2012.augusztus 10. péntek, 16:30   /  Interjú Pars Krisztiánnal  -   Video

…Érdekes volt nézni a magyar küldöttség negyedik londoni aranyérmét szerző Pars Krisztián arcát a kalapácsvetés döntőjét követő sajtótájékoztatón, az újdonsült olimpiai bajnok ugyanis nem boldognak, inkább fáradtnak és feszültnek tűnt –olvasható az origo.hu honlapon.

"- Az látszódhatott rajtam, hogy hiányérzet van bennem, mert nem sikerült megvalósítanom a 82 métert, amit szerettem volna megdobni. Pedig bennem van, és bízom benne, hogy a következő négy-öt versenyemen ki fog jönni. Az első szempont az volt, hogy a többiek milyen állapotban lesznek, és amikor láttam,

hogy Murofusi és Kozmus, akik mindig biztos pontnak számítottak, rontottak, meglepődtem. De a következő dobásuk után éreztem, hogy nincs bennük a 81 méter, és ezzel lejött rólam a teher" - magyarázta Pars a verseny közbeni és utáni lelkiállapotát.

A magyar kalapácsvetés ötödik olimpiai bajnoka azt is elmondta, nem a dobókörben volt hiányérzete a 80,59 méteres győztes dobás miatt, ez az érzés inkább utólag tört rá.

"- Ha látom, milyen rosszul csináltam a mozgást, akkor marad bennem hiányérzet, hogy miért nem tudtam azt a picit megcsinálni, ami egy jobb eredmény ért volna". Pars jobban szereti, ha egy versenyen az ellenfelek húzzák magukkal, és azt tapasztalta, ha nem tudják túldobni a többiek, akkor ő sem tud nagyot dobni.

Példaként hozta fel a Daegu-i világbajnokság döntőjét, ahol össze kellett kapnia magát, hogy az utolsó dobással még legyen esélye az aranyra, és végül sikerült is a nagy dobás, más kérdés, hogy hét centivel elmaradva így is második lett.

Pars Krisztián a selejtező után az [origo]-nak adott interjúban azt mondta, fura dolgokat tapasztalt, és amikor a döntő után rákérdeztünk, kifejtette, mire gondolt.

"- Kozmus egyszer már bejelentette, hogy visszavonul, aztán mégis visszatért, de év közben csak akkor látom, ha elmegyek hozzá versenyezni. Ez nem tesz jót a sportágnak, a kalapácsvetés már kiszorult az atlétika legjobban honorált sorozatából, a Gyémánt Ligából, és bár van nagyjából hat nagyon jó kalapácsvető, ez mit sem ér, ha egy versenyre csak én megyek el.

A 70 métert dobókra a kutya sem kíváncsi. Ezért könnyebb összerántani egy versenyen a 100 méteres síkfutás mezőnyét, mert ott negyven nagyon jó sprinterből lehet válogatni, közülük könnyű nyolcat megnyerni. Bízom benne, hogy a Gyulai István-emlékverseny jól sikerül majd, ott felszabadultan fogok versenyezni, és szeretnék nagyot dobni".

Pars az idei EB-győzelmével állt először a dobogó legfelső fokán felnőtt világversenyen, de azt mondja, a lélektani gát már korábban átszakadt, először még 2010-ben, a barcelonai Eb-n, amikor sérülten versenyezve lett harmadik.

A tavalyi VB-ezüst után kezdett el benne realizálódni, hogy mit kell csinálnia, hogy nagy versenyek is jól, még jobban sikerüljenek. Azt tudta, hogy az olimpián nehéz lesz kihoznia magából, mivel hatalmas nyomást tesz az emberre a tudat, hogy esélyesként kell versenyeznie a legnagyobb sporteseményen.

"- Az Olimpiai Stadionban olyan atmoszférát teremt az a 80 ezer ember, amit kevesen éreznek meg, nekem ezzel egy, másfél órán keresztül együtt kell élnem. Meg kell szokni ezt a helyzetet évről évre, bele kell tanulni, hogy az ember ennyi ember előtt versenyez, ráadásul nem két percig, mint a nyolcszázas futók.

Egy kalapácsvető 28 és 36 éves kora között van a topon, nekem 30 évesen összejött az olimpiai arany, ami fantasztikus dolog. Kezdem lassan megérezni az ízét, nagyon jó " - mosolygott Pars...

  Az origo.hu-n  megjelent írás teljes terjedelmében  ITT  olvasható.       Videó