A kilenc versenyzőből álló magyar válogatott kiemelkedő eredményeket ért el a Belfastban megrendezésre került 24 órás Ultrafutó Világbajnokságon.

Egyéniben:

8. Rudolf Tamás - 255,375 km korosztályos 1.helyezett, egyéni csúcs, nemzetközi A szint

9. Csécsei Zoltán - 253,256 km egyéni csúcs, nemzetközi A szint

21. Halama Levente - 244,236 km egyéni csúcs, nemzetközi A szint

75. Zahoran János - 210,304 km korosztályos 2.helyezett

92. Török-Ilyés László 197,981 km

123. Belej-Fekete Bálint 174,190 km

27. Elek Dóra - 215,928 km egyéni csúcs, nemzetközi B szint

48. Vágó Boglárka - 198,709 km

84. Kádár Kitti - 167,321 km

Csapat eredmények

4. férfi csapat 752,867 km    Rudolf T., Csécsei Z., Halama L.

(A férfi élmezőny: 1. JPN 783,159 km  -  2 POL 763,630 km  -  3 USA 755,458 km  -  4 HUN 752,867 km)

15. női csapat 581,958 km    Elek D.,Vágó B., Kádár K.

(1. USA 740,856 km - 2 POL 740,234 km - 3 GER 689,622 km)    

A férfi csapat minden idők legjobb magyar nemzetközi eredményét érte el, amellyel beírta magát a nemzetközi ultrafutás élmezőnyébe.

Nem volt példa még arra, hogy a csapatversenyben számításban vett első három futónk mindegyike „A” szintű eredményt ért volna el, mely eredmények egyéni legjobbak is egyben. Ez a formaidőzítés iskola példája, és azt bizonyítja, hogy az eredményes ultrafutás a fizikai felkészülés mellett tudatos tervezést és mérhetetlen elszántságot is megkíván.

A női csapatból Elek Dóra Zsuzsannát emelem ki, aki a teljes nemzetközi mezőny második legfiatalabb tagjaként óriási egyéni eredményjavítással és példaértékű versenyzéssel mutatta meg, hogy vele igenis számolni kell, és komoly jövő áll előtte. A női csapat másik két tagja – Vágó Bogi és Kádár Kitti – számára ez a verseny nem a terveiknek megfelelően alakult, de mindvégig pályán maradtak és a nehézségek ellenére meg sem fordult a fejükben, hogy ne tartsanak ki az utolsó pillanatig. Mindkét versenyzőt láttuk már nemzetközi mezőnyben versenyezni, és tudjuk róluk, hogy ott akkor a pályán a legtöbbet hozták ki magukból.

Az IAU nemzetközi versenyein van egy nagyon kedves szokás. Annak ellenére, hogy a csapatversenyben csak az adott nemzet három legjobb eredménye számít, az eredményhírdetéskor a teljes csapat felállhat a dobogóra. Belfastban a dobogó képzeletbeli 4. fokára idén a teljes férfi csapat felállhatott volna, hiszen a csapat eredmény nem lett volna ilyen előkelő a csapat másik három tagja nélkül. Török-Ilyés László és Zahorán János az utolsó két órában a saját eredményét feladva minden energiájával azon dolgozott, hogy az első három helyezettünket a pályán tartsa, együtt futásukkal inspirálja, segítse őket. Belej-Fekete Bálint pedig a kiutazás szervezésével, a helyszíni problémák gyors megoldásával, hibátlan nyelvtudásával folyamatosan segítette az egész csapata munkáját.

A segítők - Harmadik nemzetközi versenyen veszek részt csapatvezetőként (2015 Torino VB/EB, 2016 Albi EB, 2017 Belfast VB), így van egyfajta tapasztalatom. Nagy eredményt profi segítők nélkül nem lehet elérni. A végeredménybe természetesen elsősorban a futók számítanak, de az ő eredményük csak akkor lehet nagy, ha meg van a megfelelő hátország. Kik segítették a csapatot ehhez az eredményhez?

Márton Attila- edző, a csapat összetartója, lelki és szakmai inspirátor, 2 versenyzőnk 24 órán keresztüli folyamatos segítője

Molnár Tamás- 2 versenyzőnk 24 órán keresztüli folyamatos segítője

Csécseiné Pandur Beáta- 2 versenyzőnk 24 órán keresztüli folyamatos segítője

Csorba Mária - Elek Dóri 24 órán keresztüli folyamatos segítője

Rudolf Rita- Rudolf Tamás 24 órán keresztüli folyamatos segítője

Dorogi Tamás - Halama Levente 24 órán keresztüli folyamatos segítője

Belej-Fekete Bálint - a csapat utazásásának megszervezője, kiváló tolmács

Lubics György - a verseny előtt, alatt és után a kommunikáció felelőse

Ezt az eredményt nem érhettük volna el az edzők nélkül, ezért külön köszönet:

Lőrincz Olivér, Pész Attila, Szilágyi Tibor és Márton Attila munkájáért!

A verseny utolsó harmadában volt négy olyan óra, amikor azt hittük, hogy egyéni és csapat aranyéremmel jövünk haza. Ez végül nem így alakult, de rendkívül hálás vagyok a srácoknak, hogy ezt a négy órát átélhettem. Most már tudom, hogy miért dolgoztunk az elmúlt négy évben és érzem azt is, hogy ezt a munkát nem szabad abbahagyni. Minden esélyünk meg van arra, hogy egy következő alkalommal feljussunk a legmagasabb szintre. Min ment el idén a dobogó? Ne felejtsük, hogy a 4.hely úgy jött össze, hogy két férfi versenyzőnk élete második 24 órás versenyén vett részt. Mi már tudjuk, hogy milyen 22 óráig vezetni, a következő feladat az, hogy megtanuljuk az utolsó két órát is. Biztos vagyok benne, hogy menni fog.

Összegzés - Köszönöm a 9 versenyzőnek és a 7 segítőnek, hogy ezt az élményt átélhettem velük. Az elmúlt 5 évben kb. 40 ultrafutó versenyen vettem részt szervezőként, csapatvezetőként, segítőként, nézőként. Minden versenyen tanultam valamit, minden versenyen közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem ezt a sportágat. Ezt a munkát aranyozta be Belfast, ahol ez a maroknyi ember megmutatta, hogy igenis volt értelme ennek az 5 évnek. 

Hajrá ultrafutás, hajrá magyarok!" (forrás: facebook/Bárdos Barnabás  - MASZ Ultrafutó Bizottság)