Beszélgetés az olimpiai szintes Gyurkó Fannival / Maraton

- A tavalyi idény terveiben hogyan szerepelt az olimpiai szint teljesítése?

- Októberben, a Frankfurt maratonon szerettem volna olimpiai szintet futni. Jól ment a felkészülés, és a tavaszi 2 óra 43 perces London maraton után magabiztosan futhattam volna, de 2 nappal a verseny előtt megbetegedtem, ezért le kellett mondanom a versenyzésről. Így a szintteljesítés lehetősége eltolódott, ami elég nagy csalódást okozott. Gondoltam arra, hogy ha felépülök a betegségből futok még egy maratont az év vége előtt, de mivel Skóciában élek, innen nem lett volna egyszerű elutazni pl.: az olaszországi maratonokra.

Másrészt a szint teljesítése magában nem elég az olimpiai induláshoz, úgyhogy a minél jobb kvalifikációs idő reményében elhatároztam, hogy inkább végigcsinálom az itteni mezei futó szezont és az április végi London maratonra összpontosítok. Amikor értesültem a szintmódosításról, először meglepődtem, másodszor arra gondoltam, hogy ezzel számomra semmi nem változik, hisz jelen pillanatban csak a negyedik legjobb időm van a szintteljesítők között/2;43:17 h.  Ennek ellenére egy kis lépéssel közelebb érzem magam a célhoz, ami még jobban motivál.  

- A felkészülésről, az idei versenyekről…

- Ahogy említettem a London maraton a nagy tavaszi célverseny. Erre felkészülésként a téli hónapokban mezei versenyeken indulok. A szezon zárása a skót mezei OB, ami az egyik célversenyem. Március, április környélén szeretnék futni két félmaratont és ezen kívül még lesz egy-két rövidebb utcai futó és pálya verseny, de ezeket csak edzőversenynek tekintem.

Edzőm Jenkei András. Mivel Skóciában élek, így nem vagyunk napi kapcsoltban, de fontos számomra a véleménye és hogy egyetértsünk a felkészüléssel, célversenyekkel kapcsolatban. Nagyra értékelem a tanácsait az edzéseket illetően, mert hajlamos vagyok túl sokat csinálni, vagy különböző versenyekre, távokra koncentrálni.  Férjem, Graham is nagyban segíti a felkészülésem, gyakran figyelmeztet arra, hogy ne csak a kilométereket hajszoljam, hanem, figyeljek oda a nyújtásra, erősítésre és hogy néha csináljak alternatív edzéseket is.

- Az olimpiai részvételről….

- Nincsenek illúzióim Rióval kapcsolatban, tudom, hogy milyen időkre képes az élmezőny és ahhoz képest hol van egy 2:42-es vagy akár 2:38-as maratoni idő.  Ennek ellenére hatalmas élmény és megtiszteltetés lenne számomra, ha rajthoz állhatnék az olimpiai maratonon. Hosszabb távon szeretnék minél jobb időt elérni a maratoni távon. Élvezem a kemény edzéseket, szeretem gyűjteni a kilométereket, ha nem lenne előttem az olimpia lehetősége, akkor is motiválna az, hogy kihozzam magamból a maximumot és megtudjam, hogy mire vagyok képes.

- A 2016-os év feladatairól…

- Számomra a legfontosabb, hogy egészséges és sérülésmentes maradjak.  140-160 km-es heteket edzek és emellett PhD kutató vagyok a glasgowi egyetem Társadalom Tudományi Karán, ezért fontos hogy megtaláljam az egyensúlyt az edzések az egyetemi munka között.  Az edzéseknél a hangsúly a minőségi munkán lesz, a mennyiség megtartása mellett. Próbálok arra a gondolni, hogy a cél az, hogy minél jobb időt fussak Londonban nem az, hogy kijussak az olimpiára. Ha ott ki tudom hozni magamból a maximumot, akkor elégedett leszek,  és ha az egy olimpiai helyet jelent, az csak plusz.

  - Az eddigi pályafutásról…

- 18 évesen kezdtem el komolyabban edzeni. U23-ban volt egy-két jobb eredményem, pl.: megfutottam 10 000m-en a korcsoportos EB szintet, és megnyertem az U23-as Félmaraton OB-t. 2007-ben egy csontdaganatot találtak a sípcsontomban, amit meg kellett műteni.  Két évbe telt mire teljesen rendbe jöttem, és megint igazi edzésmunkát tudtam végezni. 2010-ben futottam az első maratonomat, Frankfurtban, 2;45-ös idővel értem célba.

Számomra azok a versenyek emlékezetesek, amikor egy bátor versenyzés a táv elejétől meghozza a gyümölcsét. Ilyen volt, amikor 2013-ban negyedik lettem a svéd félmaratoni OB-n és a tavalyi London maraton is hasonló élmény volt. Akkor a tél közepén két hónapot sérült voltam és órákat töltöttem alternatív edzéssel, így nem voltam benne biztos, hogyan fog menni a versenyzés. De bátran kezdtem, és igaz, hogy a táv második fele lassabb lett, de ennek ellenére azt éreztem, hogy nem csak lefutottam a távot, hanem versenyeztem a táv elejétől a végéig. (gyf/ml)

foto: ML