Benkő Ákos:  bíztam a gyerekekben ! - Fényképek

A Gymnasiadén szerepelt hat fiatal atléta szép ajándékot tett a magyar atlétika fenyőfája alá. Az a sorozat, amit az elmúlt héten produkáltak, felülmúlta a legoptimálisabb várakozásokat is. Hét versenyszámban álltak rajthoz és nyolcszor állhattak a fel a dobogóra.

Mind a hatan éremmel jöhettek haza. A két arany, egy ezüst és öt bronz szakmai értékét növeli, hogy a szabadtéri atlétikai versenyek számára ritka időpontban, decemberben került sor az eseményre.

A Komiszár Kriszta (GEAC, edző: Benkő Ákos), Loránd Lilla ( VEDAC, edző: Tóthné Stupián Anió), Nguyen Anasztázia (Bp.Honvéd, edző Szabó Dezső), Vincze Dorina (KSI, edző: Dömötör Balázs), Deák Nagy Marcell (GEAC, edző: Benkő Ákos) és Gregor László ( Buda Cash Békéscsaba, edző: Tóth Sándor) alkotta csapat jelentősen hozzájárult a magyar Gymnasiade küldöttség jó teljesítményéhez.

Az aranyéremmel hazatérő Deák Nagy Marcell és a három dobogós helyezést szerzett Komiszár Kriszta edzőjét, Benkő Ákos mesterdezőt  kérdezte a masz.hu a felkészülésről, az elvárásokról és a sikerről :

"- Mit vártam tőlük ? -  kezdte a kiváló szakember. - Én a Marci édesapjának 47,4-et mondtam. Nem vagyok jós, de teljesen annyi lett. Egy hosszú sérülés után azonban elfogadható futásnak gondoltam 48 körül is, egy visszatérő 18 éves gyereknek ez már becsületes. Krisztitől 11,80-85 körül vártam. 

Ezt még nem tudta megoldani. A 200 métere esőben, jó mezőnyben, Dohában, decemberben – az már igen. Ott már – gondolom- levetette azokat a gátlásokat, amik időnként hátráltatják.

Amikor megtudtam, hogy a decemberi versenyen indulnak versenyzőim, a tapasztalatom azt sugallta, hogy ez nem egy egyszerű dolog. De rendkívül érdekelt a feladat: hogyan tudom megoldani. A munkában az újszerű az volt, hogy szinte három képességet kellett egyszerre nevelni, „locsolgatni”, építgetni - mert nyilvánvaló, hogy komoly szinten hármat nem lehet együtt csinálni.

Kérdés volt, hogy a képességek egymás melletti fejlesztését hogyan oldja meg az ember – bizonyos képességekben mekkorákat lehet ugrani, hogy a csúcsteljesítményhez szükséges legjobb állapotot el lehessen érni. Muszáj-e tartani a hagyományos lépéseket a felkészülésben?

Meg kellett találni a lépések nagyságát az egyik gyereknél, és a másiknál. A feladatban igazából az volt a nehéz - vagy legalábbis számomra érdekes,-  hogy ennyi idő alatt hova kell eljutni és ez idő alatt mit kell megcsinálni. Pl. fel kellett tolni egy kicsit az állóképességi bázist, ugyan akkor már a gyorsaságra – ha nem is a legsajátosabb eszközökkel – de gondolni kellett. Ez volt az alaphelyzet. Bíztam a gyerekben és bíztam magamban is. Igazából erre szűk három hónap állt.

Deák Nagy Marci nagyon hosszú időt kihagyott egy olyan sérüléssel, amely sem akkor, sem a meggyógyuláskor nem volt teljesen egyértelműek. Az Ő esetében probléma volt a sok kihagyás, és a verseny közelsége behatárolta a gyors futások felépítését, de ezt elmodhatom Krisztával kapcsolatban is, akivel igazából 200 métert akartunk futni, de az edzési lehetőségek erre nem voltak jók.

Az előbbi évek kanyarsérülései miatt féltettem mindkét gyereket. Ebbe a fedett kanyarban nem tudtam, nem mertem futtatni Őket olyan sebességgel, ami kellett volna. Egy kontrollra ki kellett menni Bécsbe – ami nem egy fakszni volt – a bécsi pálya jól tervezett kétszázas kanyarú, és ott visszajelzést kaptam arról, hogy a gyereke jó állapotban vannak. Eszközként szerettem volna a huzatást is, de egyszerűen nem fért bele az időbe.

Hozzáteszem, hogy az edzéseredmények alapján a Krisztától egészen kiváló 100 méteres eredményt vártam. Jelenleg még úgy néz ki, hogy neki mentálisan bizonyos helyzetekben sokkal erősebbnek kell lennie, hogy tudja hozni azt a formát, amit fizikálisan tud.

Nagyon örültem annak, hogy megint volt egy nemzetközi esemény, ahol a magyar sport, a magyar atlétika és egyáltalán a mi kis hazánk meg tudott jelenni úgy, hogy odafigyeltek ránk. Amikor az látszik, hogy a szövetség, a Heraklész program tartósabban figyel a tehetséges gyerekekre, azokat elég szakszerűen  menedzseli és jó szakmai háttér van mögöttük, akkor biztos, hogy a sportág 23 éves korig komoly, nemzetközi szintű eredményeket tud produkálni.

15-20 éve mondom, hogy ha mi a különböző adottságok miatt – ebben benne van „az egészségügyi háttér”és sok egyéb -  a testnevelés tanításától a menedzselésig több mindenre odafigyelünk, 23 éves korig rendkívüli eredményeket tudunk elérni. És ebből kinőhet néhány későbbi élversenyző. Nagy küzdelem a nemzetközi szintre felkészülni !- fejezte be az értékelést  Benkő Ákos.

A Nemzetközi Iskolasport Szövetség (ISF) legnagyobb, négy évenként sorra kerülő eseményén 42 ország több mint háromezer középiskolás versenyzője vett részt, a magyar küldöttségben 19 sportoló, valamint 11 edző, pontozó és kísérő kapott helyet.

A fiatalok mind a négy programon szereplő sportágban - úszásban, atlétikában, tornában és ritmikus gimnasztikában - indultak.

A Magyar Diáksport Szövetség válogatottja a Gymnasiadék történetének legnagyobb sikereként két arany-, egy ezüst- és öt bronzérmet szerzett – írta az MTI.  És büszkén hozzátehető: az atléták révén.

Eredmények

fotó: Jocha Károly, Molnár Ferenc, ML