Beszélgetés az olimpiai szintet elért Srp Miklóssal / 50 km gyaloglás

A tervezésről- A szinteket csak április 15-én tudtuk meg, így a felkészülésem során és az első versenyen sem tudtuk, mivel is lehetne kijutni az Olimpiára. Előzetesen azzal a trenddel számolhattunk, hogy az Olimpiát megelőző VB szintek voltak a későbbi ötkarikás szintek is, ami most 4:03 h lett. Az első versenyem azonban a hivatalos szintidő megjelenése előtt volt, március 21-én Dudincén.

Előzetesen nem vártunk edzőmmel, dr.Urbán Ákossal ilyen jó időt, leginkább a 4:06 körülit céloztuk meg, ami már U23-as legjobb eredmény is lett volna. A versenyen végig nagyon jól ott tudtam lenni fejben és éreztem, hogy egy remek eredményt tudok elérni, mivel a felkészülésem és az adott formám is ezt mutatta/4;01:44 h upcs

A felkészülésről- A felkészülésem kicsit eltért az eddigiektől. Sok összetartáson vettünk részt, ahol különböző helyeken 3-4 napot töltöttem együtt a válogatott többi tagjával. Ezen kívül a heti km. számom is megugrott, heti kétszer gyalogoltam hosszabb távot, felmentünk egészen 40 km-ig. Ez a 40 km-es edzés adott egy nagyon jó okot arra, hogy reménykedhettünk, majd az OB-n összejöhet valami nagyobb eredmény.

A felkészülés zökkenőmentesnek mondható, egy apróbb, párnapos  kihagyást leszámítva, minden lényeges edzésmunkát sikerült megcsinálnom és így megfelelő állapotba jutnom a versenyidényre.

Az edzésmunkám kicsit nehezítettnek mondható, ugyanis idén végzek az egyetemi képzésemmel, így a felkészülés során volt egy szigorlati vizsgám, megkezdtem a terepgyakorlatomat és a szakdolgozatomat is meg kellett írnom március elejére. Azonban jól össze tudtam egyeztetni a gyaloglást a tanulmányaimmal, így még büszkébb vagyok az elért teljesítményemre.

Az idei feladatokról- Az idén még lesz néhány Szuper Liga verseny, ahol szeretnék minél előrébb, a legjobb háromban végezni, valamint szeretnék még egy-két egyéni csúcsot is elérni. A legfontosabb azonban az idei U23-as EB, ami Tallinban lesz. Ebben az évben a megrendezésre kerülő 20 km-en elég erős mezőny gyűlt össze a korosztályomban, de úgy gondolom, reális lehet a legjobb tizenkettőbe kerülnöm, aminek nagyon örülnék. A sporton kívül, szeretném, ha nyáron az államvizsgám jól sikerülne és az EB-re már úgy tudnék kiutazni, hogy abszolváltam.

Az olimpiai részvételről- Egy nagyon régi és igen nagy álmom válik valóra ezzel. Az egész világ követi az eseményt és csak 10 000 sportoló vesz majd rajta részt, én meg közöttük vagyok. Emellett büszkeséggel tölt el, hogy a rangos megméretetésen képviselhetem hazámat. Ezen felül, úgy gondolom, nem kis dolog, hogy 22 évesen egy ilyen versenyszámban, mint az 50 km-es gyaloglás tudtam elérni a szintet, egyetem mellett, nappali képzésen.

Az Olimpiáig...- Még komolyabb munka vár majd rám a következő alapozáson, de ez egyáltalán nem zavar. Sőt! Inkább motivál arra, hogy még keményebb legyek a felkészülés alatt és még többet tudjak majd edzeni. Ezen kívül a versenyeken szeretnék minél jobban szerepelni és megmutatni, nem véletlen volt ez az eredmény.

A jövő év végén elégedett lehetek, ha az olimpián méltóan tudnám képviselni a hazámat. Időeredményt és helyezést nem igen tudok belőni, szerintem, ha a középmezőnyben végeznék, egy újabb egyéni csúccsal, az lenne a legideálisabb.

Az eddigi pályafutásról- 2007-ben kezdtem atletizálni. Első klubom a Pécs Futó Klub volt, ahol legelőször Gellai Jenő foglalkozott velem, de hamarosan édesapám, Srp Gyula, lett az edzőm és vele készültem fel a versenyekre. Legelső komolyabb eredményem az volt, amikor 2010-ben kijutottam az Ifjúsági Olimpiai Selejtezőre, a döntőbe azonban nem sikerült bejutnom, az kicsit fájó volt. 2011-ben megkezdtem tanulmányaimat az ELTE- Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai karán, így klubot és edzőt is váltottam.

Az új klubom a Budapesti Honvéd SE lett, edzőm pedig dr. Urbán Ákos, akinek nagyon sokat köszönhetek. 2011-ben a Gyalogló EK-n a junior csapattal elért 8. helyezés még kiemelkedőnek mondható, valamint a 2012-es Gyalogló VK, ahol a junior csapattal 12-ek lettünk. Ezen kívül fontos megemlíteni, hogy családomnak nagyon sokat köszönhetek, akik végig ott voltak mellettem, és támogattak, amiben csak tudtak és mai napig is nagyon sokat segítenek, különösen édesapám, aki a versenyeken frissíteni is szokott. (srpm/ml)   

Srp Miklós/ All-Athletics.com      .     Srp Miklós/ iaaf.org

foto: ML