Velünk élő legendák 7. rész
Mosolyogva érkezik, ahogy pályafutása alatt számtalanszor volt oka az örömre. Három éven át – 1986-ig – folyamatosan nyerte a 400 méteres síkfutás magyar bajnoki címét, majd – némi szünet után – 1993-ban újra, összesen a váltókkal együtt 23 bajnoki aranyat akasztottak a nyakába, 40-szer volt válogatott és 4-szer döntött magyar csúcsot. Klubrekordot tart 4x400-as váltóban, az Újpesti Dózsa színeiben, Bankó Pállal, Takács Istvánnal és Szabó Istvánnal, 3:04.81-es idővel nyertek 1985-ben. Távolban 7.80 felett tudott, de az 1984-es olimpiáról ő is lemaradt. Interjú Menczer Gusztávval.
– Igaz, hogy nem atlétának, hanem kosárlabdázónak indultál?
– Az első sporttagozatos általános iskolába jártam a XI. kerületi Bikszádi utcába, mi voltunk az első évfolyam, egyben a MAFC utánpótlásbázisa. Nagy karriert nem futottam be, de van egy NB I-es meccsem. Talán az akkori Ganz Mávag ellen, az utolsó percekben, 30 pontos előnyünknél álltam be ifiként, mert sérülések miatt nem volt meg a csapat – mondja nevetve.
– Később focizni kezdtél.
– Lenn a téren mindenki labdarúgó akart lenni, és a gyorsaságom miatt a választásoknál hamar elkeltem. Aztán a Gammában jobbszélső lettem, amikor édesapám, aki atléta volt, eljött az egyik meccsre – ahol amúgy gólt is szereztem –, és nem tetszett neki a közeg, javasolta, hogy inkább az atlétika felé induljak el.
– Volt kedved hozzá?
– Nem, én inkább csapatjátékos voltam, de elmentem a Budapesti Honvéd edzésére, betettek távolt ugrani, szeptemberben kezdtem, majd a következő évben az országos bajnokságon az ifik között harmadik lettem távolban és hármasban is. Előbbiben 7.59-es egyéni csúcsom van, sőt 7.87-et is ugrottam, de pár milliméterrel beléptem.
– Aztán a katonaság változtatta meg az életedet.
– A 11 hónapnyi katonaság után Szombathelyre kerültem főiskolára, de akkoriban már válogatott kerettag voltam, és vissza akartam menni a Honvédba, csak pont nem volt hely. Viszont megkeresett a Budapesti Spartacus, mert nekik meg kellett a váltóba egy ember. Le is igazoltak azzal, hogy délelőtt csinálom az ugróedzéseket Czifra Zolival, délután meg a Szpariban a sprinteket. Bagyula Jóskával, Tremmel Lacival elég jó kis 4x100-as váltó állt össze, Farkas Tibi volt az edző.
– OK, de ez még csak 100, hogy lett ebből 400?
– 1983 telén édesapám összebeszélt Farkas Tibivel, hogy elindítanak 400-on az Olimpiai Csarnokban. Nem akartam, mert edzésen 150 méternél nem futottam hosszabb távot, de végül rávettek. Megnyertem az előfutamot, (49.1-es idővel. A szerk.) bekerültem a döntőbe, de majdnem újra kellett éleszteni. Mondtam, hogy nem indulok, de erőszakoskodtak, megdumáltak, és nyertem 48.6-as idővel, gyakorlatilag edzés nélkül. Ezzel válogatott lettem az NDK elleni, a Budapest Sportcsarnokban rendezett viadalon. Ezzel el is dőlt a sorsom. (Ha ezt az időt 2019-ben futja, akkor a magyar ranglistán 9. helyen állna Bánóczy Árpád mögött. A rangsort ebben az évben Huller Dániel vezeti 47-30-cal. A szerk.)
– Később 47.96-os időt is futottál, és te voltál az első magyar, aki 46 másodpercen belül futott 400-on.
– Igen, még abban az évben az új Budapest Sportcsarnokban ennyire javítottam a 400-as időmet, de később már 47 másodperc alatt futottam fedett pályán, és az eredmények láttán Oros Ferenc az Újpesti Dózsába invitált. Egy évet még a Szpariba versenyeztem vissza, de az olimpia után megegyezett a két klub és Növényi Norbival cseréltek el, aki viszont a Budapesti Spartacusba akart visszajönni. 1985-ben az Univerziádén, Kobéban kerültem először 46 másodperc alá.
