„Pályafutásom alatt egyszer sem küzdöttem akkorát, mint most Tokióban, ahol sajnos elég sokat hibáztam, ráadásul attól is tartottam, hogy a fájós bokám miatt nem tudom befejezni a versenyt” – ezzel az őszinte mondattal kezdte az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatát Krizsán Xénia, aki 13. helyezettként zárta a tokiói olimpia hétpróba versenyét. Ennél jobbra számított, noha így is három hellyel jobban végzett, mint öt éve Rio de Janeiroban.

Tokiótól 850 kilométerre északra, Hokkaido sziget és megye fővárosában, Sapporoban rendezik az olimpia leghosszabb távú és leginkább időjárás-érzékeny versenyeit, azaz a gyaloglást és a maratont. Mi a gyaloglásban vagyunk érintettek, a női 20 km-es gyaloglásban Kovács Barbara és Madarász Viktória, férfi 50 km-es gyaloglásban pedig Helebrandt Máté és Venyercsán Bence vívta ki az olimpiai részvétel lehetőségét. Az ok, amiért nem Tokióban rendezik ezt a két versenyt, az a remélt jobb idő, de látva az előrejelzéseket a szervezők némi magyarázatra kényszerültek.

Akik közelebbről ismerik „Kanászt”, igazi nevén Halász Bencét, azok aligha lepődnek meg azon, hogy a szombathelyi kalapácsvető nem ünnepi ebédet fogyasztott és pezsgőzött a 24. születésnapján, hanem a tokiói olimpiai falu edzőtermében keményen nekifeszült a súlyoknak és ott 30 tonnát mozgatott meg. Alig néhány órával a döntő előtt, amelyet nélküle rendeztek meg, és amelynek a végén az aranyérmes lengyel Wojciech Nowicki lehetett a legboldogabb.

Rivasz-Tóth Norbert még csak 25 éves, de már a magyar gerelyhajítás korszakos szereplője. Idén 7. éve, hogy folyamatosan magánál tartja a megtisztelő magyar bajnoki címet, amit 2019-ben Dohában, a világbajnokságon egy hatalmas, 83.42 méteres országos csúccsal is megspékelt.