Dornbach Ildikó szakmai igazgató az elmúlt évről, a feladatokról – második rész

masz.hu: -  Folytassuk a hazai helyzettel a beszélgetést- Azt gondolom, senki számára nem mondok újdonságot azzal, hogy hazai szinten jelentős problémákkal állunk szemben. A MASZ nagy nehézségek közepette – hiszen ehhez anyagi segítséget nem kap - még fenntartja és megoldja a sok éve működő bajnoki rendszert, de mögötte már rég nem beszélhetünk versenyrendszerről.

Számomra a versenyrendszer ugyanis azt jelenti, hogy korosztályonként és versenyszámonként folyamatos felkészülési és versenyzési lehetőséget biztosít az országos bajnokságokra.

Évek óta próbálkozunk megszervezni egy regionális rendszert, de többnyire anyagi problémák miatt ez kudarcba fullad. Szűkül a hazai versenyzési lehetőség, de szűkülnek a mezőnyök is.

A 2010-es év drámája a Debrecenben, gyönyörű külsőségek között megrendezett Országos Bajnokság volt. A „maradék életkedv” is elmegy, amikor azt látjuk, hogy az indulásra jogosult és kvalifikált versenyzők tömegével nem jelennek meg AZ Országos Bajnokságon.

Évek óta nem vagyok képes felfogni, hogy vajon miért edzenek versenyzőink októbertől – májusig, 8 hónapon keresztül, hogy utána másfél hónap alatt letudják a versenyszezont és egy augusztus elején rendezett OB-ra már azt mondják, hogy „későn van”.

Érdemes megfigyelni, hogy merre megy a világ, hogy milyen nagymértékben megváltozott a felkészülés struktúrája. A nemzetközi versenynaptár már lehetetlenné teszi a 80-90-es évek klasszikus felkészülési ritmusát.

Már szinte nem beszélhetünk alapozó időszakokról, mert egyre hosszabb a teljesítő képes tudás fenntartásának intervalluma, ennek megfelelően a felnőtt atlétika felkészülési módszerei radikálisan eltolódtak a minőség irányába. Én azt látom, hogy nálunk csak kevesen veszik ezt még tudomásul.

- E tapasztalatok alapján milyen tendenciák láthatók?- A sprint és ugró szakágak felkészülési rendszerét egyértelműen meghatározza már az említett tendencia. A távfutók – akiknek a helyzete európai szinten a világban kritikussá vált – a pálya/utca összhang megteremtése miatt kényszerülnek a szokásokon változtatni, és talán a dobó szakág maradt az egyetlen, ahol a versenyrendszer legkevésbé szól bele a klasszikus felkészülési ritmusba.

Természetesen azon, hogy ezek a tendenciák jók vagy nem jók, lehet vitatkozni, egy tény, a nemzetközi eredmények cseppet sem romlanak, a világ élmezőnye továbbra is erős és sűrű.

- Előttünk az olimpia előtti utolsó év. Mit vár a kapitány 2011-től?- Ez az év nagyon fontos év lesz London szempontjából. És ne felejtsük el azt sem, hogy 2012-ben az Olimpia előtt EB-t is rendeznek, ami extra kihívásnak ígérkezik.

A 2011. egy fedett EB-vel kezdődik, ami ezúttal szélesebb körnek jelent idén motivációt. Szeretném, ha legalább 6-8 versenyzőnk ott lehetne, és közülük 1-2 fő a döntőben is részt vehetne. Látok érem esélyeseket az U23 EB-re, hangsúlyozom, hogy nem csak dobásban.

A legnagyobb kihívás természetesen a VB lesz, ahová 10-14 fős csapatot tudok elképzelni. Meg kell jegyezni, hogy a VB szintjeit jelentősen megemelte a nemzetközi szövetség. 21 versenyszám „A” és 25 versenyszám „B” szinjtén emeltek és mindössze 4 „A” és 2 „B” szintet csökkentettek.

Mint tudjuk „B” szinttel csak egy versenyző indulhat az VB-n, ezzel együtt gondolom, hogy az említett létszám reális lehet. Eredményesség tekintetében pedig szeretnék egy érmet és további 2-4 versenyzőnél látok esélyt a döntőre.