– 1984-ben – amikor te és a magyar atlétika is – kitűnő állapotban voltatok, azzal vették el mindenkinek a kedvét, hogy bejelentették, Magyarország sem indul az olimpián. Hogy tudtad meg a letaglózó hírt?
– Minden lehetőséget megkaptunk, a Kanári-szigeteken edzőtáboroztunk, jó volt a váltó, én is remek formában voltam. Tatán voltunk éppen, már mindent megkaptunk, táska, szerelés, formaruha, amikor jöttek a hírek, hogy mely országok bojkottálják az ötkarikás játékokat, de arról is hallottunk, hogy mi talán indulunk. Békesi László – a szövetség akkori elnöke – érkezett hozzánk, így össze is hívtak mindenkit a nagyterembe. Azt hittük, hogy most jelenti be, hogy a nagy nyomás ellenére is utazhatunk. Nem ez történt. Sokan összeomlottak. Az az év több szempontból is fájó volt számomra, mert a Göteborg-i fedettpályás Európa-bajnokságot is kihagytuk az olimpiai felkészülés miatt. Abban az évben a harmadik legjobb eredményemmel is érmet nyertem volna.
– Egy pillanat erejéig maradjunk 1984-nél! Hogy milyen állapotban voltatok, arra Japánban lehetett tökéletes választ kapni.
– A szövetség elfogadta a szigetországiak invitálását a meghívásos versenyre, ahol nyolc ország indíthatott sportolót. Ott volt többek között az ázsiai válogatott, az amerikaiak, a szovjetek, az olaszok, a brit válogatott, az NDK-sok, természetesen a japánok és mi is. Az egynapos versenyen 400-at, 4x100-at és 4x400-at is kellett futnom, mert szűkített csapattal utaztunk. 4x100-on megvertük a Carl Lewis fémjelezte amerikai váltót, 4x400-on harmadikok lettünk, 400-on negyedik lettem, de megelőztem Markint, aki 1980-ban olimpiai bajnok volt 400-on és a 4x400-as váltóban, 1983-ban pedig világbajnoki címet szerzett szintén 4x400-on.
– 1996-ban abbahagytad…
– Már korábban be akartam fejezni, de előtte pár évvel adminisztrációs problémák voltak a Dózsánál, így visszamentem a Honvédba. Velük – 34 évesen – megnyertem a 400-at, hoztuk a 4x100-at és a 4x200-at, majd szögre akasztottam a szögest, és idegenvezető lettem. Saját kocsival szállítottam az amerikaiakat, angolokat. Volt olyan hónap, hogy 31 napot dolgoztam, délelőtt, délután.
– Később családot alapítottál, és a gyermekeid közül ketten is sportolnak.
– Négy lányom van, ketten kézilabdáznak a Fradiban, bár a legfiatalabbat szeretném orientálni az atlétika felé, de semmit nem akarok erőltetni. Lili lányomból komoly kézilabdázó válhat, mert minden fizikai adottsága remek ehhez a sporthoz.
– Mennyire figyeled a mai magyar és nemzetközi atlétikát?
– Naprakész vagyok. A nemzetközi szövetségnek több tagországa van, mint az ENSZ-nek így büszkeséggel tölt el, hogy van szabadtéri világbajnoki bronz- és fedettpályás világbajnoki aranyérmesünk. Úgy látom, hogy a magyar atlétika irányával, koncepciójával nincs baj, bár a sportág népszerűsége világszerte változik. A létesítményhelyzeten sok javítanivaló van, például nincs egyetlen állandó 200 méteres futókörrel rendelkező fedett pályánk. A svédeknek több mint 15 van. Sikeres 2023-as budapesti világbajnoksággal elképesztő nagy lendületet kaphat az atlétika hazánkban. Nézzük a vívást, vagy az úszást! A magyar aranyak után ki kellett tenni a megtelt táblát bizonyos klubokban, annyian jelentkeztek. A mostani 16-17 éveseknek elképesztő hajtóerő, hogy négy év múlva Budapesten, hazai közönség előtt mutathatják meg, hogy miért dolgoztak az elmúlt tíz évben. Az 1998-as budapesti Európa-bajnokságon minden nap ott ültem a lelátón, így lesz 2023-ban is.
Menczer Gusztáv 1959. október 15-én született. Szülei nem élnek. Édesapja Menczer Gusztáv atléta, medikus volt, 1945–53 között politikai rab a Gulágon. Édesanyja is ott volt politikai fogoly. Két testvére, négy lánya, három unokája van. A Belügyminisztériumban főtanácsadóként dolgozik.
A sorozat korábbi írásai:
