az 50 méteres határt (50.28).

- Ettől kezdve szinte minden évben javult egy métert.

- Szerencsém is volt, hiszen edzőim - Simonyi Gábor, majd Harmati Sándor - irányításával szinte párhuzamosan a nemzetközi élvonallal, folyamatosan fejlődtem. Az 1962-es, belgrádi kontinens bajnokságon 52,82 méteres dobással már a dobogó harmadik fokára állhattam.

- 1963-ban győzött a brazíliai Porto Alegrében megrendezett főiskolai világbajnokságon, majd következett 1964, a tokiói olimpia.

- Bennem volt az első hat hely egyikének lehetősége. Végezhettem volna előbbre is, de az adott körülmények között nem éltem meg nagy csalódásként, hogy csak hatodik lettem. (54,87). 1965-ben viszont 57,86-tal vezettem a világranglistát! Az 1966-os, budapesti Európa-bajnokságon viszont csak negyedik lettem, mert két hónappal előbb vakbélműtéten estem át.

- 1967 ismét jobb éve volt.

- Első lettem a mexikóvárosi előolimpián, 1968-ban pedig 58 méter fölé jutottam. Azután az olimpián úgy zuhogott az eső, hogy szó szerint bokáig érő vízből kellett dobni. A végül megszerzett bronzéremnek is nagyon örülök, s mind a mai napig meg is becsülöm. Versenyzői pályafutásomat 60,18-al fejeztem be.

Sportfórum/Jocha Károly írása alapján