Jobbágy Károly

                                                                            Ti boldog bajnokok

                                                                               Ti boldog bajnokok                                                                         futók, ugrók, diszkoszvetők,                                                                         gyorslábú, híres futballisták,                                                                              irigyellek benneteket                                                                         a lemérhető eredményért,                                                                    melyet nem lehet kétségbevonni.                                                                           Mert ki elsőként tépte el                                                                         ziháló mellel a célszalagot,                                                                          ki legmagasabbra repült                                                                      s nem verte le a lenge lécet,                                                                 ki legmesszebbre dobta a korongot,                                                                     ki legtöbb gólt lőtt…azé a babér.

                                                                      Milliók látják, nézik, ellenőrzik.                                                            Nincsen kétség. A bíró bárhogy prüszköl:                                                            …hogy „nem állhatom”…”csúnyán fut”…                                                                                mit se számít!                                                                Stílus, hit, bőrszin, múlt…mindegy!                                                                                   Most mégis                                                                  ő az első, őt ünnepli a himnusz,                                                                 őt ölelik, csókolják lent a pályán                                                                     és emlegetik vacsora után.                                                                                Nehéz nekem.                                                                           Én is futok körben.                                                                Azt hiszem néha, a szívem kiugrik.                                                             De gyönyörű is a száguldás barátom!                                                                   A lelátóról sokan integetnek:                                                                                    Jól van!                                                                                  Elől vagy!                                                                               Csak tovább!                                                                                 Szorítsad!                                                                     - Éljen a bajnok – zúgják.                                                                               Már örülnék,                                                            de akkor hallom, hogy mások így szólnak:                                                               „Hogy erőlködik szegény, de hiába.                                                                          Megelőzték sokan…”                                                                       - Te, hagyd már abba!                                                                      kiált valaki jóindulatúan.                                                          S nem is tudom már, mi van? És mi fűthet?                                                                             Kinek higgyek?                                                                       Hisz, akit ők dicsérnek                                                              mögöttem van./Hallom fújtatását./                                                          Ki mondja meg, hogy mit is kéne tenni?                                                    Nem bírom már soká - Nem a futást! Azt bírnám -                                                             ezt a kétséget, bizonytalanságot…                                                                       - hogy van értelme?                                                                        S nem lenne-e jobb                                                               a nézőtéren - akárcsak a többi -                                                                üldögélni és perecet rágcsálni,                                                                üvölteni a divatban levőknek,                                           a fényképükre aláírást kérni,s ócsárolni a lemaradtakat.

                                                                                Nehéz…                                                              De tovább! Vigyél izgatott szív,                                                         Ziháló mell, hajszoltan körbe, körbe…                                                                  E cél-nélküli örök salakon.