Az olimpiai bronzérmes súlylökő, Márton Anita  bízik abban, hogy az elmúlt egy-két év sikerei még csak a kezdetet jelentik, és az új olimpiai ciklusban tovább tud javítani eredményein. Az InfoRádió Ötkarika című magazinműsorában arról is mesélt a Békéscsaba versenyzője, hogy miért forgott veszélyben a bronzérme. A MOL Tehetségtámogató Program  klasszisa beszélt a riói körülményekről, és kitért arra is, milyen célokat tűzött ki magának a jövőre nézve.

- Hogyan emlékszik vissza Rio de Janeiróra?

- Nagyon sokan panaszkodtak a szállásra és az étkezésre, de nem volt vészes. Én mindenképp pozitívan értékelem. Az edzéslehetőség nagyon jó volt. Egy felújított, vadonatúj pályán versenyeztünk, így minden rendben ment.

- Bronzérmet nyert a riói olimpián. Hogyan élte meg a versenyt?

- Izgalmas volt, mert nagyon sokáig a negyedik helyen álltam, azonos eredménnyel a harmadikkal, illetve a legvégén a másodikkal azonos eredménnyel voltam harmadik. Idegőrlő, embert próbáló verseny volt, de a sport erről szól. Előzetesen pontszerző helyen szerettem volna végezni, persze a szívem mélyén reméltem, hogy éremmel jöhetek haza.

- Mikor érezte azt a versenynap alatt, hogy elérhető közelségbe került az olimpiai érem?

- Először a selejtező után, hiszen több selejtező eredménye alapján is lehetett arra következtetni, hogy ki milyen állapotban lehet. Aztán talán a döntő közepén, tehát a harmadik lökés után, amikor viszonylag stabilan a harmadik helyen álltam. A verseny ettől függetlenül roppant izgalmas volt, mert a kínai lány még utánam lökött, akinek 20 méter fölötti eredménye is van. Gyakorlatilag az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy sikerül-e megtartanom a bronzérmet.

- Elégedett a bronzéremmel?

- Teljes mértékben. Pontszerző helyet szerettem volna végezni: egy új országos és egyéni csúcs lökése volt a cél, amely végül sikerült. A bronzérem már csak hab a tortán.

- Mennyire sikerült az akklimatizálódás Rióban?

- Nagyon könnyen, mert az idei sok verseny miatt rutinos akklimatizálóként mentem ki. Gyakorlatilag a harmadik, vagy negyedik napra teljesen átálltam. Onnantól kezdve nem volt probléma.

- Az olimpia után is versenyről versenyre járt. Volt ideje végiggondolni, hogy mi történt az augusztusi olimpián?

- Rengeteget utazom, de volt időm. Az olimpia után még hat versenyem volt hátra, de mára feldolgoztam, és valóban elhittem, hogy sikerült elhoznom a bronzérmet.

- Az edzőjével kielemezték a döntőbeli dobását?

- Beszéltünk róla, videón többször is megnéztük. Megvitattuk, hogy milyen lehetőségek vannak a jövőre nézve, de majd csak októberben vagy novemberben kezdjük el az új alapozó időszakot, összeülünk és megbeszéljük, hogyan tovább.

- Ebben az erőltetett menetben, amikor verseny verseny hátán van, mennyire érzi a szurkolók szeretetét?

  - Nagyon! Az olimpia után nagyon sokan írtak gratuláló üzeneteket, nem csak az ismerősök, hanem ismeretlenek is. Mindig úton vagyok, így az otthonom és a reptér között úton-útfélen találkozom emberekkel, akik megismernek, odajönnek és gratulálnak. Jól esik, hogy ennyi embert érdekelt a riói szereplésem.

- Az elmúlt két-három évben igen nagy ívű fejlődésen ment keresztül. Mostanra ért be a sok munka?

- Sokkal tapasztaltabb versenyző vagyok, mint négy évvel ezelőtt Londonban. Rengeteget segített a sportpszichológussal való együttműködés, illetve az edzőmmel kitapasztaltuk, hogy milyen mennyiségű és minőségű munkát kell elvégezni ahhoz, hogy idejében tudjam a legjobb formámat hozni. Az előző években is voltak jó eredményeim, viszont a megfelelő formaidőzítés nem sokszor sikerült. Két-három éve ugyanazzal az edzésmódszerrel dolgozunk, s úgy tűnik, sikerült kiküszöbölnünk a hibákat.

  - Említette, hogy sportpszichológussal is dolgozik. Miért tartja fontosnak a pszichés, illetve a mentális felkészülést?

- Extra stressz van rajtunk – nem csak az olimpia, de akár az Európa-bajnokság vagy a világbajnokság alatt is. Egy adott versenyre egész év alatt készülünk, gyakorlatilag csak az a verseny számít. Ott kell megmutatnunk, hogy mit tudunk valójában. Ez pedig pszichés terhet tesz a sportolóra, amelyet ha nem tud megfelelően kezelni, az a teljesítménye visszaesését eredményezheti. Mentális technika segítségével tudom a stresszhelyzetet kezelni. Ez sokat segített abban, hogy a maximumot nyújthassam a versenyeken.

- Nem csak a súlylökésben, hanem a diszkoszvetésben is megcsillogtatta tudását a budapesti Atlétikai Szuper Liga döntőjében, ahol 60,94 métert dobva az egyéni csúcsát is beállította.

- Nem igazán szoktam diszkoszt vetni, bár fiatal koromban párhuzamosan csináltam a súlylökéssel. 23 éves korom óta kifejezetten a súlylökésre készülök. Fordulásos technikával lökök, ez eléggé hasonló a diszkoszvetéshez, csak gyakorlatilag egy nagyobb körből kell a diszkoszt vetni. Maga a pálya is szélesebb. Alapvetően hasonló, ennek tudható be, hogy  – magyar viszonylatban – elég jó eredményeim vannak diszkoszvetésben is.

- Hogyan tud a világ elitjében maradni úgy, hogy Magyarországon nincs nagy riválisa?

- Van még fejlődési lehetőségem. Ezen a szinten nagyon sok kis apróságból tevődik össze maga a sportkarrier. Mind technikailag, mind erőben, mind pszichésen van lehetőségem a további fejlődésre. Erre jön az orvosi háttér és a táplálkozás. Most vagyok a legjobb korban, a 27–31 év közti évek a legsikeresebbek a dobók számára. Most kezdődik a csúcsforma a sportágamban.

- Mennyire következik ebből az, hogy a 2020-as tokiói olimpián már az aranyérem megszerzése lesz a cél?

- Nagyon remélem, hogy ha ezt a négy évet sérülésmentesen, jól sikerül végig csinálnom, úgy akár a riói bronznál fényesebb éremmel jöhetek haza Tokióból. Ez persze sok mindentől függ: a mezőnytől, a profi felkészüléstől, de az edzőmmel azon leszünk, hogy ez sikerüljön. (molcsapat.hu)