- Az erre való felkészülés hogy történik?- A VB-ig vezető út idén sem lesz könnyű. Mint ismeretes a legfelsőbb szintű sportirányítás jelentős átrendeződésben van és részleteket sajnos még messze nem látunk. Abban biztos vagyok, hogy a kiemelt versenyzőinknek meg fogjuk teremteni a felkészülésükhöz szükséges feltételeket.

A problémák eddig sem itt voltak, hanem a másod-harmad vonalnál, akiket anyagi források hiányában nem tudunk az első vonalhoz felzárkóztatni, hiszen klubszinten ugyan azok a problémák jelentkeznek, mint szövetségi szinten.

Szeretnénk fenntartani a szakági felmérési és edzőtáborozási rendszert, mert a szakágak többségében látni, hogy a versenyzőkre jótékony hatással van az időnkénti változatosság.

A gondot az okozza, hogy a támogatottak köre és a szakágakban mozgathatók száma szintén anyagi nehézségek miatt jelentősen csökken. Sprinter és ugró szakágunkra nem hat pozitívan az a tény, hogy idén március közepén bezár majd a Syma csarnok, de a legjobbaknak ezúttal is meg fogjuk oldani az igényeit.

- Tekintsünk az Olimpiára.- 2010-ben 44 főre módosítottuk az Olimpiai Keretet. Az idei teljesítmény arány kb. 2/3-1/3, ami azt jelenti, hogy 26 versenyző teljesített jól, vagy elvárhatóan és 18-an teljesítettek a vártnál gyengébben.

2011-re ezt a keret létszámot ismét 47 főre növeltük és szakítottunk azzal a szemlélettel, hogy junior vagy fiatalabb versenyzőt nem jelölünk a keretben, mert reális esélye van, hogy a most még fiatal versenyzők közül néhányan 2012-ben kvalifikáljanak. A 47 fő a bizalom jele. A majdani csapat gerincét nyilván látjuk már, fent több ízben említést tettünk róluk.

Az idei VB pedig még több kérdésre fog választ adni. Sajnos a kvalifikációs helyzetről, a szintekről ez idáig nem kaptunk hírt, IAAF-es info szerint már a NOB előtt vannak a szintek. Már tettem említést a sportirányítás átalakításáról és ezzel kapcsolatban a jelenleg homályos foltokra. Ami körvonalazódni látszik, hogy az átalakítások fókuszában az olimpia illetve a közelmúlt nemzetközi eredményesség áll.

Minden területen próbálnak segíteni az olimpiai felkészülésen, de valójában ebből csak azok fognak profitálni, akik fel tudnak már mutatni nemzetközi (EB, VB, Olimpia) eredményt. Vonatkozik ez az anyagi támogatásra, az egészségügyi ellátásra és minden nemű megítélésre.

- A beszélgetés végén mit emelne még ki Dornbach Ildikó szakmai igazgató?- Örömmel tölt el az a megállapítás, hogy 2010-ben nagyságrendeket csökkent a sérülések száma. Tulajdonítom ezt részben annak, hogy a versenyzőkben tudatosodnak bizonyos alternatív regenerációs technikák és talán a terhelési arányok és képzési módszerek is ésszerűsödnek. Ezért külön gratuláció jár mindazoknak, akik lépnek ebbe az irányba.

Annak ellenére, hogy kb. fele annyi pénzt tudunk ma számszerűen a felkészülésre fordítani, mint mondjuk a 80-as évek végén vagy a 90-es évek elején, nemzetközi eredményeink alapvetően nem romlanak.

Ezt pedig azoknak az edzőknek és versenyzőknek az  elismeréséül mondom, akik nem ismerik a lehetetlent, a legreménytelenebb helyzetekben sem adják fel és a rossz körülményekből is ragyogó eredményeket tudnak kihozni.Nagyra értékeljük ezt a szemléletet, büszkék vagyunk a közösségünkre és arra, hogy újra és újra látni azokat, akik előre akarnak menni.

Kívánok mindenkinek erőt, kitartást, kollegialitást, szeretetet a folytatáshoz és sikeres, sérülés mentes új évet! (ML)

A beszélgetés első része

fotó: DSC, ML, mob.hu,Zádor P.