Rózsavölgyi Istvánt köszöntötte a magyar sport

„- A titok az akaraterő. Az eredményhez munka kell. Akarni kell, akarni kell futni. És feltétlen bizalom kell az edzőben, anélkül nem megy. A jó edző tudja, hogy mit kell csinálni, és amit kíván, azt meg kell csinálni. Nem azt nézni, hogy menyi kilométert, milyen erősen. Én az akaratomat tetem mellé. Meg akarom csinálni. Jobb akarok lenni a másiknál.”- így foglalta össze röviden sikereinek titkát az a kiváló magyar sportember, akinek köszöntésére sok barát, régi és mai versenyző, tisztelő és sok tatai fiatal gyűlt össze hétfőn délután az Olimpiai Edzőtábor atlétikai pályáján. Az alkalom ünnepi volt. Ünnepi, mert a megjelentek az egyik legsikeresebb magyar futó nyolcvanadik születésnapját köszöntötték. És ünnepi, mert ezen a napon a magyar sport  legendás műhelyében Rózsavölgyi Istvánról nevezték el az atlétikai pályát. 

Megható és felemelő pillanatok voltak. A Himnusz elhangzása után az öttusázók nevében az olimpiai bajnok tanítvány dr. Móna István a kedves emlékeket felidézve kezdte a gratulációk sorát. Michl József polgármester Tata köszönetét és tiszteletét tolmácsolta. A Magyar Atlétikai Szövetség nevében dr. Schulek Ágoston üdvözölte a kiváló atlétát és embert, felidézve a sportágban elért kiemelkedő eredményeit.

 A szövetség elnöke az ünnepelt tiszteletére kiírt 1500 méteres futóversenyre is utalva átnyújtotta Rózsavölgyi Istvánnak a pályafutását méltóan szimbolizáló egyes rajtszámot. Az ünnepségen megjelent Török Ottó szakállamtitkár, Molnár Zoltán MOB főtitkár és még sok vezető sportszakember, de tiszteletüket tették a régi sporttársak is: Földi Imre, Kiss Antal, Kulcsár Gergely, Monspart Sarolta és még több sportág kiválóságai.

A rendező tataiak igazán kitettek magukért.  Az egymást követő  futamokban szinte a város „apraja-nagyja”, azaz a helyi iskolások nagy része teljesítette az ünnepelt legkedveltebb távját. A tiszteletverseny végén, a régi tanítványok és a futást szerető felnőttek után a legjobb mai versenyzők következtek. Csillag Balázs, Minczér Albert, Takács Dávid , Szemeti Péter, Kazi Tamás és társaik egy tempós 1500 méterrel tisztelegtek a nagy előd előtt.

A méretes születésnapi torta felszeletelése előtt adta át a szövetség elnöke a MASZ emlékplakettjét Rózsavölgyi Istvánnak . A jeles nap adta alkalmat és a sok emlékezetes eredmény bölcsőjét, a tatai helyszínt kihasználva dr.Schulek  Ágoston köszöntötte a magyar atlétika másik jelen levő nagy egyéniségét is, a néhány nappal ezelőtt 75. születésnapját ünneplő, háromszoros olimpiai dobogós Kulcsár Gergelyt. A versenyt követő kis ünnepségen, a közvetlen beszélgetések keretében sokan köszöntötték az ünnepeltet.

„Nagyon örülök, igazán meghatott vagyok. Egyáltalán nem számítottam erre a megtiszteltetésre" – mondta a Tatán élő Rózsavölgyi István, aki egyéniben elért rekordjai mellett meghatározó embere volt a világcsúcsokat sorozatban javító 4x1500 méteres váltónak: a Mikes, Tábori, Rózsavölgyi, Iharos négyesnek. A kiváló atléta pályafutása csúcsát 1960-ban Rómában, 31 évesen érte el, amikor az 1500 méter döntőjét követően felállhatott a dobogó harmadik fokára.

"Edzőnk, Iglói Náci bácsi méltán volt világhírű. Az északi országokban szerzett tapasztalatait eredményesen hasznosította. Nem futottunk sokat, azt azonban annál intenzívebben! Volt olyan edzés, amikor a végén tizenötször 60 méter jelentette a desszertet."Rózsavölgyi István hét világcsúcsot futott. A legemlékezetesebb rekordot 1956. augusztus 8-án, éppen a tatai edzőtáborban érte el: 3:40.6 perccel győzött 1500-on. Ekkor  Iharos Sándor világcsúcsát javította meg. Többször eljutott Amerikába – ez akkor nagy szó volt – fedett pályán,  fapadlón versenyzett. Nem egy esetben  15 ezer néző előtt futhatott: egy-egy karóra volt a kiemelt díjazás. 

"- Tatán élek, edzősködtem is itt egy jó darabig. Szerencsére még megvannak a kulcsaim az edzőtáborhoz, így a kapun  át egyenesen mindíg lejutok pecázni a Cseke tóhoz" – búcsúzott a szép délután végén az ünnepelt.

Rózsavölgyi István 1929. március 30.-án született Budapesten. Kiemelkedő tehetsége egy hadseregbajnokságon tűnt fel. 1952-től tíz éven át volt a Budapesti Honvéd futója. Sikeres pályafutását Iglói Mihály edzői munkája határozta meg. 1956 és 1960 között megszakítás nélkül ötször nyerte meg az 1500 méteres magyar bajnokságot, de győzött 800 méteren és mezei bajnokságon is. Pályafutása során egyéniben és váltóban hét világcsúcsot és nyolc Európa csúcsot állított fel. Harmincötszörös válogatott, EB negyedik (1958). Legnagyobb sikerét 1960-ban, a római olimpián érte el, amikor 1500 méteren bronzérmet szerzett. Több nemzetközi bajnokság dobogósa volt  (USA fedett, Brit játékok). 1962-től az öttusa válogatott edzéseit vezette, 1963 és 1984 között a Honvéd atlétikai szakosztályában dolgozott. Közben 1975-ben honvéd alezredesként nyugállományba vonult. Ettől az évtől kezdve tíz évet töltött az öttusa válogatottnál, majd 1984-től 1990-ig a Tatai Edzőtáborban a sportszakmai vezető munkakört töltötte be. 1991-től a Magyar Máltai Szeretetszolgálat társadalmi aktívájaként ebédet hordott ki Tatán.   1999-ben Török Ferenc Pergamen címmel könyvben írta meg életrajzát.