Villámcsapásként a világ legjobbjává

Usain Bolt

Usain Bolt öröksége több, mint világrekordok és aranyérmek tömkelege. Minden idők egyik legnagyobb formátumú sportolójának pályafutása sokkal többet adott az embereknek, mint néhány számot: egyéniségével vidámságot hozott egy szürke világba, tíz másodpercre elfeledtetve az emberekkel azok minden problémáját. Portré, 2. rész.

A „Lightning Bolt" becenevét még Kingstonban kapta és folyamatos fejlődésével rá is szolgált, hogy a villámhoz hasonlítsák. 2005-ben ő lett minden idők legfiatalabb döntőse 200 méteren, ahol végül a távot sérülten végigfutva a nyolcadik helyen zárt. A vb-címet bizonyos Justin Gatlin nyerte, akivel később még komoly párharcai voltak, de alig 18 évesen és 355 naposan még nem hozzá kellett mérnie magát.

Ekkorra már túl volt a bemutatkozásán a nyári olimpián is. Athénban átélhette azt a semmihez sem fogható légkört és nyomást, ami a sportolókra nehezedik egy-egy ötkarikás játékokon. Egy évvel a 2008-as pekingi olimpia előtt pedig megszerezte első (ezüst)érmeit felnőtt világbajnokságokon. Tyson Gay és az amerikai staféta ekkor még a jamaikai előtt volt. Nem úgy Pekingben, ahol csak Michael Phelps tudott olyan fényesen csillogni, mint a 21 éves fiatal.

Bolt már a 100 méter világcsúcstartójaként érkezett meg a kínai fővárosba, miután New York Cityben bő két és fél hónappal azelőtt 9.72-t futott.

Az átlagos sprintereknél nagyobb termete miatt egész pályafutása során a rajt volt a gyengéje. Érdemes összehasonlítani mondjuk honfitársával, Asafa Powellel, hogyan építik fel futásaikat. A Bolt előtti utolsó világcsúcstartó sokkal gyorsabban lő ki a rajtból, cserébe Boltnak kevesebb lépésbe telik lefutni az adott távot.

Egy-egy olimpián a legdrágább belépőjegyek a nyitó- és záróünnepségek mellett a 100 méter döntőjének jegyei. Pekingben nem láthatott szoros versenyt a közönség, mégsem haragudott senki Boltra, aki szokás szerint elvitte a show-t: már 85 méternél a mellkasát püfölve, kiengedve 9.69-es világcsúccsal győzött.

Négy nappal később 200 méteren 19.30-cal sokkolta a világot. És ha Nesta Carter doppingügye miatt utólag nem vették volna el a 4*100 méteres aranyérmet Jamaikától, akkor mindhárom szám döntőjében világrekorddal diadalmaskodott volna.

A 2009-es világbajnokságon, Berlinben nem volt kérdés, hogy tovább javítja saját rekordjait. 9.58-nál állt meg a számláló. Az ezüstérmes Tyson Gay 9.69-cel minden idők második leggyorsabb emberévé vált. Bosszankodott ugyan az amerikai, de Boltot aznap nem lehetett megverni. Ahogyan 200 méteren sem, 19.19 lett a vége, tíz métert verve a mögötte célba érkező panamai Alonso Edwardra.

Ha 2010-ben nem kezd el sérüléssel bajlódni, és kíséri végig onnantól egész karrierjét évről évre, akkor nem biztos, hogy a berlini rekordoknál nem tudott volna jobbat. Saját bevallása szerint 9.4-re is képes lett volna, de ezt már sajnos soha nem tudjuk meg.

"Az a fajta futó vagyok, aki nagyon megijed az év első versenye előtt. Folyamatosan azon kattogok, hogy vajon még mindig elég gyors vagyok-e? Jól végzem az edzésmunkát, de mindig aggódom, hogy megvan-e a sebességem. Viszont amint eljön a pillanat, megjön az önbizalmam, és egyre magabiztosabbá válok"

 – ahogyan láthatjuk, még a világ leggyorsabb emberét is gyötrik néha kétségek. Ezek a 2011-es világbajnokság előtt nem voltak alaptalanok, ugyanis a dél-koreai versenyre hatalmas riválist kapott.

Yohan Blake volt az egyetlen ember, aki hibára tudta kényszeríteni a pályája csúcsán lévő Boltot. A degui 100 méter döntőjében a honfitársa korábbi kiváló eredményei miatt rajta lévő extra nyomást nem bírta el. Nem bízott magában, és abban, hogy a gyengébb rajtja ellenére utol tudja majd érni Blake-t, így kiugrott. Ez az akkori szabályok között azonnali kizárást vont maga után. Így szedte össze egyetlen vereségét világeseményen 2008 és 2016 között. 14-ből egy. Nem rossz arány...

Blake a 2012-es jamaikai olimpiai válogatón három nap alatt mindkét távon legyőzte őt, így volt miért visszavágni neki Londonban.

Sikerült neki. Amennyire egysíkú volt a pekingi 100 méter, annyira fantasztikus versenyt hozott a londoni. Bolt megvédte címét, 9.63-mal új olimpiai rekordot ért el, és a megsérülő Powellen kívül mindenki tíz másodpercen belül futott.

A 4*100 méteren már egymás oldalán küzdöttek, Nesta Carterrel és Michael Fraterrel kiegészülve 36.84-nél állt meg az óra - London sem maradt világrekord nélkül. Tökéletes váltásokkal ment végig a bot kézről kézre, mind a négyen teljes erőből végig futották a távot, nem biztos, hogy ennél látunk jobb időt az egyik leglátványosabb versenyszámban a jövőben.

Egy évvel később, Moszkvában is összejött a triplázás a világbajnokságon, rekordok nélkül, mégis megközelíthetetlenül.

Az eredeti cikk az Origo Sporton jelent meg, 2020. augusztus 28-án.

Szendrei Zoltán

Back to Top
 
 

Közösségi oldalaink:




© 2024 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.